A+ A-

Az osztálytalálkozó

Kicsit félve sétáltam Anna kertes házának fehér ajtajához. Szerencse, hogy ő rendezte meg az osztálytalálkozót és nem más, mert az tuti, hogy nem ismertem volna fel, hiszen 15 év az mégis csak sok idő.
Ránéztem az órámra és nagy meglepődéssel pillantottam meg a mutatókat.
8:34
Úristen! Gondoltam magamban, ennyit időztem a ruha kiválasztásával?
Akkor örülni fognak nekem és remélem valaki legalább, majd megdicséri a vörös egybe ruhámat, ha már az egész szekrényemet felkutattam ezért a göncért. Emellett reméltem, hogy nem fogják kurvásnak nézni, mert a melleim kicsit látszódnak. Bíztam benne, hogy a szőke hajam is úgy áll, ahogyan megcsináltam a tükör előtt, mert, ha nem, akkor nem tudom, mit csinálok.
Alkaromon lógott a kis, fekete retikülöm, miközben azon voltam, hogy nehogy elejtsem a harminc franciakrémest. Ezernyi gondolat futott át a fejemen, hogy mégis ki miként néz ki és mi lett belőle.
- NÓRI! - kiáltott örömében Anna, miután kinyitotta az ajtót.
Ez a hangos felkiáltás azonnal kihúzott a gondolataimból a való világba és a zavarodott mosoly már is rá ült az arcomra. Beléptem a vörös magas sarkúmban az előszobába, ahol a fehér blúzba és fekete nadrágba bújt Anna kivette a kezemből a sütiket, majd beljebb hívott.
-… már mindenki itt van - mondta, mire félve léptem a nappaliba, ahol szinte mindenki kezében pezsgők bugyborékoltak.
Amint beléptem mindenki köszöntött.
- Sziasztok! - mosolyogtam.
Első ember, akit azonnal felismertem az Sziszi volt. Abban a pillanatban felszabadultam és odamentem hozzá az asztalhoz, ami tele volt sütikkel és sós kajákkal.
- Szia, Nóri! - köszönt Sziszi.
- Szia! Jaj, istenem, de jó találkozni veled! - mutattam ki rajongásom. - A Leánybúcsú című könyvedet már vagy százszor kiolvastam. Nagy rajongód vagyok, egyszerűen imádlak.
Sziszi megmutatta széles mosolyát és hófehér fogait.
- Köszi, Nóri! Ez nagyon jól lesik! - megölelt. - Mesélj magadról! Hogy vagy? Mivel foglalkozol?
- Meg vagyok, köszi! Újságíró vagyok a Cosmopolitan-nél.
- És milyen? - kortyolt pezsgőjébe.
- Mondhatni csodás, nagyon jól érzem magam ott.
- Ez a lényeg. A ha…
- Nóri kedves! Szia! - szólított meg egy rettentően ismerős hang.
Megfordultam és megláttam Szandit fehér blézerben és blúzban. Csodásan nézett ki, amit meg is jegyeztem egy rövid ölelés és három puszi után. Hosszú, barna hajszálait lófarokba fogta nagy teret engedve sima és ápolt arcának.
- A franciakrémesed valami isteni - dicsérte meg.
- Köszi - mosolyodtam el.
- Örülök, hogy találkoztunk, majd még beszélünk.
- Én is. Rendben.
Azzal elsétált tőlünk, én pedig visszafordultam Sziszihez, aki a krémesemből kóstolt.
- Tényleg isteni - mondta.
- Köszi! Valamit mondani akartál mielőtt még Szandi jött - emlékeztettem.
- Csak a hajadat akartam megdicsérni és az alakod. Nem semmi ikrek formálódtak odafenn.
Letekintettem a melleimre és én is büszke lettem azonnal rájuk, aztán a hajamat is hátrafésültem a kezemmel. Nagyon jó érzés volt bókot kapni az egykori barátnőmtől és a mostani - mondhatni - példaképemtől.
- Nóri? - szólított meg egy férfi, viszont a hang most nem volt ismerős.
Megfordultam és magam előtt egy néhány centivel magasabb öltönyös férfi állt széles vállakkal. Baromi jól nézett ki és csodás arca volt. Sötétbarna színű haja felfésült volt, vagyis követte a divatot.
- Ez, de gáz! Nem ismerlek meg, bocsi.
- Semmi gond, ezen nem is csodálkozom.
- Pszt! Deni! - súgta nekem Sziszi.
- Na, ne! - nem hittem a szememnek. - Beszarok! Hoppá!
Deni felkacagott.
Előttem állt Pintér Dénes, aki a gimiben egy hulla vékony stréber srác volt, akivel haverok voltuk, de a legtöbbször csak a lecke miatt voltam vele. Szegény gyereket agyba-főbe alázták a nagyobbak és az évfolyamtársak és abból a szótlan kisfiúból egy jóképű férfi lett. Nem hittem a szememnek.
- Te is sokat változtál.
- Igen, Sziszitől már megkaptam, hogy nagy ikreim lettek.
Nevettünk.
- Hát én nem arra értettem, de ha már itt tartunk, akkor igen. Nagyobbak lettek ők is. Elképesztő, hogy tizennyolc éves korod után is ekkorát nőttek. Igaziak?
- Fogd meg, ha akarod!
Ezt most miért mondtam? A gyomrom összeszorult.
- Nem, köszi. Öm… mindjárt jövök.
- Oké!
Nem tudtam magamnak megfogalmazni, hogy mégis mi a fene ütött belém abban a pillanatban. Hogy mondhattam neki azt, hogy fogja meg?! Azért talán, mert már négy hónapja nem voltam férfival és szétrobbanok, ha nem lesz végre egy szexszel teli órám. A testem szólt, hogy gyorsan szerezni kell egy kígyót a cseppkőbarlangba, vagy különben nézhetem, ahogy visszanő a szűzhártyám.
Végig néztem a többi férfin a hatalmas szobában, vagyis azon a másik kettőn, akiktől egyáltalán nem éreztem nedvesnek a bugyim. Az egyik Bene Martin volt, akinek ugyanakkora és ugyanolyan visszataszító szemüvege volt, mint a gimiben.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.59 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 A57L 2017. 02. 24. péntek 04:21
Nem jött be.
#7 Akai Mózes 2017. 01. 13. péntek 12:45
Enyhén szólva gyanús a nemed. Lehet, hogy nem is nő vagy? A történeted csak akkor nem sántít, ha ez csak egy képzelgés, masztihoz!
#6 vakon54 2017. 01. 11. szerda 15:41
Takács Liza jooó.
#5 sunyilo 2017. 01. 11. szerda 13:51
Olvasható...
#4 cscsu50 2017. 01. 11. szerda 09:37
elmegy
#3 listike 2017. 01. 11. szerda 08:39
Lerágott csont az osztálytalálkozó.
#2 veteran 2017. 01. 11. szerda 08:22
Nem hozott tűzbe.
#1 Törté-Net 2017. 01. 11. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?