A+ A-

Városi életképek

Egy hétköznap reggelen, a borongós májusi hetek után végre napsütésre ébredt a város.
Az ablakomon kihajolva, mélyet szívva a nyár eleji meleglevegő előhullámaiból, kedvem támadt lenézni az utcára a régóta elhanyagolt hobbimnak szentelni néhány órát a városi forgatag egyik közeli oázisának egy szegletén egy padon ülve, kívülálló szemlélődőként elmélyedni a csendéletben, melyet egy kopott rajztábla és néhány régi színes ceruza segítségével terveztem megörökíteni, amik évek óta a fiókomban pihentek, nem remélve, hogy egyszer még napvilágot látnak. Aznap viszont újult erővel tört rám az ihlet. Talán csak mert nem sikerült összehangolni a szabadságainkat a csajokkal, férfiakkal pedig egyelőre nem akartam újra ismerkedni, az otthonkuksolás helyett az utcára húzott a szívem. Mindig látni valami érdekeset. Utoljára például egy furgon sofőrjét örökítettem meg, aki a piros lámpánál várakozva, 180 fokos szögben fordult egy nála 20 évvel fiatalabb, fenékvillantós rövidnaciban flangáló kiscsaj után, aki úgy szívta magába a járókelők figyelmét, mint univerzum közepén a feketelyuk, és alig két méterre mögötte sétálva időnként bizony az én tekintetem is oda - odahúzott. A mai napig tisztán él előttem annak a szembejövő jóképű srácnak a tekintete, aki elé nem mindennapi városi csendélet tárulhatott, mielőtt a lány fenekébe feledkezett tekintetem az övével találkozott.
Persze az ezekhez hasonló pillanatképeket csak emlékezetből rajzolhatom meg, de többnyire részletesen megmaradnak. Egyszer leteszteltem magam azzal, hogy emlékezetből rajzoltam meg egy barátnőm arcát, és úgy is, hogy előttem ült, de néhány apró vonástól eltekintve alapvetően nem különböztek.
A sarki büfénél ettem egy hamburgert, aztán kértem egy jegeskávét, és a Kosztolányi felé indultam, amikor egy nő libegett el mellettem egy rolleren, piros egybe ruhában, lobogó szőke hajkoronával, majd néhány másodperccel később egy szintén rollerező kisfiú és a mögötte pár méterrel lemaradt kishúga. A nő két gyerek után is szép alakkal büszkélkedhetett.
Magas volt és vékony, de a feneke annál kerekebb formákról árulkodott a combközépig érő ruhája alatt. Gyönyörű barna bőre volt, és hosszú, csókolni valóan telt combjai.
Akadt alkalmam közelebbről is szemlélni őket, amikor a tulajdonosuk a szembejövő gyalogosok, és az útépítés miatt megállni kényszerült, majd ismét elhaladt mellettem, amikor pedig a kislányára felügyelvén hátrafordult, a várakozásaimnak megfelelően nagyon szép arccal akadt össze a tekintetem. 35 körülinek tűnt.
Látta, amint a fél szolid dekoltázsa mögül tündöklő mellei magukhoz hívják kósza figyelmem. Akár a feneke. Se kicsi, se túl nagy, egyszerűen tökéletes!
Nőbe még nem voltam szerelmes, de szebbnek láttam a női testet, és volt egy olyan érzésem, hogy nem ellenkeznék, ha egy gyönyörű nő rám erőszakolná vágyát egy titkos kalandra.
Általában a 30 - as nőket néztem meg az utcán, mert bár korombeli 20 - 25 éves srácokkal jártam, amikor nőkről fantáziáltam, tinédzser korom óta jobban felizgatott, ha egy 30 - as nőre gondolva simogattam magam. Ez a nő pedig különösen!
Messze lemaradtam tőlük, amikor felnézve a lábam elől még éppen láttam, amint eltűnnek az emberek között a feneketlen tónál, ahová én is indultam. Amikor odaértem, a nő egy padon ült, míg a gyerekek a kacsákat etették a közelben. Lett volna szabad hely a közelben, de mellé ültem. Nem mintha felszedni akartam volna, gondoltam nyilván férje van, csak szerettem néha idegenekkel beszélgetni, főleg idősebbekkel, akik a hátuk mögött tudnak némi élettapasztalatot.
- Ritkán látni, hogy egy anya ilyen tisztelettel bánik a gyerekeivel!
- Tessék?
- Nem akarlak zavarni, csak láttam, hogy mielőtt átjöttél velük a zebrán, a fiad már nem először hagyott le, a lányod meg lemaradt tőletek kirakatot nézegetni, de nem kaptad föl a vizet, ahogy a legtöbb anyuka tenné, hanem tiszteletteljes hangon szóltál oda nekik, és ők mégis szót fogadtak.
- Ja te vagy az a lány, aki mögöttünk jött egy darabon! –mosolygott felcsillanó szemekkel.
- Igen! –felderültem. - Én is szeretnék egyszer gyerekeket, és úgy tűnik te valamit jól csinálhatsz!
- Hát… mit mondjak! Ha érzi a gyerek, hogy a szülő tiszteli, akkor ezért ő is tisztelni fogja.
Ez az alapja, hogy egészséges felnőtteket neveljünk belőlük! Érdekes mód rám hallgatnak, pedig sosem ordítoztam velük. Nem mindegy, hogy azért fogad szót a gyerek, mert fél tőled, vagy mert felnéz rád. Az ember úgyis rájuk szólhat határozottan, hogy közben nem lekezelően vagy idegesen reagál, de vannak akik nem tudnak különbséget tenni a kettő között.
- Hát igen! –hirtelen nem tudtam jobbat mondani.
- Abba a hibába ne ess, hogy amikor nem akarja abbahagyni a hisztizést, és már nem bírod tovább –mosolygott - , akkor te is úgymond hisztizni kezdesz, mert ha kiabálsz vele, azzal lealacsonyodsz az ő szintjére, amit tudat alatt ő is megérez.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.06 pont (33 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 PEGS_59 2018. 02. 25. vasárnap 07:43
Kedvemre való történet wink
#10 Annaahh 2016. 09. 5. hétfő 11:43
Köszönöm szépen smile Örülök, hogy tetszenek! Egyszer még talán visszatérek.
#9 listike 2016. 09. 4. vasárnap 07:46
Az írásaid gyönyörűek és felűlműlhatatlanok.
#8 cscsu50 2016. 09. 3. szombat 23:03
Tetszett
#7 sunyilo 2016. 09. 1. csütörtök 10:13
Egész jó.
#6 Annaahh 2016. 08. 29. hétfő 17:03
Köszönöm szépen! Azt hittem, azért odapirítok vele a trónkövetelőknek smile
Rég jártam már itt, és látom vannak egész komoly új arcok a leszbi faktorban.
Nem baj, lényeg, hogy az Anyukák közt ott van az 5.helyen. Azt biza már nem fogom űberelni.
#5 RAVETRAIN 2016. 08. 29. hétfő 16:57
Tetszik!
#4 zsuzsika 2016. 08. 29. hétfő 08:41
Jó írás.
#3 feherfabia 2016. 08. 29. hétfő 06:53
Nagyon jò!
#2 A57L 2016. 08. 29. hétfő 05:02
Jó írás,tetszett.
#1 Törté-Net 2016. 08. 29. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?