A+ A-

Dimitri

-Nem bírom már ezt az egészet komolyan…- szólalok meg, és a haver csak együtt érzően bólint.
-Nat’, de nem tehetsz semmit, ha letámadod, hiteled veszted, ha esetleg lesz valami és kiderül, el sem akarom képzelni, hogy mi lenne a vége… sőt, egyáltalán nem is biztos, hogy ő is ugyanúgy érez, ahogy te.
-Nem kell dramatizálni, nem vagyok szerelmes belé, csak mega akarom dugni,- mondom félig nevetve. Négy kicseszett éve nézem a palit. Tudod, ő az a típus, akit senki nem vesz észre. De én igen, és lehet, hogy csak bebeszélem magamnak, de tudom, hogy milyen. Mikor elsőbe felvettem vele azt a tárgyat, tudod, amire te nem jártál, megláttam a stílustalan haját, úgy nézett ki, mint aki a nagyapja szekrényéből öltözik, de megláttam a szemét is… Akkor írtam azt a verset, amivel a pályázatot nyertem. Ő ihlette, képzeletben ő térdelt előttem.
-Natasha, ezzel csak magadat gyötröd, tegyük fel, hogy akar téged, mert miért ne akarna, mindenki téged akar, még én is… Gyönyörű vagy, senkinek nincs ilyen szép, hosszú fekete haja, és senkinél nem láttam még, hogy a szemei színváltósak. Most csoki barna, de ha felizgulsz, vagy ideges vagy, éjfeketévé válik. Meg lehet érted bolondulni, ezt te is tudod. De domina vagy, sőt szerepváltó… szerintem őt nem érdeklik az ilyen dolgok. – mondta Jeremiah, és közbe gyengéden végigsimította a melleimet.
-Tudom, tudom. lihegtem egyet, majd fogtam a kezét és ágyékomhoz húztam… Szolgálj, szólt az egyszerű parancs.
-Igen, úrnőm… Lihegte immár a fülembe…
Másnap reggel…
Egy újabb kicseszett reggel, amikor be kell mennem az egyetemre, remélem, nem találkozom az én kísértő tanárommal. Bár az utóbbi időben mintha megváltozott volna. Mikor 2. éve voltam itt, egy konferencián vettünk részt, én, mint diákelőadó, ő, mint szervező professzor. Fiatal kora ellenére elég sok mindent elért már a kutatási pályáján, és mind e mellett megőrizte az emberségét… Emlékszem, szemérmetlenül flörtöltem vele, és rá is kacsintottam, mire ő fülig pirult. Első diplomám szerzésekor a bizottságban volt, és nagyon kedves volt velem.. ott is zavarba hoztam, tudom , láttam. Láttam, hogy mikor hajamba túrtam idegesen az öltönynadrág meglehetősen feszült rajta, mikor felálltam a székből a magas sarkú cipőmbe szinte fölé tornyosultam, és Ő felnézett rám. Ekkor megláttam a szemében azt, amit eddig még csak sejtettem, kitűnő alávetett lenne. Ám, az utóbbi időben, mint már mondtam megváltozott. Azt is csak én vettem észre, hogy kb 2 éve eltűnt a kezéről a gyűrű…. Nem bírom mai napig elképzelni, hogy ki az, aki egy tüneményes pasit ott tud hagyni.
De most már a mostani konferencián mellém is ült, szorosan, éreztem a combja melegét, és nem jött zavarba, nem pirult el. Miközben ezen gondolkodtam, már be is értem az egyetemre, alig volt valaki. Szombat lévén, már csak a levelezőn tanuló diákok vannak itt ilyenkor, és a tanárok egy része. Egészen szép ez a mai reggel, konstatáltam. Felmentem a lépcsőn az intézet igazgató irodája felé. Ugyanis az indexemet akartam, ismét csak késve leadni.
- Jó napot! Aláíratni jöttem az egyik jegyemet, és leadni az indexet.- szóltam be az irodába magabiztosan.
- Jó napot Natasha. A tanszék vezető már nincs itt, - jött a válasz a kis kedvencemtől - de nyugodtan hagyja kérem itt, majd hétfőn eljöhet érte.
- Köszönöm szépen- válaszoltam, majd szinte automatikus felé vettem az irányt, és a papírt az előtte lévő asztalra helyeztem.
Milyen kis helyes ma, biztos értekezletük volt, világoskék rifle, fekete ing, látszott, hogy jó minőségű, erre gondoltam, miközben kínosan néztünk egymás szemébe. Olyan más, nem az, aki régen volt, más a ruhatára, fiatalosabban öltözik, a haja is helyesre van nyírva, de jól kivehető még, hogy göndörök a fürtjei, épp az ujjam közé tudnám csavarni…
Nem tudom mire gondolhatott… de végre megszólalt:
- Akkor a Viszontlátásra, búgta enyhén berekedő hanggal, ami nagyon szokatlan volt…
Lepillantottam, végig mértem őt, szemérmetlenül, úgy ahogy mindig is végig szoktam mustrálni a férfiakat, tűrte a tekintetem, de enyhén alig észrevehetően szétnyíltak az ajkai és belélegzett egy mélyet. Természetesen észreveszem a férfiak reakcióját. Ma egy egyszerű fekete nadrágot viseltem, fixa ideám hogy ez a legjobb viselet, és egy pöttyös hátamat alig takaró toppot, hajam kivasalva omlott le.
- Viszontlátásra tanár úr. –búgtam kihívóan, nyomatékosítva egy kis gúnnyal az utolsó szót, majd határozottan hátat fordítottam neki, és elindultam az ajtó felé. Félre dobtam a hajam, hogy megláthassa a hátamon a tetoválásomat. Lassan nyúltam az ajtó gombja felé, mikor megszólalt:
- Magának tetoválása van?
- Igen, még csak pár hete, de nem állok meg egynél- válaszoltam úgy, hogy felé se fordultam.
- És változik a szeme színe...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.1 pont (21 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 cscsu50 2016. 08. 14. vasárnap 13:34
jöhet a folytatás
#8 veteran 2016. 08. 8. hétfő 05:13
Tetszett.
#7 cvirag 2016. 08. 5. péntek 23:57
Jó történet, de írj kicsit lazábban. Hiába BDSM, túl merev az egész, olyan, mintha muszájból írtad volna. Ezért pontozzák le sajnos.
És folytasd. smile
#6 vakon53 2016. 08. 5. péntek 20:10
A feleségem és én 10 pontot adunk rá!
#5 sunyilo 2016. 08. 5. péntek 12:06
Ne törődj a fanyalgókkal. Akinek nem tetszik, olvasson mesét...
#4 veteran 2016. 08. 5. péntek 08:37
Nem tetszett.
#3 listike 2016. 08. 5. péntek 07:54
Nem jó.
#2 A57L 2016. 08. 5. péntek 05:45
Érdekes,de közepes írás.
#1 Törté-Net 2016. 08. 5. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?