Erzsébet 1-3. fejezet

Első fejezet: A felkészítés
– Erzsi! Ki az ágyból, vár a munka! – ébresztett édesanyám a tizenhatodik születésnapomon.
– Azonnal! – feleltem. Majd, mintha nem is reggel öt óra lenne sietősen készülődtem.
– A Gróf Úr a napokban idelátogat, az egész kastélynak csillognia kell! A bátyáid keze alatt már ég a munka!
– Már kész is vagyok, mehetünk! – indultunk el a cselédházból a tőle nem messze lévő kastély irányába.
Az idő, ezen a májusi kora reggelen sem volt hűvös, a későbbi kánikulára gondolva, jó lenne ebédig végezni a munkával. A tizennégy szoba, a hosszú folyosók és a rengeteg sok ablak ami ránk várt. Az emeletet kaptam én, édesanyám Júlia, pedig a földszinten szorgoskodott. Az ablakból kinézve az udvarra, megláttam a bátyáim, a tizennyolc éves Józsit és Pistát, aki már a huszadikat tapossa. Rájuk még nálam is több munka várt, az udvar legalább kétszer akkora volt volt mint az épület, tele nyírásra váró sövényekkel, szobrocskákkal, szökőkúttal, és a búja növényzet között szaladgáló ösvényekkel a rajta padokkal.
A Gróf Úr ritkán látogat erre, utoljára, kislánykoromban láttam, mára szinte el is felejtettem, hogy néz ki. Késő délutánra sikerült végezni a feladatokkal, az egész kastély csak úgy ragyogott. Vacsora, majd vízmelegítés után, egy alapos fürdés és sorjában dőltünk be az ágyba ahányan csak voltunk. Egy szobában aludtunk mindahányan, két összetolt ágyon. Én az egyik szélén, Juli középen a két bátyám mellett. Az éjszaka közepén egy az arcomat simogató kéz ébresztgetett.
– Erzsi, Erzsi ébredj! – suttogta.
– Mi a baj? Már reggel van? – kérdeztem, álmosan.
– Nem, még éjszaka van. De beszélnem kell veled. – Mondta édesanyám.
– Jól van, tessék.
– Megboldogult édesapád, már születésed előtt a Gróf Úrnak ígért téged. Azzal, hogy a tizenhatodik születésnapodat követően, hálni fog veled, és te onnantól az ő ágyasa, személyi szolgája leszel. Erről akarok veled beszélni. – mondta továbbra is halkan.
Álmosságom tovatűnt, helyébe éberség és izgalom lépett.
– Gyere át velem a konyhába, ott tudunk beszélni. – mondta.
Úgy, ahogy voltam hálóingben, szótlanul követtem a szintén hálóruhás, negyvenkét éves Júliát, a konyhába. Asszonyos külseje, széles csipője, hatalmas már lelógó mellei, erélyes kiállása mellett, nem igen tűrt ellentmondást. Lámpát gyújtott és így folytatta.