A+ A-

Egy kis szösszenet...

Már megint egy unalmas nap, gyűlölöm.
- Jó reggelt George. Hogy telt az estéd?
- Jó reggelt drága. - A tököm tele volt tegnap, 25 kiszállítás szakadó esőben.
- Jaj na ne panaszkodj! Mennyi lett a borra valód?
- 50 font. - kacsint rám nagyot.
- Az igen, ennek örömére ma te tankolsz... :D - Induljunk mert elkések.
2 éve élek külföldön. A barátommal költöztem ki, de pár hónapja vége lett és vissza költözött Magyarországra ha jól vagyok informálva.
Ennek már lassan 5 hónapja. Azóta Georgnál bérlek egy szobát. Ő olyan mintha a nagyapám lenne, de néha úgy gondolom többet érez puszta barátságnál. A lényeg,hogy most ő segít nekem. A magam 20 évével itt egyedül nem mennék semmire. Nincs jogsim és így George hord dolgozni. Amiért nagyon hálás vagyok neki.
Apropó munka, megint elfogok késni... Ebből mi következik? Az, hogy a szutyok főnököm megint fél órán keresztül kiabál velem. Mi itteni magyarok csak úgy hívjuk ezt a munkahelyet a " kaja gyár ".
Jó kis hely amúgy, a munka könnyű, a fizetés se rossz csak az emberek hülyék mint mindenhol.
Na végre ide értem. Ha elég ügyes vagyok akkor max. 2 percet kések.
Lent már vár rám nagy mosollyal a legjobb barátnőm, Joana.
Gyors traccsolás, aztán mosolyogva vesszük az irányt a részlegünk felé.
- Van egy olyan érzésem ez nem az én napom. - ki sem mondtam már is nekem jön a mellettünk lévő részleg főnökének a nője.
Megvetően rám néz, se szó se beszéd halad tovább a dolgára, mintha semmi nem történt volna.
- Hát Szofi, ez ma tényleg nem a te napod. - A szőke ciklon nem igazán bír téged, szól közbe Joe.
- Hát nem, bassza meg. - nevetem el magam.
A nap hátralévő részében minden ment a megszokott tempóban, csak annyi változott, hogy amióta vissza jöttem az otthoni kis vakációmról többen megnéznek, főleg a potato plant kis főnöke.
Erre is Joe hívta fel a figyelmem.
Második szünetben épp a kávés gépnél álltam sorba, ő elhaladt mellettem és volt egy kis időm megnézni a hátsó fertályát.
Nem rossz, nem rossz, nyugtázom magamban...
Kb. másfél fejjel magasabb nálam, nagy darab, erős, szép mosoly, jó öltözködési stílus, az az igazi tekintélyt parancsoló férfi.
Eddig úgy voltam vele, hogy csak nézegetem a jó pasikat (mert akad itt egy-kettő belőlük) de maradok a nézelődésnél és a mocskos fantáziámnál. :D
Visszatérve a valóságba, elindultam a csajokhoz. Ilyenkor végig kell mennem az egész éttermen, közben mindig Joe barátnőm arcát nézem, ez segít abban, hogy nagy szégyenlősségemben orra ne bukjak ott mindenki előtt.
- Te Cica! Mr. Szívtipró a segged stírölte megint.
- Na várjunk csak. - Ki az a Mr. Szívtipró? - kérdéztem elvörösödve... :)
- Steve kis főnök te hülye. - válaszol nagy mosollyal az arcán.
Ha már így játszunk akkor én is megpróbálom zavarba hozni a kis barátnőmet.
- Mi a helyzet a kis Zack barátoddal Bébike?
A kérdésem hallatán félrenyelte a kávéját szegényem,úgy hogy abba is maradt a kis játékunk...
Az utolsó pár óra elég gyorsan telt, a csajok a holnapi céges partyról beszélnek ki mit vesz fel stb...
- Cica te is jössz ugye? - kérdezi Joe feldobva.
- Még nem tudom, nincs túl sok kedvem...
- Na ne csináld már... - Felszedhetnél most már valakit.
Mióta nem voltál már férfival? Egy kis szórakozás rád fér és ne játszd nekem itt az apácát. Jön a nyár meg minden, élvezzük már egy kicsit az életet.
- Jól van na, ne kelj már ki magadból. Jönni fogok. - kacsintok rá egy hatalmasat - Na indulok haza bébikém, holnap hívni foglak. Puszika.
Azzal ott is hagytam és rohantam átöltözni.
A mai öltözékem elég lazára sikeredett, fekete testhez simuló melegítő nadrág és egy pink topp.
A hajam hanyag copfba kötöm, füles be világ ki és már rohanok is ki az épületből. Épp, hogy kiértem a " szőke ciklon " pont előttem esik le a lépcsőn.
Gondolkodás nélkül rohantam a segítségére.
- Jól vagy? megütötted magad?
Válasz nem jött csak a könnyei potyogtak. Felszedtem a lépcső aljáról és elindultam vele a mosdóba.
Ott a földre ültettem majd felhúztam a nadrágját. Elég rendesen szétverte a térdét.
A lábait látva még keservesebb sírásba kezdet. Mintha magamat látnám jött a felismerés...
Elkezdtem zsebkendővel tisztítani a sebet, és közben kihúztam a telefonomból a fülest, Rihanna és Shakira közös száma szólt.
Aztán, hogy kicsit megpróbáljam felvidítani elkezdtem énekelni. Hirtelen idegességemben nem volt jobb ötletem. ( Azt tudni kell, hogy szörnyű hangom van :D )
~ Can't remember to forget youuuu...
Sikerült egy kicsit megnyugtatnom, már nem sírt, épp ellenkezőleg. Hálásan nézett rám a nagy kék szemeivel.
- Jobban vagy kicsit? Éva ugye?
- Igen. Köszönöm, hogy segítettél.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.1 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 zsuzsika 2015. 10. 13. kedd 13:49
Unalmas,nagyon gyenge.
#10 Pavlov 2015. 09. 26. szombat 21:58
Túl egyszerű...
#9 Rinaldo 2015. 09. 25. péntek 10:20
Gyenge.
#8 papi 2015. 09. 24. csütörtök 19:56
Nagyon gyenge
#7 listike 2015. 09. 24. csütörtök 16:57
Na, ez semmit nem ér.
#6 sunyilo 2015. 09. 23. szerda 20:41
Andreas6 csoda történt! Azonos véleményen vagyunk! Erre iszom egyet!
#5 veteran 2015. 09. 23. szerda 08:21
Gyenge.
#4 cscsu50 2015. 09. 23. szerda 06:35
gyengécske
#3 Andreas6 2015. 09. 23. szerda 06:25
Most az egyszer nekem is ez a véleményem, kedves feherfabia!
#2 feherfabia 2015. 09. 23. szerda 06:20
Közepes!
#1 Törté-Net 2015. 09. 23. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?