Negyven felett

Barátom új felesége vitte a szót, mint mindig, a házasságuk óta egyfolytában.

– Aztán hazafelé jövet betértünk egy bolgár nudi strandra. Izgi volt. Jól lesült a fenekünk.

– Dokumentun? – vetettem közbe rutinszerűen.

– Mire gondolsz?

– Fényképre. A piros popsidról.

Meglepett, kissé izgatott tekintet, összenézés.

– Van.

– Láthatnánk?

Összenézés újfent. A friss menyecske felpattan, majd a képekkel tért vissza. Kicsit izgatott, de mutatja a képeket.

Hát tényleg piros volt a fenekük. Bár én inkább a borotvált puncit bámultam.

A feleségem mosolyogva nézte a képeket, de főleg engem.

Barátommal és korábbi feleségeivel többször nudiztunk együtt, így farkának látványa nem volt újdonság a számára. Azért persze most is megnézte.

– A puncid is szép színes.

– Hát, sütött a nap rendesen...

– Azért élőben is szívesen elnézegetném. Még mindig piros?

– Ne hozd zavarba! – kelt kedvesem a védelmére.

– Nincs semmi baj. Péter elmesélte, hogy szoktatok együtt nudizni. Velem is lehet.

– Pompás! Bár most egy kicsit sok a hó odakinn.

Összenézés, bólogatás.

– Tarthatunk egy bemelegítő nudit most is,... ha...

A lakás átrendeződésében nem történt túl sok változás, csak a világítást vették kevésbé harsányra. Aztán itt-ott kisebb ruhakupacok jelezték az események folyását.

Várakozásomat meghaladó sebességgel oldódott fel a kezdeti pillanatok feszélyezettsége. A beszélgetés a helyzethez illő, bár esetenként blödli poénokra épült, és persze mindannyian gátlástalanul bámultuk a látnivalókat.

Péter zenét varázsolt. Ki tudja miért, csupa lassú szám következett. Felkérte a kedvesem, és a tánc kereteit kihasználva összeölelkeztek.

Én sem lehettem udvariatlan, hát pár pillanat múlva Julika kicsiny melleivel hozzám simult. A popsiját átfogva táncoltunk.

Nem igen figyeltem hogy a másik párnál mi történt, de az én farkam derekasan beékelődött Julika combjai közé. Zavaromat leplezendő megcsókoltam. A viszonzás hevességéből ítélve Julika is nagyon zavarban lehetett.