A+ A-

A bilincs

A téli szünidő idején, pár hónapra rá, hogy Attila berukkolt katonának, egy hetes látogatásra mentem nagynénémhez Miskolcra. Marika édesanyám fiatalabb testvére volt, és meghívott, hogy töltsem nála a szünidőm egy részét. Egyedül lesz otthon, mert a férje kiképzésen lesz, és egyedül úgy is csak unatkozna. Kedveltem őt, mert olyan nyitott, fiatalos és néha rebellis viselkedése volt. Amúgy, le sem tagadhatta, hogy édesanyám testvére, nagyon hasonlítottak egymásra. Vékony magas termet, hosszú lábak, még a melleik is egyformák voltak, kissebek de feszesek, csak haja volt rövid de nagyon illet neki. Megérkezésem utáni napok nagyon kellemesen teltek, sétálgattunk, beszélgettünk és még jobb barátok lettünk mint azelőtt. Egy estén eljött látogatóba Marika barátnője Zsuzsa. Már első látásra nagyon szimpatikus volt. Hosszú fekete haja és kék szeme még varázslatosabbá tette amúgy is szép karcsú testét. Világos kék blúza és fekete minije biztosan megbolondította a férfi szíveket. És nagyon jó pofa is volt, nem volt gond szórakozni vele, úgy vett, mint egyenlőt és megbarátkoztunk.
Szórakoztunk majd elmentem letussolni, mert már kezdett későre járni az idő. Gyorsan lezuhanyoztam, belebújtam bugyimba, felvettem a fürdő köpenyem és kendőbe csavart hajjal visszamentem hozzájuk.
"Nincs kedved kártyázni“ kérdezte Marika.
"Dehogy is nincs, hosszú az este" feleltem és máris vette a kártyát.
"Na menjünk az asztalhoz" mondta és mi körbeültük a kártyás asztalt.
Meggyújtotta a lámpát az asztal felett, és a többit eloltotta. A szoba sötétbe burkolózott, csak az asztal és mi voltunk megvilágítva.
"De jó fotelok" dicsértem meg a fotelt vagy széket, mert magam sem tudtam eldönteni mi is az. Inkább egy nagy széles fekete bőrrel bevont székre emlékeztetett, kartartói nem voltak és a támlája szép faragot fából készült a tetején olyan szép rács mintázattal. De ami a lényeg, kényelmes volt. Elkezdtünk kártyázni. Közben Marika töltött egy kis bort és italozva szórakoztunk.
"Milyen rendőr feleségének lenni" kérdeztem.
Marika rám nézett és csak mosolyogva ennyit szólt "Mint másé, semmi különbség, csak ha rossz vagyok, hát megbilincselhet".
"Tényleg? Még nem láttam bilincset" mondtam elcsodálkozva.
"Mutass neki egyet" tette hozzá nevetve Zsuzsa.
Marika felállt és eltűnt a sötétben. Egy ezüstön csillogó bilincsel tért vissza.
"Nézd meg jól, jobb így látnod, mint a kezeden" nevetve himbálta előttem.
Elvettem tőle és nézegetni kezdtem. Elég nehéznek tűnt és hidegnek.
"Mit szólsz hozzá?" kérdezte Zsuzsa.
"Jó nehéz, de lehet, hogy ki tudnák szabadulni belőle" mondtam elgondolkozva.
"Ki próbáljuk“ kérdezte Marika.
"Próbáljuk" egyeztem bele.
"Erre én is kíváncsi vagyok" mondta mosolyogva Zsuzsa és hozzá tette "De vedd le először is a turbánodat".
Ledobtam fejemről a kendőt, és szétengedtem a hajamat.
"Gyere odébb, hogy férjél az asztaltól, meg lássuk mi is a menekülő művészeted"
Odébb toltam a fotelt az asztaltól
"Ki az, aki meg mer bilincselni?" kérdeztem nevetve és kihívóan.
Erre Zsuzsa ránézet Marikára
"Nézd a kis pimaszt, majd én megbilincsellek hogy meg bánod" mondta és elvette a bilincset. "Mutasd a kezed" szólt, én pedig odanyújtottam.
Előszór jobb kezemre kattintotta a bilincset
"Nem fáj?" kérdezte.
"Nem, ha fájna, szólok" válaszoltam.
Erre felemelte kezemet a fejem felé, áthúzta a bilincset a támla tetején és így bilincselte oda a bal kezemet is. Ellépet a foteltól és rám nézet
"Mindent bele" mondta mosolyogva.
Gondolkozni kezdtem, hogyan szabadulhatnék. Felmértem a helyzetem. Ott ültem a fotelon, leengedett lábakkal, kezem a fejem felett összebilincselve. Olyan kiszolgáltatott helyzetnek éreztem, szinte beleborzongtam. Zsuzsa mosolyogva, diadalmasan ráült az asztalra és engemet figyelt. Marika is odaállt mellé és nekitámaszkodva az asztalnak figyelte, hogy mit fogok tenni.
"Mi lesz, hogyan szabadul meg a rabunk?" halottam Zsuzsa kérdését.
Próbáltam kihúzni a kezeimet, de nem jártam sikerrel. El kezdtem ráncigálni, de az sem segített. Ahogy tudtam felálltam, hátradőlve, próbáltam kihúzni kezeimet de nem ment sehogy sem. A nagy rángatózásnak az lett az eredménye, hogy kioldódott a fürdő köpenyem és szétnyílott. Szélei lecsúsztak a fotel oldalán. Visszarogytam a fotelba, és akkor érzékeltem, hogy melleim ki vannak tárulkozva, és majdnem meztelen vagyok. Még szerencse hogy bugyit vettem, átvillant az agyamon. A két nő engemet figyelt.
"Nocsak, mit látnak szemeim" szólt Zsuzsa.
"Milyen szép melleid vannak" tette hozzá.
"Rendben van, győztetek, oldozzatok el" mondtam nekik.
"Még hagyunk egy kicsit szenvedni, addig is gyönyörködni fogunk a látványba" és rámosolygott Marikára.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.49 pont (57 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#10 zsuzsika 2014. 01. 13. hétfő 16:21
Jó.
#9 genius33 2014. 01. 12. vasárnap 08:02
Szuper smile
#8 x124 2014. 01. 10. péntek 21:29
Jó!
#7 Wakundok 2014. 01. 10. péntek 07:52
Ez igen!
#6 papi 2014. 01. 10. péntek 04:44
Jóooo
#5 veteran 2014. 01. 9. csütörtök 16:21
#4 Rinaldo 2014. 01. 9. csütörtök 08:06
Nagyon jó.
#3 A57L 2014. 01. 9. csütörtök 07:00
Elég jó.
#2 joozsi 2014. 01. 9. csütörtök 05:20
Joó!
#1 Törté-Net 2014. 01. 9. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?