A+ A-

Carmen és a Bíró - Romantikus erotika

Mese? Álom? A vágy fantáziája? Csak egy kis erotikus mese, melyet ezer és ezer asszony szeretne valósággá élni, még, ha nem is pont ilyen formában. Ne feledjétek Asszonyok és főleg Ti Férfiak; "romantikaigény" tekintetében minden asszony "nimfomán!"
Egyszer volt, hol nem volt... Volt egyszer egy asszony, aki a mesemondásáról, mesék írásáról hét határon túl is híres volt.
Amikor valaki szomorúvá lett, ő csak mondott egy mesét és a sírást nevetéssé a szomorúságot vidámsággá varázsolta az arcokon-lelkeken.
Eljutott híre egészen Meseországig.
Meseország Jó Tündére nagyon kíváncsi lett erre az asszonyra.
Gondolt egyet és magára öltötte láthatatlanná tévő tündérpalástját, suhintott egyet csillogó varázspálcájával és már ott is termett, ahol a mesék születnek.
Éppen egy mese írásának a közepén találta az asszonyt, aki a füzete fölé hajolva szőtte gondolattá a készülő embermesét.
Ábrándozásai egy csodálatosan szép világba repítették, ahová senki más földi halandó nem tarthatott vele.
A Jó Tündér csak nézte az asszonyt, fürkészte az arcát, miközben beletekintett a lelkébe is.
Bizony mondom; nagyon meglepődött mert mesemondónk lelkében nyoma sem volt vidámságnak, nyoma sem volt megelégedettségnek.
- Pedig milyen kedvesen mosolyog... - időzött tovább tekintete az asszony orcáján.
- Nézzük csak...
- A szeme! - Igen, a szeme nagyon szomorú!
Gondolt egyet Jó Tündér:
- Megjutalmazom valami csodával, valami igaz élménnyel.
Ezzel belenyúlt apró, fényes kis erszényébe, csillámport csippentett belőle az ujjai közé és meghintette vele a mesék írójának arcát.
Az asszonyka szeme fáradtan rebbent, pillái elnehezedtek, le-lecsukódtak.
Kevés vívódás után letelepedett a kanapéra egy kis pihenőre.
Amint elkényelmesedett, mély és csodálatos álom kerítette hatalmába.
A nap már magasan járt az égen, de a szél enyhítette perzselő sugarait.
A tenger partján mindig fújt a szél, hol csak lengedezve, hol pedig erősebben, a pálmák lombjaiba kapaszkodva.
Ott sétált a homokos fövenyen egy asszony, mezítláb, kezében papucsa, derekán laza kendő, arcán pedig az elmaradhatatlan mosoly bujkált.
Egy asszony, aki mindig és mindenről tudott egy vigasztaló, lélekmelengető mesét mondani az embereknek.
Carmen volt a neve, de ő csak Rózsának hívta magát.
Szerette saját nevét, hiszen ezzel a virággal hasonlóak voltak. A rózsa mélyről törő, bódító illatát ontotta, Carmen pedig a lelke mélyéről fakadó verseket, meséket.
Ott sétált tehát a tengerpart homokján, miközben a hullámok csiklandozva, lágyan nyaldosták bokáját, néha megkóstolgatva a térdét is.
A homokfövényen egy röplabda pálya volt kialakítva, ahol éppen egy igazi, küzdelmes meccs zajlott.
Carmen szeme végig pásztázta a játszó férfiakat. Ügyesek, jó mozgásúak és vidámak voltak.
Mindenki fürdőnadrágban volt, csak egyetlen férfi viselete különbözött a társaitól.
Ő fekete teniszpólót, feszes rövid nadrágot viselt formásan izmos testén.
Időnként sípot emelve szájához, vezényelte a fiatal férfiak játékát.
Sípja és határozott mozdulata engedelmességre intet, mondhatni, parancsolt.
Most is éppen utasításokat osztott a játékosoknak.
Azt hiszem könnyű kitalálni ki is volt Ő?
Igen, a Bíró! A játékok vezetője, aki mindig igazságos és elfogulatlan ítéletet, döntést hoz a játék során.
Meccsek sokaságán bíráskodott már, mindig tisztességesen, igazságosan, ezért is őszinte tiszteletnek örvendett környezetében.
A labda messze repült, az alapvonalon túl.
A Bíró tekintetével követte a labdát és közben szeme megakadt a tengerparton sétáló asszonyon, aki most megállt, kezeiben a papucsát szorongatva és éppen a Bírót nézte.
Tekintetük összetalálkozott.
Csak nézték egymást szótlanul, megigézve.
Egy pillanatra megállt az idő, a szellő sem rezzent, nehogy elhessentse pillantásaikat.
A nő testén gyenge remegés futott végig mikor észre vette, hogy a férfi tekintete a testén pásztázott.
Hirtelen hangos kiáltás törte meg a pillanat varázsát>
- Folytathatjuk, Bíró úr!?
A férfi összerezzent a kiáltástól és engedélyt adott a bedobásra.
Carmen csak nézte a férfi délcegen sportos alakját, megcsodálta ruganyos mozgását és tekintete fürkészve időzött a Bíró markáns arcának vonásain.
- Mitől ilyen jóképű a férfi? A bajusz teszi? Vagy talán a napbarnított bőre?
Carmen észbe kapott; még sem bámulhat így valakit, ilyen feltűnően...
Elindult hát tovább de tekintete vissza-vissza tévedt. A sziklák mögé érve végleg szem elől veszítette a férfit.
Gyönyörű volt ez a partszakasz, bár a homokos fövenyt felváltotta már a sziklás terep.
Egy hatalmas, teknősbéka formájú szikla nyúlott be a tengerbe. Carmen erre telepedett és csak nézte-nézte a vizet.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.08 pont (24 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 feherfabia 2014. 03. 16. vasárnap 06:28
10P
#7 papi 2013. 07. 30. kedd 19:29
Nagyióon szép
#6 Andreas6 2013. 05. 7. kedd 13:38
Szívhez szóló. Hatalmas tízes!
#5 v-ir-a 2013. 01. 20. vasárnap 07:36
meseszép,üdítő írás ez itt...
éreztem a szenveélyt...10 pont
#4 Bikmakkocska 2013. 01. 18. péntek 21:14
Ez itt az egyik legjobb. Gyönyörű! 10.
#3 Rinaldo 2013. 01. 18. péntek 07:53
Ez tényleg egy mese,de jó.
#2 genius33 2013. 01. 17. csütörtök 18:16
Nagyon tetszett smile
#1 Törté-Net 2013. 01. 17. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?