A+ A-

Írókonferencia

Írta: Dahlia15
Fordította: Pavlov (pavlov.urasag@gmail.com, http://pavlovurasag.blogspot.com/)
Az itt leírtakat otthoni kipróbálásra egyáltalán nem javasoljuk, de ha mégis megtennéd, dobj róla egy e-mail-t... :>
2011. március
- A karakterek - magyarázta Kristin - a történet legfontosabb részei. Ha csak a történet van a fejünkben, amikor írni kezdünk, akkor később meg kell vívnunk a karakterekkel. Ha azonban a karakterek kidolgozásával kezdünk, akkor ők maguk hozzák létre a történetet.
Az írókonferencia majdnem telt házzal ment. Kristin Morris már tizenegy romantikus bestsellert írt. Legújabb történelmi romantikus könyve, A szerencse homokja nyolc hete vezette magabiztosan az eladási listákat. Mindenki hallani akarta az írónő előadását. Eddig azonban nem sokkal több hangzott el annál, amit Rita hallott vagy olvasott az írásról. Rita felsóhajtott, és kötelességtudóan lejegyzetelte, hogy "a karakterekkel kezdjük". Nézte egy darabig, aztán kimondta: - Nahát.
Körülnézett a szobában, és megpróbálta kitalálni, ki a tapasztalt író, és a kezdő. Néhányukról az utóbbi rögtön lerítt - mindent leírtak, amit Kristin mondott, feszült figyelemmel itták a szavait, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy a siker így egyszerűen az ölükbe hullik majd. A többi résztvevő is figyelt, de Rita érezte, hogy az agyukban más dolgok játszódnak le. Leginkább történetek.
Rita szeretett írni, és azt is szerette nézni, ahogy mások írnak. Ezt szerette legjobban ezeken a konferenciákon: egy teljes hétvége tele írókkal, újakkal, tapasztaltakkal, sikeresekkel, küszködőkkel... Ezek az emberek a világot állandó nyersanyagforrásként látták, megörökíteni való események és emberek sorozataként. Ez volt az egyetlen hely, ahol nem érezte kívülállónak magát a noteszével, a leírásaival vagy ötleteivel, vagy a kihallgatott párbeszédtöredékeivel. Itt mindenki ezt csinálta.
- Oké, most váltsunk át egy kicsit a gyakorlatra - mondta Kristin, és felemelt néhány dossziét. - Kérem, alkossanak három-négy fős csoportokat. Minden csoportnak osztok egy dossziét. Nézzék át a benne lévő képeket, válasszanak egyet, és beszéljenek róla. Ki lehet ő? Milyen lehet az élete? Mik a hóbortjai? Hogy teszi be a mosogatógépbe az evőeszközöket? - A teremben ekkor már eluralkodott a székhúzások és helyezkedések zaja. - Képzeljük el a karaktert. Ne törődjünk a történettel. Csak a karakterrel.
Rita a mellette ülő pasira pillantott. A pasi is őt nézte, kérdően felvonta szemöldökét, mire a nő bólintott.
- Szia - hajolt át a férfi a köztük lévő üres széken. - Liam vagyok.
- Rita - felelte a nő.
Hátulról még egy pasi hajolt előre:
- Elnézést, csatlakozhatok?
- Hát persze - tolta hátrébb Rita a székét.
- Köszönöm. Mark vagyok - mondta a hátsó férfi, és elvette az épp odaérő Kristintől a dossziét.
- Ugye tudják a feladatot? - kérdezte Kristin. Mindhárman bólintottak, és kinyitották a dossziét. Egy köteg fénykép volt benne, átlagos külsejű emberekről. Egy fiatal nő, aki sárgára fest egy szobát. Egy középkorú ember füvet nyír. Egy kamasz fiú padon ül és az ipodját hallgatja. Kissé unottan lapozták végig a képeket.
- Azt hittem, kissé szokatlanabbul néznek majd ki - vallotta be Rita.
- Én is. Mit szóltok ehhez? - kérdezte Mark, és egy fiatal nő képére mutatott, aki egy hajón állt. A naplementét nézte, a szél fújta mögötte a sálját.
- Túl könnyű. Gazdag európai családból származik, elmenekült Amerikába. A szülei elrendeztek neki egy "jó" házasságot, de ő nem akarja - mondta Rita. - Az új életéről álmodik ebben az új országban.
- Na és a mosogatógép? - kérdezte Liam, mire mindhárman nevettek. - Na és ő? - mutatott Liam a terem közepére, de nem egy képre, hanem Kristinre. - Róla mit gondoltok?
- Házas?
- Nincs gyűrűje.
- Párkapcsolat?
Rita a fejét rázta.
- Szerintem túlságosan szereti a karaktereit ahhoz, hogy egy valódi férfit is magához engedjen.
- Tényleg? - nézett rá Mark és Liam meglepődve.
- Hát persze. Olvastatok tőle valamit?
Mindkét férfi a fejét rázta.
- Én inkább a krimiket szeretem - mondta Liam. - Ez a "remegő lélegzetű, zilált hajú" téma nem igazán jön be nekem.
- Tudom, mire gondolsz - bólintott Rita. - Igazából nekem sem jön be annyira, de a konferenciák előtt el szoktam olvasni az előadók könyveit. Hogy tudjam, miket írnak össze.
- Ez szép - bólintott Mark elismerően. - Én úgy fogom fel, hogy biztos mindenki úgy ír, mint én.
- Én is - vigyorgott Liam.
Figyelték, ahogy Kristin körbemegy a teremben, és beszélget egy kicsit mindegyik csoporttal.
- Szerintem szépen párhuzamosan rakja be az étkészletet a mosogatógépbe - mondta végül Mark.
- És nem sűrűn hord harisnyát - mérte végig Rita Kristint. - Általában pizsamában ír. Egy bögre kávéval.
- Nem hiszem - mondta Liam. - Inkább egy pohár borral.
- És esőhangos CD-vel.
- Egyedül él?
- Nem teljesen. Van egy macskája.
Ahogy Kristin közeledett hozzájuk, megpróbáltak ismét a feladatukra koncentrálni. A képen lévő nő mostmár túl egyszerűnek, érdektelennek tűnt. Kristin odaért:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.43 pont (37 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 papi 2014. 04. 24. csütörtök 05:46
Nem rossz
#4 A57L 2013. 10. 10. csütörtök 04:08
Jó kis történet.
#3 Pavlov 2011. 05. 4. szerda 23:05
Köszi!
#2 v-ir-a 2011. 05. 3. kedd 22:05
remek este vagy éjjel lehetett az tuti smile ...élvezetes írás/fordítás/ 10 pont megy
#1 Törté-Net 2011. 05. 3. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?