Írókonferencia

– A karakterek – magyarázta Kristin – a történet legfontosabb részei. Ha csak a történet van a fejünkben, amikor írni kezdünk, akkor később meg kell vívnunk a karakterekkel. Ha azonban a karakterek kidolgozásával kezdünk, akkor ők maguk hozzák létre a történetet.

Az írókonferencia majdnem telt házzal ment. Kristin Morris már tizenegy romantikus bestsellert írt. Legújabb történelmi romantikus könyve, A szerencse homokja nyolc hete vezette magabiztosan az eladási listákat. Mindenki hallani akarta az írónő előadását. Eddig azonban nem sokkal több hangzott el annál, amit Rita hallott vagy olvasott az írásról. Rita felsóhajtott, és kötelességtudóan lejegyzetelte, hogy "a karakterekkel kezdjük". Nézte egy darabig, aztán kimondta: – Nahát.

Körülnézett a szobában, és megpróbálta kitalálni, ki a tapasztalt író, és a kezdő. Néhányukról az utóbbi rögtön lerítt – mindent leírtak, amit Kristin mondott, feszült figyelemmel itták a szavait, nyilvánvalóan abban a reményben, hogy a siker így egyszerűen az ölükbe hullik majd. A többi résztvevő is figyelt, de Rita érezte, hogy az agyukban más dolgok játszódnak le. Leginkább történetek.

Rita szeretett írni, és azt is szerette nézni, ahogy mások írnak. Ezt szerette legjobban ezeken a konferenciákon: egy teljes hétvége tele írókkal, újakkal, tapasztaltakkal, sikeresekkel, küszködőkkel... Ezek az emberek a világot állandó nyersanyagforrásként látták, megörökíteni való események és emberek sorozataként. Ez volt az egyetlen hely, ahol nem érezte kívülállónak magát a noteszével, a leírásaival vagy ötleteivel, vagy a kihallgatott párbeszédtöredékeivel. Itt mindenki ezt csinálta.

– Oké, most váltsunk át egy kicsit a gyakorlatra – mondta Kristin, és felemelt néhány dossziét. – Kérem, alkossanak három-négy fős csoportokat. Minden csoportnak osztok egy dossziét. Nézzék át a benne lévő képeket, válasszanak egyet, és beszéljenek róla. Ki lehet ő? Milyen lehet az élete? Mik a hóbortjai? Hogy teszi be a mosogatógépbe az evőeszközöket? – A teremben ekkor már eluralkodott a székhúzások és helyezkedések zaja. – Képzeljük el a karaktert. Ne törődjünk a történettel. Csak a karakterrel.

Rita a mellette ülő pasira pillantott. A pasi is őt nézte, kérdően felvonta szemöldökét, mire a nő bólintott.
– Szia – hajolt át a férfi a köztük lévő üres széken. – Liam vagyok.
– Rita – felelte a nő.
Hátulról még egy pasi hajolt előre:
– Elnézést, csatlakozhatok?