Nyári szellő

Pár évvel ezelőtt, egy jónak ígérkező nyár elején kezdődik a történetem, amelyet azóta is életem egyik legkedvesebb időszakaként tartok számon. Bár az eltelt évek alatt sokszor akadtak olyan pillanatok, amikor előző kijelentésem szöges ellentétét éltem át, az ilyen emlékek általában mégis megszépülnek. Na de hadd kezdjem a legelején, elővezetve e tragikomédia kiindulási pontját és okait is.
Egy szép nyári estén éppen utazási irodák prospektusait lapozgattam, és széles vigyorral a képemen konstatáltam, hogy végre – a szüleimtől való elszakadás után először – sikerült külön munkákból annyi pénzt összeszednem, hogy kedvemre elmehessek nyaralni. Bár a lakás árának jelentős részét drága megboldogult mamámnak köszönhettem, az elmúlt három évben azért gürcöltem még az amúgy szabadságként kiírt napjaimban is, hogy azt a kis kölcsönt vissza tudjam fizetni, amelyet azon felül fel kellett vennem. Boldog voltam tehát, hiszen előttem állt a nyár, és a legnagyobb problémám az volt, hogy megfelelő üdülőhelyet találjak magamnak. Néha persze még a legjobban megtervezett dolgok is dugába dőlhetnek, és ha rólam van szó, megszoktam, hogy kedves barátom a sors szívesen kivételt tesz velem. Mindez előjeleként vészjóslóan megcsörrent a telefonom, és amikor felvettem apám szólt bele kedves dörmögő hangján, s közölte velem a sors akaratát. Egyik unokatestvérem végre-valahára megtalálta párját, és szeretettel vár minket három hét múlva Szegeden tartandó esküvőjükre.
Mit is mondhatnék így utólag – kár is lenne hazudni – egyáltalán nem örültem a boldogságának. Kukáztam az összes katalógust, és morogva vettem tudomásul, hogy a nyaralásra szánt pénz nagyrészt elmegy majd az utazásra, szállásra, és persze a kihagyhatatlan ajándékpénzre. Dühömben előkaptam a családi fényképalbumot, és amolyan shaolin – mester szakállat és bozontos szemöldököt pingáltam drága unokatestvérem képére. Ettől némileg lehiggadtam, s amikor a vörös köd tovaszállt, első szerelmem képeit kezdtem nézegetni. Anita harmad-unokatestvérem volt, ő és családja pedig nagyon közel álltak a szívemhez. Gyermekkoromban sok nyarat töltöttem náluk, s persze hamar beleestem az állandóan viháncoló, ugyanakkor kedves és ragaszkodó lányba. Tizenkét évesen tőle kaptam életem első csókját, s az elmúlt évek során sokszor álmodoztam róla. Képeit nézegetve kellemes bizsergés futott végig rajtam. Sokszor hallottam már, hogy sok szerelmed lehet életed során, az első láttára azonban még évtizedek múltán is megdobban a szíved.