A+ A-

Realizálódó netszex 1. rész

"Ember tervez, Isten végez." Szokták mondani okos emberek, és valóban így van. Dani (alias: drága) és én (alias: cica) is hiába álmodtuk és terveztük meg első randinkat, semmi nem úgy történt, mint vágytuk volna. Az, hogy mégis jóra alakultak a dolgok mégis sokban köszönhető annak, hogy osszú hónapokon az újra és újra elhalasztott találkozások miatt szóban minden személyes és szexuális jellegű vágyunkat megosztottunk egymással. Több volt ez a kapcsolat már csetes korában is egyszerű netszexnél, ezt mindketten tudtuk. Hiába ismerkedtünk össze egy eléggé szexorientált szobában, hiába került újra meg újra szóba köztünk a szexualitás, kapcsolatunk mégis más volt, mint a "milyen színű bugyi van rajtad" és a "gyere át dugunk egyet" típusúak.
Eleve úgy ismerkedtünk össze ama kedves szobában, hogy szex helyett elcsezsett szerelmi életemmel traktáltam szegényt, mire ő védekezőleg a saját elcseszett nemi életével kérkedett.
Sokáig azonban a nemiség csak amolyan alap téma volt köztünk, nem beszélgettünk arról mit csinálnmánk, ha... Nem kértük a másiktól, hogy mesélje el miben van. Nem traktált azzal, hogy neki mekkora, és hány óráig áll peckesen... Viszont beszélgettünk. Ami manapság egyre ritkább. Kiderült, hogy szinte semmiben nem egyezik a véleményünk, nem ugyanazokast a filmeket szeretjük, néhány kivételtől eltekintve. Hogy teljesen más elképzelésünk van a továbbiakról, mégis tökéletesen elbeszélgettünk. Aztán egyszer bhirtelen mégis megjelent a szex köztünk, ahogyan "normális" esetben már megismerkedésdünkkor kellett volna. Persze nálunk ez sem volt csetkapcsolathoz mérten normálisnak mondható, tekintve, hogy sem ő nem tekintett engem gumibabának, és én sem egy érzések nélküli önállóan mozgó vibrátornak és műnyelcvnek tartottam.
Néhány tartalmasabb és nedvesebb beszélgetésünk után rájöttünk, hogy már pedig nekünk egymás mellett lenne a helyünk, legalábbis időközönként, amikor is szellemileg és testileg is kommunikálhatunk és elmélyedhetünk egymásban.
Ez volt három hónapja. Azóta folyamatosan terveztük, hogy mikor is lesz találkozásunk nagy napja, de valahogy sehogy sem jött össze. Egészen múlt hétvégéig hol ő, hol én nyomtam "Cancelled" feliratot randink mellé. Cserébe persze vadabbnál vadabb szexuális fantazmagóriákkal leptük meg egymást, hogy kiéhezett testünk legalább ezáltal kicsit közelebb képzelje a másikat.
Na szóval eljött a várva várt nap. Kezemben a buszjeggyel robogtam a jármű végébe. Gondolatban már drágám karjában ültem végig az utat, ami a szakadó eső miatt igen egyhangú volt - tekintve, hogy semmit nem láttam odakint csak vizet. Alig vártam, hogy megérkezzünk, és egyszer csak megszólalt a kedves recsegő hang "Budapest-Népliget -végállomás"
Hála a Jó Égnek gondoltam magamban miközben lefelé kászálódtam, és már messziről kiszúrtam Danit, aki kimagaslott a tömegből. Odatipegtem hozzá, ő átkarolt és lehajolt puszit nyomni az arcomra. Testközelből még nagyobbank éreztem kettőnk közötti magasságkülönbséget, de nem zavart, hisz tudtam, őt sem érdekli. Elindultunk a kocsijához, amivel a forgatókönyv szerint azonnal hozzájuk hajtottunk, és alig vártuk, hogy letéphessünk egymásról mindent, tekintve, hogy beszélgetni szerelmeskedés után is lehet.
Igen, ennerk így is kellett volna lennie, ám alighogy becsuktuk a kocsiajtót, már csörgött is a telefonja. - Bocs, fel kell vennem. - Ezzel kiszállt újra a kocsiból. A szélvédőn keresztül láttam, hogy nem kapott túl jó hírt. - Vissza kell mennem a céghez, elméletileg pár perc, de ki kell mennünk Szentendrére.
Nem tiltakoztam, főleg mert egy bocsánatkérő óvatos puszit nyomott a számra. Bátorítólag rámosolyogtam, és megjegyeztem, hogy pár óra ide vagy oda már igazán mindegy.
- Ahogy elnézlek Te is jobban örülnél, ha az a pár óra ide lenne - és elmosolyodott, ahogy ritkán szokta tenni.
Szar idő volt kocsikázni, az eső mintha fizettek volna neki, zuhogott az égből. És nem mintha annyira érdekelt volna merre megyünk ,de továbbra se láttam kint mást, mint vizet és néhány autó lámpáját.
Dani a rádióval babrált, és egy Falco számnak mindketten megörültünk. Sajnos ez volt egyetlen örömteli dalunk, mert utána valami idióta beszélgetős műsor vette kezdetét, amihez egyikünknek sem volt huzalma.
- Nem fog sokáig tartani, majd Téged leraklak a büfénél, nagyon finom a forró csokijuk, állítólag... - tette hozzá, ő utálta a kakaót is és a forró csokit is. - Csal érnénk már oda! - morgolódott a sokadik piroslámpánál.
- Nyugi Cica, ami késik, nem siet, és attól nem lesz jobb, ha idegeskedsz. Miénk az egész éjszaka és a holnapi nap, csak estére vettem jegyet. - Én mégis jobb szeretnék otthon lenni Veled, mint úton a céghez. - jött a válasz.
Valóban évenek tűnt amíg odaértünk, de ott már tényleg gyorsan haladtunk. Alig szopogattam el a forró csokimat, mikor már ott állt mellettem, hogy bemutathassa Apukáját, aki egyben a cég igazgatója is.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.5 pont (14 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 A57L 2013. 12. 15. vasárnap 06:24
Egész jó.
#2 genius33 2013. 02. 16. szombat 07:41
Kellemes nyes
#1 Törté-Net 2010. 05. 19. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?