A+ A-

Az erdőben

Csodaszép tavaszi nap van.
Az első alkalom az idén, amikor a nap igazán felmelegíti a földet. Minden porcikám kifelé kívánkozik, ki a levegőre, melegre, napfényre. Kimegyek az erdőbe, kedvenc helyemre, ahol legsűrűbben nőttek a fák. Olyan helyekre kívánkozom, amerre senki más nem jár, ahol mély csend és nyugalom van, csak a levelek susogása és a madarak csivitelése hallatszik.
Kedvenc fámhoz támaszkodom - a pillanat szépségének teljes örömével. Átadom magamat a szél zúgásának - érzem eleven lüktetésemet - ellazulás - élvezet... és egyszer csak - hirtelen előttem áll ő.
Ő, a férfi, aki ismeretlen bár - számomra mégis oly bizalomkeltő, és érzem, hogy a bizalom kölcsönös.
Olykor azt hiszem, hogy egy közeli ismerősöm vonásait viseli magán, de ezt a felfogást inkább elhessegetem magamtól. Annak tekintem őt, ami - az örök ismeretlen - névtelen, mégis oly közeli és bizalmas. Közel jön hozzám, megfogja az oldalamat. Egy gyengéd üdvözlő csók. Juj - egy kis lángocska lobban fel bennem. Karjába csúszok, hozzásimulok.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.38 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 A57L 2016. 06. 3. péntek 05:03
Ez sajnos nulla.
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?