A+ A-

(Majdnem) megdugtam a világszépét...

Régóta vártam az alkalomra, hogy végignézhessem a világszépe megválasztásának közvetítését a tévén. Sajnos, késő éjszakára tették, ami azért kellemetlen, mert a tévénk a hálószobában van s az én párom nem bír aludni az ekrán villogásától. Már napokkal korábban elkezdtem puhítgatni, hogy nézzük együtt, de jól sejtettem, hogy nem fog beleegyezni. Tudod, hogy korán kell kelnem, meg engem egyáltalán nem érdekel az a rengeteg pucérság - jelentette ki. Na, de - próbáltam meggyőzni - annyi szép ruhát láthatsz majd, s különben is, másnap vasárnap lesz és addig alhatsz, ameddig akarsz. Szerintem egy csöpp féltékenységet is érzett a seregnyi válogatottan szép lány miatt s én szombatig nem kaptam tőle engedélyt, de határozott tiltást sem az éjfél utáni tévézéshez.
Elérkezett a nagy nap, illetve este, s én elkezdtem tervem megvalósítását. A haditerv nagyon egyszerű volt: elhatároztam, hogy jól kifárasztom a feleségem s akkor majd elalszik és nem fogja zavarni a tévé. Úgy is történt. Az is igaz ugyan, hogy könnyű dolgom volt, mert ő egész nap sütött, főzött meg takarított, mert másnapra vendégeket vártunk. Este mindketten letusoltunk s ágyba bújtunk. Ha a hét többi napján nem is, ilyenkor mindig áldozni szoktunk Afrodité oltáránál. Ezúttal meg annál is inkább ezt tettük, mert hozzá tartozott a tervemhez. Eleinte szabódott egy kicsit, hogy most ne, mert annyira fáradt... , de én nem tágítottam, s a végén ő is, teljesen megfeledkezve az aznapi strapáról, átengedte magát az élvezetnek. Annyira megizzasztottam, hogy megint mehetett a tus alá. Utána pedig egyáltalán nem volt szükség rá, hogy elringassam: perceken belül mélyen elaludt - dehogy is zavarta a tévé. Én pedig elkezdtem lesni a műsoromat. Egyszercsak arra riadtam fel, hogy a közvetítés már javában folyik. Hű, a nemjóját, még majd lemaradok a javáról! (A nagy szerelmi csatában persze én is kimerültem s engem is egy - kettő elnyomott az álom. ) Nem tudom, mennyi ideje tarthatott a műsor, de már ott tartottak, hogy csak húsz lány maradt a mezőnyben. Nyilván a legszebbek. Hát csinosak is voltak, kiváltképp fürdőruhában. Büszkén járták végig a pástot s én nagyon igyekeztem, hogy alaposan szemügyre vegyem őket. Mindegyikük gyönyörű volt, a hajszínüktől függetlenül. Bájos pofik, arányos testek - hogy lehet ezek közül választan? Nekem azért mégis mindjárt különösen megtettszett az egyik lány, a columbiai. Dús, fekete haja kreol színű vállára omlott, hosszú, formás lábain rugalamas léptekkel lejtett el a kamerák előtt. Szerintem neki kellene győznie! Be is jutott az utolsó fordulóba. Most már annyira szurkoltam neki, mintha a saját húgom, vagy kedvesem lenne. (De szívesen el is fogadnám!) A végső döntés meghozatalát persze jól elhúzták, egy - két reklámblokkot is bedobtak, úgyhogy én közben ismét elszenderedtem. Arra ébredtem fel, hogy a szépségkirálynő fejére helyezik a koronát - aki NEM Ő! De még az udvarhölgyek közé sem választották be! Hát ez felháborító! Fel is keltem midjárt a helyemről, de a nagy tömegen csak nagynehezen tudtam átvergődni s ugyancsak fel voltam paprikázva, mire kézhez kaptam a szobám kulcsát. Ezután következett a várakozás a liftre. (Ilyen előkelő hotel, és csak három liftje van!)
Végre ott álltam a szobám ajtaja előtt - a zárba pedig sehogy sem bírtam bedugni a kulcsot! Mi van ma, az egész világ ellenem esküdött össze? Hiába próbálom - nem megy! Egyszer csak magától kinyílik az ajtó s megszólal odabentről egy ijedt női hang: "Ki az, mit akar?" Nekem elállt a lélegzetem: Ő állt az ajtó nyílásában: a columbiai lány! Hirtelen a szoba számára pillantottam: 912. Jesszusom, én egy emelettel feljebb jöttem a lifttel! (A lányok a hotel két legfelső emeletét lakták, én pedig alattuk voltam eggyel. )
- Ne haragudjon kérem, de úgy látszik, véletlenül eltévesztettem az emeletet.
- Kicsoda maga, s mit akar? - volt a lány következő kérdése. Láttam az arcán, hogy sírt, s zavarában talán nem is értette, amit mondtam neki.
- Engedje meg, hogy bemutatkozzam: Kovács János vagyok Magyarországról - s ha már így hozta a sors, engedje meg azt is, hogy gratuláljak.
- Mihez - szólt a könnyeivel küzdve - , a hatodik helyezéshez?
- Nekem maga az első, a királynő. A zsűri nagy igazságtalanságot követett el, hogy nem a maga fejére került a korona.
- Nagyon kedves magától. De most arra kérem, hagyjon magamra. Láthatja, milyen állapotban vagyok, a legszívesebben kiugranék az ablakon.
- Mit mond? Megőrült? Azt nem engedhetem meg! - s azzal belöktem az ajtót, miközben a lány majdnem hanyatt vágódott. Jóságos Isten, még csak az kéne, hogy megöljem!
De akkor már én is a szobában voltam s gyorsan felsegítettem a lányt. Ilyen karcsú test még nem volt a karjaim között.
- Ne sírjon, szépségem, bár maga még könnyesen is gyönyörű. - S ezt egészen komolyan gondoltam, mert könnyben úszó szemei egészen megigéztek. Szemgolyói egyszerre voltak világos zöldek és egészen sötétek. Ettől meg lehet őrülni!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.2 pont (54 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 deajk2008 2016. 11. 30. szerda 09:22
nekem tetszett... mindenesetre érdekes 8p lett
#7 vakon53 2015. 12. 12. szombat 23:13
9 pontos
#6 feherfabia 2014. 06. 22. vasárnap 06:58
7P
#5 A57L 2014. 05. 1. csütörtök 08:38
Jó lett.
#4 papi 2013. 09. 5. csütörtök 09:16
Egész jó
#3 izmos22 2013. 07. 20. szombat 09:36
márt csak majdnem nyes
#2 genius33 2012. 09. 9. vasárnap 07:21
Naiszen nyes
#1 Törté-Net 2009. 03. 6. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?