A+ A-

Még négy év

Kék betűk a reptéren: Amsterdam - Schipol, alattuk egy fiatal lány halad át, hullámos haja és kabátja lobog utána, szabad kezét hasára szorítja. Kicsi, húzható bőröndjével áll be a sorba, mosolyog a biztonságiakra, hollandul beszél hozzájuk, mintha régről ismerné őket, együtt nevetgélnek. Poggyászát ellenőrzik, a kapu sem jelez: mehet.
A gépen lassan ül le az ablak melletti székre, úgy ahogyan az állapotos nők szoktak. Utazás közben többször is kimegy a mosdóba, a légikísérők pedig kedvesen pillantanak rá, szelíd együttérzéssel, ahogyan terhes nőkre általában.
"Kis-Kovács Laura, magyar állampolgár" nézi meg a vámtiszt az útlevelet. Mielőtt visszaadná átvillan az agyán, hogy ez a név ismerős neki, vagy mégsem? Elég átlagos... de a nő szép, igazán szép, és vélhetően terhes, inkább nem köt bele.
- Köszönöm, visz'lát!
- Én köszönöm! - gyöngyfogú mosoly.
Ferihegy felújított reptere nemdohányzó, ezért kint az ajtó előtt kénytelen rágyújtani. Hosszan szívja be a keserű dohányt és megszédül tőle. Nézi a zajos turistákat és egy fiatal párt, akik búcsúzkodnak. Mély undor fogja el: újra itthon van, ebben az évben már tizedszer, a szerelemtől meg úgy ahogy van, felfordul a gyomra. Ennyi utazgatás után már nem nagy élmény a hazatérés. Haza? Kacagtató, hogy ez a szó egyáltalán eszébe jutott. Nincs is hova mennie, megint kénytelen lesz egy hotelben megszállni. Legszívesebben most visszafordulna Hollandiába, de még el kell intéznie, amiért jött.
- A dohányzás árt a babának... - szól egy mély hang jobbról.
- Tessék?
- Árt! Ne szívja!
- Ki maga, hogy megmondja mit csináljak? -sandít rá, és az ismeretlen arcába füstöt fúj.
A férfi legyint, leindul a lépcsőn és taxiba száll.
A szálloda tágas szobájának ablakai nyitva, olyan hideg van, hogy már bent is látni a leheletet, női cipő és nadrág a szoba közepén. Laura, aki pár napja lett 22 éves, az ablakban áll, öblös pohárból bort iszik és fehér blúzán át simogatja gömbölyű hasát. Nézi, ahogyan az utcán átsétál egy kislány az anyjával. A kicsi alig bírja a tempót tartani, szinte szaladni kényszerül. Elképzeli, hogy hazafelé tartanak, lakásukban meleg van és húslevest esznek. Igen, aranysárgát, és van palacsinta, fahéjas, túrós, lekváros. A baracklekvárt a nagyi készítette tavaly, mikor még élt. Most is rá emlékeznek, mint mindannyiszor amikor kinyitnak egy üveget... a címkén még az öregen is gyengéd kéz írásával van a dátum. Kutyájuk az asztal szélénél kunyerál.
Laura megborzong, becsukja az ablakot, és felnevet. Micsoda idióta képzelgés? Húsleves, meg nagymama... nyenyenye. Fúj! Hánynia kell. A nő tuti hat férfivel csalta már az urát, aki nyugtatókon él, és el van hízva. A gyerek a legrosszabb tanuló az osztályban és idegesítően affektál, szülei kisegítő iskolán gondolkoznak. A nagyival meg legalább tavaly óta nem kell nyüglődni, kár hogy lekváron kívül nem volt örökség.
Kibújik blúzából, lecsatolja a zipzáras hasat és az ágyra dobja. Eszébe jut a férfi a reptéren és ettől megint röhögnie kell: ezt neked baba! A fürdőbe magával viszi a hasat is, a négy kiló kokainnal, úgy teszi le, hogy lássa a tükörből. Zuhanyzás után az ágyba is befekteti, mint egy beteg mackót, ami nemsokára fiatalok és idősek halálos játéka lesz.
Meztelen testének jól esik a finom lepedő érintése, a paplant izmos lába közé szorítja, mintha egy férfi lenne, és a szexre gondol. Nem tudja a többi nő szokott-e ilyesmit tenni, bár elképzelése van arról, hogy a műkörmös lányoknak nehézkes lehet, de nincsenek barátnői, akiktől megkérdezhetne ilyesmit. Igazából senkije sincs, akivel beszélgethet.
Ilyenkor főként aktusokra gondol, ahogyan egy férfi behatol egy nőbe, naturalisztikus, közeli képekre, amiket filmen látott. Szétnyíló combot, mellet, csillogó férfiasságot, és a fő pillanatban csak a nemi szerveket egymásba csúszni.
Két perc elég is, keze gyors és pontosan tudja mit, hol, meddig kell nyomni, izgatni a kéjhez, arcát a párnába fúrja és vége is. A másodiknál már nem kifejezetten pózokra gondol, sőt most már el is hessegeti az ilyen képeket, kicsit undorodik magától, hogy az előbb erre élvezett el. Inkább azt a napot képzeli el, mikor Mario jeget hozott, fölé hajolt, és melle hozzáért egy pillanatra a karjához. Mario szemére, amiben látta a vágyat, hogy vele lehessen. Merengésében kivágott ruhában ül egy bárszéken, nincs rajta bugyi és fesztelenül szétnyitja a lábát, hogy a férfi lássa, odamenjen, szorosan magához ölelje és felhúzza a szoknyáját. Csókra nem gondol, azt nem szereti. Kell a fenének! Jobb dolog is akad egy nyelvnek, mint a szájában kutatni.
Még két orgazmust él át csendesen, nem egetverőt, de eleget ahhoz, hogy elaludjon. Ez a módszere az alvásra, és a sírás, de az kevésbé szórakoztató.
*
- Küldd el a kiscsajt az olaszhoz! - mondta a pápaszemes, izzadós tenyerű Kónya áthajolva a félhomályon. Kónya. A jogász a csapatban, aki amúgy lecsúszott, hajlott hátú, kopaszodó ürge, akin mindenki, mindig átnézett.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.61 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 Andreas6 2017. 09. 24. vasárnap 06:39
Kicsit logikátlan, hogy ennyire képzett verekedőként ilyen súlyos, azt is lehet mondani, halálos hibát követett el. amúgy jó a történet.
#8 vakon53 2016. 03. 25. péntek 17:36
Tetszik.
#7 papi 2013. 05. 9. csütörtök 05:20
egész ügyes
#6 genius33 2013. 03. 21. csütörtök 08:29
Érdekes de nemrossz.
#5 v-ir-a 2012. 01. 2. hétfő 21:23
elég érdekes, és ami sokkolóvá teszi, hogy simán igaz is lehet.....és igen, nagyon jól meg van írva
#4 Ubesz 2009. 02. 22. vasárnap 01:32
Őőő akkor most meghalt végülis? Amúgy elég sőtét a story de szépen megvan irva.
#3 Ubesz 2009. 02. 22. vasárnap 01:05
Őőő akkor most meghalt végülis? Amúgy elég sőtét a story de szépen megvan irva.
#2 Lemon Orange 2009. 02. 20. péntek 03:00
Tetszik. Érdekes.
#1 Törté-Net 2009. 02. 20. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?