A+ A-

Viharos kaland

Ítéletidő tombolt odakint, miközben a kávéautomatából próbáltam egy kis frissítőt kiimádkozni az irodaház 8. emeleti lépcsőfordulóján. Már félhangosan szitkokat kezdtem szórni az átkozott gépre pénzem elnyelése miatt, amikor egy ismerős férfi hang megszólalt a hátam mögött:
- Jó estét! Valami baj van? Tudok segíteni? - nem is kellett megfordulnom, lelki szemeim előtt láttam az illető mosolyát az arcán, de meg akartam bizonyosodni róla, mielőtt megmondom neki, hogy kin mulasson ilyen jót.
Ahogy megfordultam hirtelen ráeszméltem, hogy ő a cégünkkel szomszédos vállaltnál dolgozik az irodaházban. Korábban már váltottunk pár szót mikor összetalálkoztunk a liftben vagy az étteremben és minden találkozás után konstatáltam magamban, hogy hmm...ez bizony nagyon klassz pasi. Magas, szép kék szemű, kedves, humoros... egyszóval rendkívül megnyerő.
- Minden rendben? - kérdezte ismét és csak ekkor eszméltem, hogy kissé elkalandoztam miközben ő a válaszomra várt.
- Ó, persze, köszönöm... Neked is szép estét. Tudod elnyelte a gép az összes apróm és a kinti vihar miatt nem tudok még hazamenni és igencsak kezdenek lecsukódni a szemeim. - zúdítottam rá az összes problémám.
- Épp hazafelé tartasz? - kérdeztem.
- Igen, én itt lakom 3 utcával arrébb. Igaz nagy a vihar, de megpróbálok megküzdeni vele.
- De jó neked. Én a város másik végén lakom, nem tudom mikor kerülök még haza, de mit lehet tenni - feleltem.
Láttam, ahogy elgondolkozik a bajomon és keresi a megoldást.
Felcsillant a szeme, kissé gyanúsan ugyan, de gondoltam mindjárt felajánl egy kis aprót számomra a kávéhoz.
- Nem lenne kedved velem jönni? Nálam kényelmesebben tudnád megvárni a vihar végét és fantasztikus cappuccinot tudok készíteni.
Mindenre gondoltam volna, csak erre nem. Megörültem a meghívásnak, de nem akartam tolakodó lenni. Mondtam, hogy nem akarok zavarni, de láttam annyira a fejébe vette, hogy most megment engem, hogy nem akartam csalódást okozni neki.
Összeszedtem gyorsan a holmim és útra készen álltunk az irodaház bejáratánál. Gondoltam előkapja az esernyőjét, de arra bizony várhattam, egyikőnk se rendelkezett vele.
- Most mi legyen? - kérdeztem, mire megfogta a kezem és futni kezdtünk.
- Ne aggódj, csak 3 sarok.
Valóban csak 3 sarok volt, de az eső akkora mennyiségben zúdult le fentről ránk, hogy bőrig ázva lihegtünk a kapualjban. Érzetem, ahogy a bőrömön csorognak végig az esőcseppek a gerincem mentén. Máté gyorsan ajtót nyitott és besiettünk. Az előszobájába érve megtorpantam, ahogy a villanyt felkapcsolta, akkor láttam csak, hogy az esőtől a blúzom csurom vizes lett és teljesen rátapad a melltartómra, a hidegtől pedig megkeményedtek a mellbimbóim és ez még a melltartó alól is jól kivehető volt. Máté persze egyből észrevette, jól szemügyre vette a domborulataim, aztán feleszmélt:
- Várj, mindjárt keresek neked valamit, amit fel tudsz venni a vizes holmik helyett - és elrohant egy belső szoba irányába. Hallottam a nagy kutatást a szekrényben, el sem tudtam képzelni milyen olyan ruhadarabot tud találni, ami jó lenne rám, hisz jóval magasabb volt és erősebb, mint én. De már robogott is felém:
- Hát... csak ezt a pizsamát találtam, ami elég nagy rád, de talán nem esik le - persze fülig ért közben a szája- vagy esetleg van egy fehér köntösöm a fürdőszobában.
- Valamelyik biztosan jó lesz. A vizes ruhámnál pedig most minden jobb - elvettem a pizsamát és bementem a fürdőbe.
Elkezdtem kihámozni magam a ruháimból és felteregettem őket a radiátorra. Úgy eláztam, hogy még a bugyim is vizes volt és nem akartam felfázni. Felpróbáltam a pizsamát, de valahogy sehogysem rám tervezték, ezért erről le kellett tennem, maradt a köntös. Jobb megoldásnak tűnt, igaz az ujját háromszor kellett visszahajtanom, de jól bele tudtam burkolózni.
Belenéztem a tükörbe, és rémülten láttam, hogy a hajam az esőtől teljesen begöndörödött és össze-vissza áll. Gyorsan megigazítottam a fürtöket és megállapítottam, hogy nem is áll rosszul a göndör haj.
Kijöttem a fürdőből, Máté a konyhában varázsolt valami finomat, az illatából ítélve a beígért cappuccinót készítette.
- Hmm, fincsi az illata - mondtam és odaléptem a háta mögé.
Megfordult:
- Szia Fürtöske! Na mi a helyzet, jöhet a cappuccinó?
- Fürtöske mi? - mondtam kissé morcosan - kérem persze.
- Szexi fürtöske - lovagolt tovább a szón, de erre már én is elmosolyogtam magam. - Látom jó a köntösöm rád.
- Igen, pont passzos - feleltem nevetve.
- Gyere üljünk le a kanapéra, ott kényelmesebb, meg van ott takaró is. Kissé hűvös van.
Megindultam a nappaliba, mint egy uszályt húztam magam után a köntös alját. Máté hangos nevetéssel kísért engem hátulról.
Leültünk és bekapcsoltuk a tévét, ahol pont az időjárásról beszéltek a hírekben. Közölték, hogy a felhőszakadás nemhogy nem fog elállni, de jégesőbe csaphat át, ezért aki teheti ne induljon most sehová.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.06 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2017. 12. 23. szombat 07:36
Ez az írásod tetszett. Gratulálok!
#5 vakon53 2016. 03. 25. péntek 22:34
Igazavan Kelyhecskének.
#4 A57L 2014. 10. 31. péntek 06:03
Egész jó írás.
#3 listike 2014. 06. 18. szerda 06:04
Jó volt.
#2 kelyhecske 2010. 06. 13. vasárnap 01:11
szuper..egy folytatást megérne még...
#1 Törté-Net 2008. 09. 17. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?