Magatartásból elégtelen 1. rész

Matematika – fizika szakos tanárként dolgoztam egy vidéki gimnáziumban. Két éve végeztem az egyetemen, és mint minden fiatal pályakezdő pedagógust, engem is "próbálgattak" a gyerekek, hogy meddig lehet nálam büntetés nélkül elmenni. Persze próbáltam én rendes lenni velük, nem akartam olyan begyepesedett tanár lenni, akit magam sem szerettem diákkoromban, viszont nem is akartam nagyon haverkodni velük. A legtöbb osztállyal jól kijöttem, de az egyik harmadikos csoport nagyon rendetlen volt, pedig ide főleg lányok jártak. Idősebb kollégáim is tanácsolták, és ezt persze magam is tudtam, hogy a hangadót kell megfogni, utána már a többivel sem lesz gond. Azonban volt egy kis probléma: az osztály hangadója egy gyönyörű lány volt, aki nagyon népszerű volt még a felsőbb éves fiúk között is. Fiú osztálytársait nem tartotta sokra, azok viszont valósággal a lábai előtt hevertek, szinte mindent megcsináltak neki, amit kért. És ha arról volt szó, ki is használta őket.
Azonban nem csak a fiúk között volt népszerű, a lányok között is ő volt a vezér. Első nap, a mikor az osztályukba léptem, úgy közép tájon ült a tanteremben, de így is egyből megakadt rajta a szemem, amit valószínű észre is vett. Akkor még nem tudtam, hogy milyen vezető szerepet tölt be az osztály életében, a következő órán viszont már kezdett gyanússá válni a dolog. Második óránkon ugyanis Regina, mert így hívták, az első sorban, pont szemben velem ült, és igézően szép volt, látszott rajta, hogy készült erre az órára: világosbarna hosszú haját hátrakötötte, fehér passzos garbó volt rajta, rózsaszín miniszoknya és hosszúszárú fekete bőrcsizma. Hiába próbáltam óra közben másfele figyelni egyre többet néztem rá, ő pedig ilyenkor csizmás lábait kéjesen húzogatta másik combján és huncutul mosolygott rám vagy kivillantotta gyönyörű szabályos fogsorát. Egyszer pedig kéjesen megnyalta gyönyörű rózsaszín ajkait. Hamvas bőre volt és ellenállhatatlan barna szeme.
Észrevette, hogy figyelem és kacérkodik velem! – villant át az agyamon. Tetszett is a gondolat, de sejtettem, hogy baj lesz belőle és nem is tévedtem. Harmadik óránkon már két barátnője is az első sorban ült, akik, bár nem voltak olyan gyönyörűek mint ő, mégis a maguk fiatal szépségével szintén rabul ejtettek engem.