A+ A-

Tíz év után újra találkoztunk

Sok év elmúlta után történő találkozások mindig nagyon, hangulatosan szépek tudnak lenni. Ez az én esetemben is így volt, igaz, én először virtuálisan "találkoztam" egy ismerősömmel. A szüleink nagyon közeli barátok, csak annyi a különbség, hogy én úgymond későn született gyerek vagyok, édesanyám 36 évesen szült engem. Lucilla, az ismerősünk, vagyis a szüleim barátainak a lánya akkor már 16 éves volt. Kicsi koromban még elég sűrűn láttam, de azután eltűnt, külföldre ment tanulni. Az idő pedig pillanatok alatt elszaladt. Ma 18 éves vagyok, Ő pedig 34.
Az egész kapcsolat úgy éledt fel, hogy én egy kedves barátnőmtől kaptam egy meghívót, egy chat oldalra. Gondoltam, hogy regisztrálok, csak puszta szórakozásból. Aztán, amikor belejöttem az oldal kezelésébe, rájöttem, hogy ez nem is olyan hülyeség. Olyan régi ismerősökre találtam rá, akiket már vagy 10 éve nem láttam, és nem hallottam róluk.
Egyszer csak láttam, hogy bejelölt ismerősnek a kémia tanárom. Visszajelöltem, és elkezdtem nézelődni az adatlapján, és ott bukkantam rá egy kis mondatra: Kiküldött meghívói. Rákattintottam, és hát mit láttak szemeim, Lucilla neve is ott szerepelt. Igaz, kép nem volt róla még, de én pontosan tudtam, hogy Ő az. Bejelöltem ismerősnek.
Másnap ismét felnéztem az oldalra, és láttam, hogy visszajelölt. Örültem, hogy emlékezett rám. Éppen online-ban volt, de nem akartam letámadni, gondoltam, megvárom amíg Ő meglát engem. Megérte várni, mert egy pár perc után jött is a chatre hívás.
Beléptem. Köszönés, szia-szia, meg a szokásos szöveg, hogy már milyen régen láttalak stb. Egy kis idő után kezdett komolyabbra fordulni a beszélgetés. Azt írta, hogy milyen jóképű férfi lettem. Meglepődtem, még akkor is, ha teljesen tisztában vagyok azzal, hogy jól nézek ki. Nem mindennapi dolog az, hogy egy 34 éves nő bókolgat egy 18 éves fiúnak. Igaz, a képeim is egészalakosak voltak, meg némelyik félmeztelen, és hát elég sok lány tapadt rám a neten, de nem nagyon foglalkoztam velük. Lucillanak még mindig nem volt képe, így nem tudtam, hogy hogy néz ki, semmit. Nem tudtam visszaemlékezni, hogy régen hogy nézett ki. Egyszóval semmi. Olyan volt, mintha egy ismeretlennel beszélgetnék.
Ő elmondta, hogy egyedülálló, igaz anélkül, hogy kérdeztem volna. A vőlegényével szakítottak, és most 11 hónapja nincs senkije. Úgy meglepődtem, hogy nekem ezt így elmondta, de hát végülis nem tett vele semmi rosszat. Úgy gondoltam, hogy ha már Ő mesélt a magánéletéről, akkor már én is mondok neki valamit. Leírtam, hogy nincs barátnőm. Erre megkérdezte, hogy, hogy lehet az, hogy egy ilyen jóképű férfinek nincs barátnője? Én csak mosolyogtam a kérdésen, és azt válaszoltam, hogy nem tudom. Aztán pedig mondta, hogy pár nap múlva jön haza, karácsonyi szabadságát itthon tölti, és megkérdezte, hogy nincs e kedvem felmenni hozzá a lakására majd egy alkalommal. Szívesent válaszoltam, végülis miért ne, már 10 éve nem láttuk egymást.
Eljött a Szenteste, majd Karácsony napja, és 26-án megcsörrent a telefonunk. Édesanyám jelentkezett, és már akkor sejtettem, hogy Lucilla az, mert nagyon örült, amikor meghallotta a vonal másik végén lévő személy hangját. Beszélt vele egy kis ideig, aztán pedig engem kért a telefonhoz. Hát persze, hogy jól eltaláltam ki telefonált. A hangja nagyon kedves és lágy volt. Megkérdezte, hogy másnap ráérek e, hogy meglátogassam. Gondolkodás nélkül igent mondtam, és megbeszéltük, hogy délután 4-re ott leszek.
Nem tudom mi ütött belém, de nagyon izgatott voltam. 10 év mégis hosszú idő, és mikor utoljára láttam még kisgyerek voltam. Mivel nem volt messze tőlünk a lakás, fél négykor autóba ültem és elindultam. Megálltam az egyik útbaeső virágüzletben, és vettem egy csokor gerberát, mert anyum mesélte, hogy Lucilla kedvenc virága. Beparkoltam a ház elé, majd megigazítottam a ruhámat, becsöngettem. Ideges voltam, izgultam, volt minden bajom. Végre, gondoltam magamban, megcsapta a fülem a kulcs elfordulása a zárban, és kinyílt előttem az ajtó. Azt hittem, hogy álmodok, és hogy leesik az állam, amikor megláttam Lucillát. Ilyen szexi, vadító nőt még sosem láttam. Mint egy Istennő. Abszolút az esetem, sötétbarna haj, és vadító barna tekintet. Miniszoknya volt rajta, és a lábai, nem is tudom elmondani, olyan fantasztikusak voltak. Őszintén megmondom, hogy megmozdult a farkam a nadrágomban. Nem volt szavam, alig tudtam kinyögni annyit, hogy szia. Majd megpusziltuk egymást, átadtam a virágot.
- Csak utánnam - hívogatott kedvesen. Amikor megfordult nem tudtam levenni a szemem arról a jó fenekéről.
- Most kezdenek visszajönni az emlékeim, a háznak köszönhetően.
- Hát igen, már nagyon régen volt, amikor utoljára itt jártál, akkor még vigyáztam rád, mert anyudék lagziba mentek - mondta mosolyogva.
- Úgy 8 éves lehettem, ugye?
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.5 pont (22 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 listike 2013. 10. 4. péntek 06:43
Tökéletes.
#2 genius33 2013. 03. 15. péntek 09:52
Kirááály nyes
#1 Törté-Net 2008. 01. 30. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?