A+ A-

Első Egyéjszkás Eset

Rendesen estem eddig egyik szerelemből másikba, cseberből vederbe, Egerből mentem Mecsekbe, költöztem ágyból ágyba és szeretkeztem egyik után a másikkal. Nem volt ezzel gond mind tartós volt, mint a tej és szerettem mindet, mint a tejhabot a kávémon. Mindnek adtam magamból, persze mindig a lehető legjobbat, s mindig megfeleltem nekik, aminek örültem, mert oda-vissza voltam értük, tőlük, velük de hiány volt valahol mélyen bennem, pontos helye a medencém környékére határolható. Imádat, amit teszek, hisz csak úgy élvezek, hogy nekik élvezet legyen. Herceg mind lovon csak talán én nem vagyok királylány... paff, ez ám a felismerés.
Mivel most végre magamhoz tértem és nem máshoz haza így időm és álmom, mint tenger, vágy meg még több. Barátnő is van, ám aki buliba rángat, és már mondja is a napi ajánlatot és kimondja neved. Áh, ő? Na hát igazán nem az esetem, de szerinte az nem is fontos hisz nekem most kielégüléseset kell és te abban igazán nagy tudással rendelkezel. De ha nem vonz? Ez a kérdés mire az igazi barát már nem is figyel, mintha sejtené, hogy ez másként lesz.
És valóban, nem vonzol csak annyira, mint mágnest a fém, elcsépelt a hasonlat de a helyzet mégis hasonló, szemedben saját vágyaim néznek rám és már az ígéret is megvan a beteljesülésre és egy éjszakára mely csak két test gyönyörű táncáról szól hol egymással szemben vagy épp háttal, függőlegesen de ha úgy adódik vízszintesen.
Egyelőre azonban marad a függőleges, így érezlek egyre közelebb és magaménak, imitálás és játék már-már elő vagy utó a zene függvényében. Hozzádsimulok, csípőm leng ütemről ütemre...ízelítőt adok, és te kóstolnád is már, de én csak az orrod előtt húzom el magam mint mézesmadzagot hogy épp ne érd el de minél jobban akard megnyalni. Minden mozdulat árulkodik de mégis titok neked melyet még ruha, cipő, fehérnemű takar, mégis sejted h feltárod majd vagy fel/kitárulkozik neked. Én azonban váratlak, húzlak, de még nem azonnal magamra, oh nem még csak az agyad hogy ne láss mást csak azt, hogy neked táncolok s lassan ruhámtól is megszabadítson képzeleted és úgy lásd kis rejtekem mely már fényesen csillog az izgalomtól h férfi izgalmad látja szemem. Na igen hisz az én képzeletem is már messze jár, az első szabad szobánál, ágynál hol levetkőzött gátlásokkal, ruhákkal már nem lenne gondunk, végigpásztázhatnám tested emelkedéseit és mélyedéseit majd elmélyülnék kiemelkedőségedben.
Eltelik az este, marad a tánc, de abból is az utolsó, s jön az elválás, mely bár a bulinak véget nekünk új kezdetet jelent.
Ekkor kapom tőled vissza az egész estét madzaggal és apró kitérésekkel együtt, a "nem engedésekért" megengedsz magadnak, és nekem címzel egy "Szia, szép este volt!" gyilkossági kísérletet, és amivel súlyosbíthatod a bűnt és ítéleted bíróságom előtt az a végszó: "Majd hívlak!". És halálsorra küldelek, szikrát szórok, mint szék melybe most ültetnélek és már rég pokolba kívánlak, viszont az önuralom bíróúr is parancsol, pénzbírságra enyhíti ítéletében a lövésre kész kivégzőosztagot... Hiszen mégiscsak nő lennék vagy mi a fene így csak egy flegma válasz engedhető meg.
"Szám, amin elérhetsz esetleg nem kéne ehhez?" Hiába az úr parancsa ebből sajnos 3 napi elzárás lett, amit már a hangomból te is hallasz mégis mosolyra húzod a szád és én máris világosan látok a késő éjszakában, te erre számítottál, közelebb lépsz és már hozzám hajolva hallom hangod halkan: " Akkor talán felderítjük az ismeretlen...szád.".
És forró hosszú csók melybe én elveszek de tartasz karodban, és vonalban, nem engedsz túl sokat csak, hogy én is megízleljem mi várhat, ha itt kapom a szád, és mi van ha lent. És most kezdődik nyelveink tánca mely érzékibb minden argentin tangónál vagy brazil szambánál kevesed ad, de annál többet sejtet. Játszol a nyelvemmel, nem hagyod, hogy egy pillanatra is átvegye az irányítást, minden percben megadod és elveszed, amit akarok, és amit akarsz, most az én agyam nyúlik már-már befőttes-gumi inkább, mint legfőbb idegközpont, nem is segít már semmiben nyúlok, mindenhova egyre jobban szorítom tarkódat, míg másik engedelmességre képtelen felső végtagom kutatja a kielégítő választ a hogy lesz este tovább kérdésre. Oh igen megtalálom, igen már ő is várakozón áll, már ő is sóvárog, hogy a farmer ne nyomhassa el többé tehetségét és engedje már végre érvényesülni.
Nem tudok uralkodni magamon, minden célom az életben szertefoszlik, és már csak az lebeg a szemem előtt, hogy eme szegény, kínzó nyomás alatt tartott rabot megszabadítsam a kegyetlen kék ruhadarab fogságából. Meg is találom a kiskaput ahol szöktethetem a kinti, majd talán nemsokára már egy szebb benti, világba ám ekkor bilincs kattan csuklómon kezed formájában. "Ne itt... gyere velem!" Az eleje nem teljesen érthető de a vége már határozottabb, visszatérünk a pillanatba és hát igen, sokkal kényelmesebb már a kocsi is, mint a tömegben állva.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 4.9 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 deajk2008 2016. 09. 16. péntek 07:48
jó lett és nagyon jól megírt... folytasd 9p
#5 A57L 2016. 09. 16. péntek 06:45
Egy írással több.
#4 vakon53 2016. 03. 29. kedd 10:17
Valahogy nemjöttbe-e írás.
#3 papi 2013. 04. 9. kedd 17:00
Se füle se farka.
#2 Qcsi 2007. 11. 15. csütörtök 07:54
Jól fogalmazol sodor magával az írásmód de a vége rövid lett. Vártam a nagy eksönt és az elmaradt?! Igy elég hiteltelen a sztori,vagy csak Tevoltál önző?:)
#1 Törté-Net 2007. 11. 15. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?