A+ A-

A lelőtt házinyúl

Ez igen. - elégedetten dőlök hátra a székemben. Két hét múlva megyek ismét konferenciára, és már az is biztos, hogy az ország túlfelén lévő régi kollégák is jönnek. Alig várom, hogy a két hét elteljen, lesz pár előadásom, de nem különösebben zavar, még van időm megírni.
A két hét tényleg gyorsan elszállt. A konferencia kezdőnapján a regisztrációt követően kosztümmel és a bőrönddel a kezemben belibbenek a szállodába, ahol "véletlenül" összefutok a régi teammel.
Micsoda véletlen! Örülök, hogy látlak benneteket - mosolygok, s belül a kisördög kaján vigyorral piszkosul böködi az oldalamat, miközben begyűjtöm az üdvözlés puszijait. Nem kis munkába került, no meg néhány ismerős a szervezők között, hogy elintézzék az egy szállodába, és szintre kerülést.
Öt eszméletlenül helyes doki, Máté, Geri, Tomi, Zoli, Gábor, nem is értem, hogy kerültek arra az isten háta mögötti helyre. Lovagiasan segítenek felvinni a csomagjaimat, a kistáskán kívül semmi nem maradt nálam, nyitnám a kulccsal az ajtót, látványosan szerencsétlenkedek, majd egyből segítséget kapok egyik sármos kísérőmtől Mátétól, hagyom hogy izmos testével az ajtó, és közém préselje magát. Had érezze lovagnak magát, én pedig a férfias illatát... Hát igen, már régóta kinéztem magamnak, de még sosem volt alkalmam igazán a közelébe férkőzni. Talán most sikerül.
Ízlésesen berendezett szobában kaptam helyet, hatalmas franciaággyal a közepén, melyet - a vendéglista szerint legalábbis - senkivel nem kell megosztanom. Legalábbis egyelőre -mosolyodtam el akaratlanul.
Sokat nem pepecselhetek, mert a második előadás pont az enyém, még éppen annyi időm van, hogy egy kávé után kényelmesen az előadóterembe érjek.
Elmondtam a kutatásaim eredményeit, színes ábrákon, képeken magyarázok és válaszolok a feltett kérdésekre, meg néhány idiótaságra is, közben a csapatomon tartom a tekintetemet. Szinte csak nekik beszélek, mosolyukból látom, hogy már rég nem a témára figyelnek.
Vége. Lelibbenek a pódiumról, besurranok a sorba melléjük, és kipirult arccal fogadom a gratulációkat, meg az azt kísérő puszikat. A témakör végét meg sem várva, kimegyünk az előtérbe és megbeszéljük a ma délután folytatását, persze felajánlják, hogy tartsak velük, ugyanis az új munkahelyről amúgy egyedül jöttem.
Visszafelé menet a szállodába nagyokat nevetünk, elmesélik az újdonságokat, a pletykákat és ugratjuk egymást, mint régen.
Lassan fel is érünk, megköszönöm a kísérőimnek a segítséget, és magamra zárom az ajtót, hogy felfrissítsem magam a mai esti programra. Zuhanyozás után a teljes falat beborító tükörben, elgondolkodva néztem a tükörképem. Most már leengedett, barna derékig érő enyhén hullámos hajam szelíden körülfogta talán szerénytelenül szépnek nevezhető arcomat, tengerkék szemeimmel, pedig a jéghegyet is sikerül megolvasztanom, legalábbis néha. Ledobom magam az ágyra, hisz van még egy jó órám.
Estére egy fekete térd fölé érő ruhát választottam, felül egy csinos, de lenge felsővel, ha hideg lenne, lovagjaimra számíthatok.
Betérünk egy hangulatos pub-ba, és szokás szerint sört kérek. Tudom, hogy fura, ha egy nő sört kér, de sok különcségem mellett ez már igazán nem feltűnő, mellé kísérőnek egy kis komolyabbat. Azt hiszem jó buli lesz ma.
Miután elérkezett a záróra a társaság nevetve, no meg három újabb kolléganővel megszaporodva indultunk tovább a közeli diszkóba. Nem a mi korosztályunknak való, de no és. Kellemesen csalódtam a helyben. A forró, tüzes latin zenére, táncoltunk párunkat váltogatva, hol összesimulva, hol egyedül önfeledten tombolva. Egyszerűen imádok táncolni, és a fiúk is igazán kiváló táncosok. A zene és a hangulat valóban tetőfokra hágott.
Miközben Geri hátulról átkarolva, hozzám simulva, ringatott a lágy ritmusra a szemem Mátéra és partnerére szegeződött folyamatosan. Hihetetlenül kívántam ezt a pasit évek óta, de fenemód szigorú elveimnek köszönhetően sosem kezdtem ki a friss házas dokimmal, meg hát házinyúlra nem lövünk. Most azonban képtelen voltam levenni róla a tekintetemet, és csak reméltem, hogy nem veszi észre kiéhezett tekintetemet, hogy szinte már vetkőztetem pillantásommal.
Hajnali négy felé úgy éreztük, hogy haza kellene indulni, mert másnap reggel van még dolgunk. Felszedelőzködtünk, Mátéba karolva, hozzábújva, - persze a fránya hidegre fogva a simulási szándékot - indultunk a szállodánk felé. Miközben átkarolt, kicsit lemaradva a többiektől beszélgetni kezdtünk igazán bensőségesen.
A szállodában elbúcsúztunk és mindenki a saját szobája felé vette útját, no persze volt aki ismeretlen okból kifolyólag eltévedt.
Lezuhanyoztam, felkaptam magamra a köntöst, megmostam hidegvízzel az arcom, rátámaszkodtam a mosdóra, és elgondolkodva néztem magam a tükörben.
- Itt volt az alkalom, te idióta és én elszalasztottad... No mindegy, talán legközelebb - gondoltam -, most azonban sürgősen segítünk kell ezen a fránya hiányérzeten.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.52 pont (27 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 zsuzsika 2015. 01. 21. szerda 07:39
Jó írás.
#4 papi 2014. 01. 27. hétfő 06:25
Nem rossz
#3 kellenek 2007. 11. 8. csütörtök 10:43
Érzékien írsz.
Máté helyébe képzeltem magam.
#2 smutz 2007. 11. 8. csütörtök 08:34
Tetszett, de azért ha vkihez így besurran az ember, főleg h tudja mit akar, illett volna letusolnia a szobájában. Legalábbis az jön le a történetből, h ezt nem tette meg. Bocsi de beindult az orrom.
#1 Törté-Net 2007. 11. 8. csütörtök 00:00
Mi a véleményed a történetről?