A+ A-

Álmaim asszonya

Épp a közeli bevásárlóközpont egyik éttermében kanalaztam a levesemet, amikor a szemem megakadt egy felém közeledő bombázó meseszép lábain. A kanalat tartó kezem megállt a levegőben és a szám tátva maradt a látványtól. Gyönyörű, sportosan vékony lábak voltak, életemben nem láttam még hozzájuk foghatót. A formás, kidolgozott vádlik lélegzetelállító, hosszú combokban folytatódtak, melyeket gazdájuk szerencsére csak alig takart el egy szűk miniszoknyával. A magas sarkú cipellők közben már egészen közel hozták hozzám a csodás lábacskákat, ezért úgy gondoltam, hogy itt az ideje, hogy beszóljak valamit a csajnak. Már a nyelvemen volt valami olyasmi, hogy "hello cica, nincs kedved bekapni valami?", de amint felemeltem a fejelemet és a tekintetünk találkozott, a torkomra fagyott a beszólás. A pompás testű nő ugyanis nem egy húszéves éves csitri volt, amire számítottam, hanem egy legalább negyvenöt éves asszony. A döbbenet valószínűleg kiülhetett az arcomra, mert ahogyan elhaladt mellettem, elmosolyodott. Nem mernék rá megesküdni, de mintha még rám is kacsintott volna. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Még sosem találkoztam olyan nővel, aki ennyi idősen ilyen jól tartotta volna magát. Nagy nehezen sikerült magamhoz térni a sokkból, és gyorsan utána fordultam, hogy hátulról is alaposan szemügyre vehessem. Fantasztikus kis segge jobbra-balra ringatózott járás közben, a szűk szoknya meg úgy feszült rajta, hogy tökéletesen kirajzolódott alatta a bugyija. A hófehér lábak egyre jobban távolodtak tőlem. Nem akartam, hogy ez a varázs örökre elillanjon. Éreztem, hogy valamit tenni kell, mert életem végéig bántam volna, ha hagyom, hogy csak így egyszerűen kisétáljon az életemből. Felpattantam az asztaltól és a nyomába eredtem. Valami megmagyarázhatatlan erőnek engedelmeskedve gyors léptekkel követtem és hamar behoztam a lemaradásomat. Ott volt megint teljes életnagyságban előttem. Bámultam kecses lábait, ringatózó fenekét, karcsú derekát és a lyukacsos anyagból készült, testre feszülő felsője alatt viselt melltartója vonalát. A faszom addigra már teljesen begajdult, alig tudtam elviselni a gatya szorítását. Szinte önkívületi állapotban voltam, az agyam kikapcsolt, a hormonok már réges-rég átvették az irányítást. Akartam ezt a nőt, akartam a testét, érezni akartam, ahogyan vonaglik a karjaim között. Olyan nemi vágy tört rám, hogy azt hittem, ott helyben rávetem magam. Nyalni, falni, kúrni, baszni akartam előröl, hátulról, oldalról, mindenhonnan. Tövig akartam nyomni belé a farkamat, hogy nyüszítsen, könyörögjön, szenvedjen alattam. A pöcsöm vadul lüktetett a nadrágomban ezeknek a gondolatoknak a hatására. Ekkor a nő váratlanul megfordult és kérdőn rám nézett. Tudtam, hogy most valamit mondani kell, és nem szabad elbaszni, de valamiért az istennek nem akart kijönni egy kurva hang sem a torkomon. Csak álltam ott, mint egy sóbálvány és idétlenül dadogtam össze-vissza. Végül nagy nehezen kinyögtem valamit, de már akkor meg is bántam, mert orbitális nagy hülyeség volt. Olyasmi volt, hogy "ööö, nem is tudtam, hogy fotómodell válogatás lesz" és még megfejeltem egy kényszeredett vigyorgással is, amivel a zavaromat akartam leplezni. Balfaszságom ellenére a nő bájosan elmosolyodott.
- Jaj, nagyon édi vagy, de én csak lődörgök, nézelődök. - válaszolta.
- Ööö és csak így, egymagában? - kérdeztem, és örültem, hogy kezd kialakulni valami párbeszédféle ahelyett, hogy elzavart volna a picsába.
- Hát igen, sajnos Naomi Campbell nem ért rá. - vágta rá kapásból, nem kevés iróniával a hangjában.
- Ööö, ja, izé, nem úgy értem, csak hát furcsa, hogy egy ilyen csinos nő egyedül sétálgat itt. - válaszoltam, de ez is olyan szar volt, hogy már kezdtem feladni a dolgot.
- Háát, ahogy elnézem, már nem vagyok egyedül! - replikázott a nő nevetve, amivel sikerült jó irányba továbbterelnie a beszélgetést.
- Ja? Hát büszke is vagyok magamra, amiért most mindenki irigykedve bámul, hogy egy ilyen bombázóval nyomulok! - próbáltam én is valami vicces bókkal kimentenem magam a cikis szituációból.
- Köszönöm. Ez ma már a második bók, amit kaptam és mindkettőt tőled! Kár, hogy nem futottunk össze már korábban. Amúgy gyakran jársz ide? - kérdezte.
- Szoktam itt kajálni, meg vásárolni, de amúgy nem vagyok egy plázafüggő. - válaszoltam.
- Itt laksz valahol a közelben? - kérdezte erre, amitől megint ledobtam az ékszíjat.
- Ööö hát iigen. Itt lakom rögtön a sarkon, abban a nagy toronyházban. - nyögtem ki végül, de megint nem sikerült lepleznem a zavaromat.
- Elsétálhatunk arrafelé, ha gondolod. - búgta sejtelmesen és kaján mosollyal a szája szegletében mélyen a szemembe nézett. Kinyögtem egy "határozott" persze-perszét, de addigra már belém is karolt és elindultunk. Hamar odaértünk a lépcsőház bejáratához, de nekem kilométereknek tűnt az a néhány száz lépés. Valamiről beszélgettünk út közben, pontosabban ő beszélt, de fogalmam sincs, hogy miről, mert az agyam teljesen offon volt.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.88 pont (52 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 vakon53 2016. 03. 20. vasárnap 15:37
le a kalappal.

Holvan a folytatás?
#8 feherfabia 2015. 05. 16. szombat 06:46
Nagyon 10P!
#7 tomi19 2015. 04. 6. hétfő 17:31
Tetszett 9 pont
#6 A57L 2013. 08. 16. péntek 04:42
Nagyon jó.
#5 sipospista 2012. 06. 16. szombat 09:40
szuper sztoriii
#4 tiborg 2011. 10. 29. szombat 07:53
Kituno. Sajnos a folytatas elmaradt!!??
#3 titok 2010. 06. 24. csütörtök 14:24
le a kalappal. :)
#2 City of Troy 2010. 06. 16. szerda 08:03
jöhet :)
#1 Törté-Net 2010. 06. 15. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?