A+ A-

Ígéret

Van valaki, akinek megígértem, hogy írásba foglalom, előre, hogy mire vágyom vele kettesben... A fogadalmam betartom, mert az adott szó sokat számít. Ő már régóta a közelemben van, idejét sem tudom, mióta. Szinte együtt nőttünk föl, de valahogy soha nem egymás mellett, mindig csak érintették, és soha nem keresztezték egymást az utaink. Hol én voltam ráállva a legjobb haverjára, és nem vettem észre hogy odavan értem, hol pedig neki voltak eget rengető szerelmei, amikor én facér voltam, és emiatt soha nem keveredtünk egymásba...
Kevés olyan ember van, akivel ennyire összhangban vagyok pedig, még az aktuális párkapcsolataimban sem voltam soha senkivel ennyire egy hullámhosszon. Mindig a barátnőjének néznek, mert egymásba karolva sétálunk az utcán, a koncerteken is egymás mögött állunk szorosan összesimulva- de csak, mint barátok. Ma már tudom, hogy milyen nehéz lehetett neki akkor, mikor ő volt oda értem, és nem engedhetett meg magának többet, mert ugyanez megtörtént velem is fordítva. Egy átlagos buliból néhány hónapos "mosolyszünetünk" után hirtelen más lett- a részemről. De neki van valakije, így hiába flörtöltem vele, nem vagyok képes többre, nem akarom, hogy azt elrontsa, bármennyire is ellene vagyok.
Sokat beszélgettem vele erről, tudja is, és ez volt az oka annak is, hogy ez a történet most megszületik...
Lehunyom a szemem és elkezdődik a vetítés a fejemben... Nem tudom mikor, nem tudom hogyan, nem tudom pontosan hol, de egyszerre egymás előtt állunk, talán épp egy haveri összejövetel után? Még egy poénos mondat, még egy összekacsintás, még egy szál cigi, az utolsó ölelés, mielőtt elválunk a kapu előtt. Újra a zaftos megjegyzések... Hogy milyen finom a hideg fagyi után az orális szex, hogy az előző nője ezt nem engedte, hogy én mennyivel többet tudnék nyújtani, és hogy bármeddig is kell, megvárom, a szerelmi bánatra meg majd jól összegyűröm vele a lepedőt, az utolsó pajzán nevetés, és elbúcsúzunk. Átölelem, próbálom vigasztalni, bíztatni az épp aktuális problémás nője miatt. Közben egymáshoz simul az arcunk, és megérzem a már száradó izzadtság páráját a testén. Elszédülök, istenem, egész este ez a semmi máshoz nem hasonlítható illat...
Nem bírom ki, és megcsókolom a nyakát, anyám nem vagyok én normális... Megdermed egy pillanatra, majd műfelháborodva kéri ki magának, neki barátnője van... Na ja, az van, csak épp 200 kilométerrel arrébb, és még csak nem is a nője, majd csak lesz... Állítólag... Jó vicc. Nyelek egyet, úristen mit csináltam, kész elvágtam magam, szevasz... Tétován ránézek, elnézést, suttogom, nem bírtam ellenállni neked...
Homloka a homlokomon, felsóhajt, megcsókol... Anyám, nem hiszem el, a műsort záró tűzijáték tovább szikrázik a szemhéjam alatt, pedig az már 1 órája véget ért...! Állok és ámulok, nem hiszem el, hogy ilyen van. Finoman az ajkaim, közé csúszik a nyelve, és összeszorul a gyomrom, visszacsókolok, csókoljuk, harapjuk egymás száját és ölel és simogat és szorít magához. Elindul, hátrál befelé a kapun de én már nem mennék, tudom hogy nem szabad, gyere, súgja, és most én ellenkezem, és a másik? Most nincs másik, súgja és húz magával, ne, ne, ne menj, ordítja belül egy hang, de tudom, hogy nincs menekvés, én már levesztem és belépek utána a kapun.
A lépcsőn is meg-megállunk, sötét a ház, az utca fénye folyik be az ablakon, nem látom, csak érzem az arcát, leveszi a könnyű kabátot rólam, lesimogatom a nyirkos pólót róla, keze már a blúzom alatt, hideg és mégis forró, simogat, tenyérrel, ujjal, ismét tenyérrel, fölérünk az első fordulóig, kifulladtan kapaszkodunk össze, most én tolom őt, kezem a derekán, az övet csatolom, hallom hogy zihál, belöki a szoba ajtaját, blúzom a földön, a nadrágom gombolja, róla is lecsúszik minden, és egy pillanatra megállunk és összefogódzunk ahogy egymáshoz simul a testünk. Mintha szikráznék, bizsereg minden porcikám az érintéstől.
Ujjainkat összefűzzük, ismét a csók a mindent rengető, keze a hátamon araszol lefelé, a fenekemen, a csípőmön, a combomon, és most... most... igen, most megérint ott is, a lábam megremeg, nem hiszem el ilyet én még soha nem... Muszáj leülnöm, meghökken, nem érti mi történik, hogyan is érthetné, de már elmúlt, eszembe jut: megígértem, hogy velem olyan lesz neki mint még soha... Ülök a széken, lassan elmosolyodom, felcsillan a szemem, tudom már mit tegyek, átveszem a kezdeményezést, leveszem a nejlon térdzoknit, szemem előtt ott lüktet óvatosan megérintem a nyelvemmel, finoman, éppcsakhogy, felnyög, megszorítja a vállam, végigsimítok a kezén, és mire feleszmél a harisnya a csuklóján, keze a háta mögött.
Meglepődni sincs ideje, kezembe veszem és simogatom a farkát, érzem, ahogy lüktet benne a vér, óvatosan megnyalom, apró csókokat lehelek rá, a számba veszem de csak a végét, majd megint csókolom, nyelvem táncol rajta mintha nyelve lenne. Ismét felnyög, tehetetlenül támaszkodik a szekrénynek, nem fog soká tartani, érzem.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.92 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 zsuzsika 2014. 12. 22. hétfő 08:04
Gyenge.
#3 papi 2013. 08. 21. szerda 05:26
Sajnos én is jártam így de soha sem vittük dülőre
#2 v-ir-a 2011. 12. 28. szerda 14:56
ha ez igaz, akk hülyeség azt gondolni, h nem TE kellesz neki ezek után.....ugyan már hisz neki is és neked is egy csoda volt, nme értem miért ne lehetne tovább együtt ugyanígy
#1 Törté-Net 2007. 08. 27. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?