A+ A-

Téli erdő

Nagy szerelem volt. Amolyan igazi, mindenki által áhított, beteljesült szerelem. A lány minden percben úgy érezte, hogy mindenki ilyenre vágyhat, és hogy velük, az ő kapcsolatukkal soha semmi nem történhet, mert egyszerűen ez nem változhat, ez örökké így marad, happily ever - after... Egyiküknek sem első kapcsolat volt már, szinte mindketten felnőttek voltak, jó pár dolgot megértek már külön - külön is - és most már együtt is. A fiúban egyik legvonzóbb tulajdonság a lány számára a kalandvágya volt, a bevállalósság, hogy mindig ő csábította a lányt valami szokatlan, fura, idegen, korábban elképzelhetetlen dologra, ami valahogy mindig meghökkentette a lányt, mégis mindig belement... Talán azért is, mert a hirtelen elhatározások alapjában távol álltak a lány megfontolt, már - már földhöz tapadt gondolkodásától - és talán tényleg ezért volt ilyen izgalmas, talán tényleg igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást...
Arra a hétvégi napra kirándulást terveztek, még hét közben jött szóba valahogy, hogy milyen jó is lenne sétálni egyet valahol a friss levegőn, elszabadulni a város bűzétől és zajától - nem probléma, hogy tél van, erre találták föl a kabátot, és hát a lány mindig is tagadhatatlanul imádta külön - külön is a hideget és a természetet, hát még együtt, a lába alatt ropogó havat a friss illatú erdőben... Szerencsére természetszeretetükben egymásra találtak, így ebben a kérdésben egyikükben sem merült fel ellenkezés, neki is vágtak hát azon a téli délelőtt, csak kényelmesen, nem túl korán a nem túl távoli erdőnek. Ahogy kiléptek az utcára, a csípős hideget érezve azért a lány fejében megfordult a visszafordulás gondolata - azon a délelőtt igencsak nagyon hideg volt... Ennek hangot is adva ám a fiú igazi társként kesztyűjét levetve megdörzsölte a lány arcát, majd puszival elhalmozva gyorsan lebeszélte a visszafordulásról.
A lánynak talán többet segített maga a gondolat, a tudat, hogy ilyen ember van mellette, a számára tökéletes fiú, ezektől a belső szavaktól nyomban elárasztotta belsejét a melegség - és talán ettől érezte csak igazán, hogy tényleg ő az igazi neki... A kiválasztott ösvényt megtalálva kéz a kézben - bár mindketten kesztyűben - nekiindultak a havas erdőcskének, minden hófehér volt - ez is boldogsággal töltötte el a lányt. Kicsit zavarta, sőt, talán annál kicsit jobban, inkább idegesítette, hogy kesztyűben fogják egymás kezét, hát hiszen így semmit nem érez belőle, úgyis úgy be vannak mindketten bugyolálva, épp csak az arcuk látszik ki - mikor ő egyszerűen folyamatosan, mindig, mindenhol mindenét akarja érezni - hát ilyenkor télen már a keze sem jut neki... ? Ezen nem tetszését jó pár percben vázolta is kedvesének, aki a bajt orvosolandó ismét találékonyságáról adott tanubizonyságot: mindkettőjük kezéről levette a kesztyűt (no persze csak az egyikről) és újra összekulcsolva a kabátzsebébe dugta. A lányt ismét sikerült lenyűgöznie, ennyi hónap után csodálkozik, hogy ez még mindig lehetséges, alapból is boldog volt, de így még jobban, hiszen legalább azon a pici részen érezheti őt, a testét, az igazi valóját...
Észre sem vették, hogy már lassan egy órája sétáltak a teljesen kihalt erdőben, nem is csodálkoztak nagyon, hogy senkivel sem találkoztak, senkit nem láttak - viccelődtek is, hogy ki az a bolond rajtuk kívül, aki ilyen nagyon hidegben sétálni indul... Időnként meg - megálltak egy - egy kisebb csókra, de a lány mindig érezte, hogy neki több kell, már régóta rájött, hogy mennyire imádja az édes csókot, míg a fiú mintha kerülné az ilyen szituációkat, ha hosszabb csókolózásra került a sor időnként, mindig több lett belőle, így a lány kicsit úgy érezte, hogy a fiú egyszerű szex - igénynek fogja fel csók - igényét - pedig ő tényleg csak magáért a csókért imádta a csókot, hiszen annyira fantasztikus... Minden ilyen megállás és rövid csók, szinte csak puszi után, ahogy a fiú elfordult előle és mellé lépett, hogy induljanak tovább, a lány minimális csalódottságot, szomorúságot érzett magában, hiszen annyira úgy érezte, hogy csak csókkal lehet kifejezni azt a rengeteg érzést, érzelmet, szerelmet, szeretetet, amit a fiú iránt táplált, hogy az volt benne, hogy a fiú egyszerűen nem engedi kifejezni maximális szerelmét - mikor ő, a lány egyszerűen mindenét oda akarta adni neki. Persze oké, a szex is erről szól valahol, vagy ez esetben inkább szeretkezés, de az valahogy mégis más, a lány nem tudott nem úgy gondolni rá, mint egyszerű ösztönre, testiség, hormonlevezetés - az nem annyira róluk szólt, mint inkább az ő testükről... Egy csók viszont, az egész más... Egyik ilyen puszis megállásuknál aztán nem is engedte tovább menni, és mivel úgy érezte, hogy egy rendes, teljes csókhoz tényleg minden érzékszervére szükség van letépte másik kesztyűjét is, hogy két kézzel érezhesse, ahol csak tudja, az arcán, majd a fején a sapka alá nyúlva, a sál alá nyúlva a nyakát, tarkóját, és közben nagyon - nagyon szorosan egymáshoz simulva - ami persze ennyi sok ruhában kb.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.58 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 vakon53 2016. 03. 30. szerda 16:07
5 Pont!
#3 zsuzsika 2015. 01. 19. hétfő 09:33
Egyszer olvasható,felejthetős történet.
#2 tiborg 2007. 08. 26. vasárnap 02:33
Keves hus, sok a leve!!!
#1 Törté-Net 2007. 08. 19. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?