A+ A-

Boldog születésnapot!

Már több mint két és fél éve vagyunk együtt. Te vagy életem szerelme és ezen már nem változtathat senki és semmi sem.
Amikor először megláttalak, éreztem, hogy valami különleges történt. Pedig az a nap is úgy indult, mint az előtte lévő pár vizsganap az egyetemen. Nehézkes ébredés - a sok tanulás után -, készülődés, némi várakozás és a sikeres felelet - bár ez utóbbi sajnos nem igaz mindegyikre... De ami utána következett...
Kiléptem az ajtón és azonnal megakadt rajtad a tekintetem. Ott álltál a szomszéd teremnél és nézted a hirdetőre felrakott eredményeket. Még soha nem láttalak azelőtt, pedig... Nem voltál (vagy) az a nehezen észrevehető fajta. Úgy 190 cm (azóta tudom, hogy 192), vékonyabb testalkat, sötét haj, elegáns ruha. Rám néztél, majd vissza, aztán hirtelen mozdulattal - mint aki valami nagyon különlegeset látott - vissza rám. Mint a filmekben... Nem tudom, meddig nézhettük egymást, de te voltál az, aki előbb fordította el a fejét. Nem akartam messzire kerülni tőled, leültem az első székre, ami a közelben volt, és... Vártam. Elővettem ugyan egy könyvet (azt, amelyből pár perce vizsgáztam...) és úgy tettem, mintha, de... Vártam. Vártam arra, hogy valami történni fog. Történt is... Jött egy lány, köszöntetek, ő is megnézte az eredményeket, majd... A nyakadba ugrott! (Jó, azóta tudom, neki is sikerült a vizsga, de attól még nem kellett volna ezt tennie... Na, nekem itt semmi keresnivalóm, gondoltam, és már indultam is...
Az épület kapujáig jutottam. Megállított egy hang. "Várj, légy szíves!" Megfordultam és te voltál ott. "Ha jól sejtem, a kollégium felé igyekszel. Pont én is oda tartok. Elkísérhetlek?" Csak egy halk igent tudtam kipréselni magamból... Hát így kezdődött...
A kollégium alig pár percre van, de mi legalább negyed óra alatt értünk el oda. Ezt nekem köszönheted. Pedig igyekeztem...:))
Külsőre rögtön tetszettél, de az "út" alatt arról győződtem meg, hogy "amúgy" is szimpatikus vagy. Sőt, veled ellentétben én azt is rögtön tudtam (na jó, sejtettem), hogy ez kölcsönös. Különben miért magyaráztad volna el rögtön az első mondataidban, hogy az a lány nem a barátnőd, csak a csoporttársad?!
Aranyos voltál. Hát még akkor, amikor azt szedted ki belőlem, hogy mi az esti programom. Az "És kivel ünnepled meg este a sikeres vizsgát?" kérdés annyira nem volt átlátszó...:))
Aznap este beültünk egy helyre. Nem voltunk ott sokáig, az est további részét egy kis városon belüli sétálással töltöttük, majd visszakísértél a kollégiumba. Még vagy három órán át beszélgettünk. Egy ártatlan "jóéjt - puszival" búcsúztunk...
Mint azóta minden este, amit együtt töltünk. Vagyis, a puszi megmaradt, de ártatlannak már nem tudnám nevezni...
Első együttlétünk felejthetetlen emlék marad. Azóta persze csiszolódtunk, de az első az mégiscsak az első. Még ha nem az életünkben, hanem csak kettőnk között, akkor is. Szóval az első aktus után nem sokkal egy újabbra vágytam és kezembe vettem férfiasságod. Te megfogtad kezem és egy hosszú, zavaros monológba kezdtél. Azt mondtad, hogy ne haragudjak; hogy te csak egyszer szoktad; hogy két aktus között el kell telnie legalább 4 - 5 órának, mert egyszerűen nem áll fel; hogy elnézést kérsz; hogy reméled, nem doblak ki ez miatt; stb... Olyan aranyos voltál! Már akkor is szerelmes voltam beléd, de azt hiszem, akkor estem beléd végleg. Menthetetlenül... (Aztán persze próbálkoztam egy párszor. De tényleg nem hazudtál...
Két évesek voltunk nemrég. Szerencsére a kollégiumi szobából nem kellett senkit kiűznöm, lévén az évfordulónk napja pont szombatra esett. Egész nap készülődtem, de a megbeszélt 6 órára minden kész lett. Pontos voltál, mint mindig. Sőt, kicsit előbb is jöttél. Mint mindig. Egy hatalmas rózsacsokorral és a kedvenc édességemmel köszöntöttél. Nagyon örültem mindkettőnek. "Kicsípted" magad rendesen. Csillogó bőrcipő, elegáns szövetnadrág, a kedvenc ingem - mármint a tieid közül - és az általam ajándékozott nyakkendő (meg egy vastag kabát, ugyanis nagyon hideg volt odakint).
De azért én is igyekeztem. Egy direkt a mai napra vásárolt fehér, vékony - a hátsó része felfűzött gyöngyökkel - tanga, a közösen vásárolt egyrészes, feszülős ruha (az egyik oldalán comb tetejéig felvágással), amit még feldobtam azzal, hogy nem vettem alá melltartót (amúgy sem szereted. De ezzel is fokozni szerettem volna a hatást), a kedvenc fehér körömlakkod és a kedvenc parfümöd (ami az én kedvencem is), és egy magas sarkú cipő (ezt ugyan nem szeretem, de tudom, hogy te "bezsongsz" tőle).
A vacsi finom, de ezen a napon sokadrangú kérdés volt. Elpakoltam az asztalról, körülbelül negyed olyan lassan, mint amilyen gyorsan tudtam volna. Élveztem, (a)hogy nézel. Néha rá is tettem egy lapáttal a látványra, olyan mozdulatokat tettem, amik kiemelték domborulataimat. Az a csillogás azokban a sötétbarna szemeidben... Nagyon helyes voltál!
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.38 pont (13 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#1 Törté-Net 2007. 02. 7. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?