A+ A-

A pók hálójából szabadulva

Amikor megébredtem, sok ember mászkált körülöttem. Kíváncsian szemléltem, ahogy a sok ember idegesen toporog és azt is, ahogyan Melissza unottam ül az egyik fotelban, úgy mintha nem is történt volna semmi, mintha nem mászott volna rám, mintha nem is próbált volna velem kikezdeni. Ahogy egyre inkább kezdtem magamhoz térni, meghallottam Robi hangját. Egy nagyot sóhajtottam, hiszen ez a hang nyugtatóan hatott rám, tudtam, hogy most már nem érhet baj, vélhetően Melissza is mellőzni fogja a társaságomat. A mély sóhaj után az a sok nyüzsgő ember mind körém gyűlt. Egy fehér köpenyes ember állt hozzám a legközelebb, ő érdeklődően vizsgálgatott. A háziorvosom volt az.
- Jó reggelt!- köszöntött.
- Köszönöm, viszont. - válaszoltam, közben pedig Robira néztem.
Nem kellett csalódnom, Robi továbbra is ugyanolyan vonzó volt. Sportos, vékony test, szép vágású kék szem, a szokásos hosszúságú, szőke haj. Számomra kívánatos testét sportos öltözet takarta a kíváncsi tekintetem elől. Robi mint mindig, most is világosba öltözött. Jól állt neki, hiszen szerencsés alkata van, nem kell félnie, hogy túlságosan teltnek látszódna egy világosabb nadrágban. Aggódóan nézett rám, őszintén szólva, én viszont cseppet sem féltem, mert akármi legyen a bajom, semmi sem lehet rosszabb annál, mintha elveszteném Robit. Ő pedig most mellettem van, nincs mitől tartanom.
Az orvos szinte mindenkit kizavart, a szinte mindenki pedig a tesómat, Melisszát, a többi doktor kollégát és az egyik rokont jelentené, csak Robi maradhatott a szobában, de ő is csak az én kérésemre.
- A fiatalember előtt is hajlandó személyes kérdésekre válaszolni?- kérdezte az orvos.
Én Robi szemébe néztem és mosolyogva válaszoltam:
- Igen.
Robi leült mellém a kanapéra, a lábamat kezdte simogatni.
- Az egyik hölgy azt mondta, hogy már elég régóta vannak rosszullétei. Arról is mesélt, hogy mik azok. Mint orvos, kötelességem megkérdezni, hogy van esély arra, hogy ön várandós legyen? Tehát, élt nemi életet akármilyen fogamzásgátló eszköz nélkül?
Robival rögtön összenéztünk, mind a kettőnknek eszébe jutott az a kismilliónyi alkalom, hogy nem védekeztünk.
- Igen.- válaszolt helyettem is Robi.
Az orvos kérdő tekintettel nézett Robira, majd rám, de én megerősítettem egy bólintással Robi állítását.
- A fiatalember csak nem a hölgy kedvese?- kérdezte egész más hangnemben az orvos, mintegy bizalommal fordulva Robi felé.
- Az lennék. - válaszolta Robi, és megfogta a kezemet, egy puszit nyomott rá.
- Én azt tanácsolom, hogy végezzenek el egy terhességi tesztet.
Mély csend ereszkedett a szobára. Ezt a dermesztő csendet a doktor telefonja törte meg, mint pár másodperccel később kiderült, újabb esethez hívták. Elköszöntünk, és közben a feltétlen diszkréciót kértünk, hogy a hallottak csak hat szem közt maradjanak. Robi elkísérte a nappali ajtajáig a doktort, onnantól a nővérem kísérte őt ki. Mi megkértünk mindenkit, hogy hagyjanak minket magunkra. Melissza beljebb lépett, gyilkos tekintettel nézett rám, szemei villanásából azt néztem ki, hogy meg tudna ölni, puszta kézzel. De Robi is észrevette Melissza eddigiektől eltérő vonásait, a féltékenység intő jelei voltak ezek. Teszem hozzá, ezen helyzetben valószínűleg én is féltékeny lettem volna. Robi kitessékelte Melisszát és a díszes kis társaságot, kettesben maradtunk.
Robi magához húzott és megcsókolt. Ebben a csókban minden benne volt, amit ő érezhetett: a bizonytalanság, a határozatlanság, a féltés és szeretetre való vágyás is. Nyelve határozott volt, mégis óvatos. Érzékien csókolt, mint ahogy mindig. Hiányzott ez a csók, érthetően jobban, mint Melisszáé. Hiszen míg Melissza határozottan, durván csókolt, addig Robi... nos, ő teljesen máshogy. Sokkal érzékiebben, izgatóbban, Robi csókjában mást éreztem. A birtoklási vágyat, hogy ő engem akar és azt, hogy csak az övé legyek, senki másé. Persze ez teljesen elképzelhetetlen, hiszen én sem vagyok tulajdon, nehezen befolyásolható vagyok. És ez is tetszett Robinak. Hogy gyakran megyek a saját fejem után, neki pedig meg kell küzdenie azért, hogy az legyen, amit ő szeretne. Én is szeretem Robiban, hogy makacs, akaratos és eltökélt. Nehezen adja fel. Amíg együtt voltunk, sokat küzdöttünk egymás akarata ellen, de ha ki kellett állni a másik mellett, azt szó nélkül megtettük. Sohasem hagytuk, hogy valaki bántsa a másikat. Igaz, sok küzdelem volt a kapcsolatunkban, főleg, mert sok szempontban tökéletes ellentétei vagyunk egymásnak, leszámítva a makacsságot, akaratosságot, mert ebben mind a ketten jeleskedtünk, de szerelemben nem volt hiány. Sohasem unatkoztunk egymás mellett. Néha vitáztunk, de ez minden kapcsolatban előfordul.
Most Robi nyakamat kezdte cirógatni, mutatóujjával lágyan simogatni, közben továbbra is folytatódott nyelveink őrölt tánca. Teljesen lúdbőrös lettem, még a hideg is kirázott, persze pozitív értelemben.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.33 pont (15 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 feherfabia 2016. 04. 10. vasárnap 08:15
Gyenge!
#3 A57L 2014. 05. 20. kedd 05:48
Ez már jobb.
#2 genius33 2013. 03. 5. kedd 06:41
Nem is rossz smile
#1 Törté-Net 2007. 01. 27. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?