A takarítónő

Nyári üdülésnek idén az jutott, hogy egy épülő kollégium mellett egy rég elhagyott szórakozóhelyet, tekepályát kellett felújítanom és üzembe helyeznem évkezdetig. Miközben ott ügyködtem, át-át néztem a kollégiumba az ott lévő munkásokkal, örökkel beszélgetni. Miután az építkezés elkészült egy takarítóbrigád vette birtokba az épületet.
A második napon feltűnt egy erős testalkatú, negyvenes nő, zöldesbarna szeme, rövid fekete göndör haja és hatalmas szája. Persze átvitt értelemben – hol itt, hol ott tűnt fel szürke rövid pólójában és egy szürke strecsnadrágjában és hangos gyors beszédjét mindenhol lehetett hallani a még a visszhangzó, üres épületben.
Nem tudom miért, de már az első pillantásra szimpatikusnak tűnt. Izgatta a fantáziámat a hatalmas rubensi idomokra feszülő, dombokat, völgyzugokat kihangsúlyozó ruha, kicsit tájszólásos beszéde, magabiztos fellépése. Ő is felfigyelt rám, mert gyakran néztünk egymás szemébe, túl az illendőség határain, de más nem történt.
Egyik délután az alagsorban kerestem a villanyszerelőket mikor a mosókonyhában az ajtófordulóban összefutottam vele.
Ne olyan hevesen fiatalember! – mondta mosolyogva miután lökhárítói sikeresen, és puhán meghiusították továbbhaladási törekvésem.
Maga lesz itt a kocsmáros vagy mi? – kérdezte.
Az egyetemi rekreációs sportkávézó üzletvezető elnevezés talán szerencsésebb lenne gondoltam, de végül is... – olyasféle válaszoltam.
Most hogy nem látott senki, már nem csak szemeztünk, hanem beszélgetni kezdtünk. Persze a szememnek nem igen tudtam parancsolni többször hevesen "scannel-tem" az előttem elterülő rubensi szépséget.
Erre mondtuk anno " tömör gyönyör" Észrevehette efféle tevékenységem mert kissé kihúzta magát.
Néhány perc udvariassági duma után megkérdezte: Oszt, hogy nézz ki az a vendéglő?
Utoljára lánykoromban voltam ilyen helyen. Az uram csak maga jár a kocsmába, engem nem visz semerre.
Kaptam az alkalmon, és rögtön meghívtam.
Mondta most nem alkalmas, mert még az épületben a főnökük. De egy óra múlva végez, utána beugrik.
Már nem is számítottam rá, mikor megjelent. Láttam gondosan igazított haján, sminkjén hogy ő is készült. Az előtérben ültettem le, kínáltam itallal, kávéval..
Hosszan beszélgettünk illetve inkább ő beszélt. Hagytam, mert érdekelt az élete. De egyszer minden szó elfogy és az átmeneti csendet kihasználva, körbenézésre invitáltam.