A+ A-

Ami kimaradt a Harry Potterből... - avagy forrón, akár a hal

- Lucius, akkor a terv szerint, Mulciber, likvidálod a Bones pereputtyot, Macnair, te a koboldokkal juss dűlőre... Lestrange... - a név hallatán hárman is feléje fordultak, ő viszont hirtelenjében nem is tudta, mit kellene adnia, hogy eltávolítsa az útból a kérdéses szolgát.
- A terv szerint, nem igaz, Nagyúr? - suttogta Bellatrix szolgálatkészen, férje karját megsimítva.
- Persze, a terv szerint - biccentett rá Voldemort Nagyúr, majd elindult, mintha távozni készülne. - Végeztünk!
Bellatrix úgy tett, mint aki mindent ért pontosan, és mint aki valóban végzett. Megvárta, míg néhányan a körből dehoppanálnak... közben bizonytalan oldalpillantást vetett mesterére. A jelszavuk elhangzott és mestere megerősítette... erre elmegy.
- Menjünk, Bellatrix - noszogatta férje türelmetlenül.
- Egy pillanat, csak... - próbálta húzni az időt a nő kényszeredetten.
Nem akarta megalázni magát a nagyúr előtt azzal, hogy marad. Viszont azt sem akarta elszalasztani, hogy marad.
- Lestrange! - harsogta egy pillanattal később Voldemort, mintha csak épp akkor jutott volna eszébe valami.
- Igen, Nagyúr? - hajolt meg Rodolphus szinte azonnal és engedelmesen. - Parancsolj velem!
- Nem te, drága barátom - sietett leszögezni Voldemort Nagyúr apró mosollyal visszafordulva, majd intett Bellatrix felé. - Te, Lestrange. Még beszélnem kell veled, új megbízásom van számodra... bár talán nem is te kapod meg... Rodolphus, menj - utasította Bellatrix férjét közömbösen. - Még pár percig marad...
- Mit parancsolsz, uram? - mondta ki fejét lehajtva a szokásos sablonkérdést Bellatrix, alig bírva visszafogni izgatottságát és lángra kapó vágyát.
Hát marad. Ismét eltelt az újabb hónap, mégha a napok száma nem is érte el a harmincat. Újabb szolgálat... újabb gyönyör... újabb élmény, ami táplálni fogja a parazsat...
- Nos, Lestrange... lássuk csak... mivel a legutóbb már említettem, nem térek rá újból, ám... a Mortimer ügy kapcsán... lenne egy... apróbb... - taglalta lassan - lassan lépkedve Voldemort, míg majdnem az utolsó halálfalója el nem tűnt. - Csak egy apróság, valóban...
- Mortimer, igen, Nagyúr - helyeselt Bellatrix mestere mellett lépkedve, és ajkát megnedvesítve körülpillantott, dehoppanáltak - e már mindannyian. - Mit kívánsz tőlem? - folytatta hangosan a beszédet, mikor Lucius Malfoy is lelépett.
Csak ketten tébláboltak még körülöttük, de a két csuklyás varázsló is hoppanálni készült épp.
- A fához! - suttogta ura alig mozduló szájjal, és alig tűnt el az utolsó halálfaló egy pukkanást követően, Bellatrix hirtelen arccal a vastag, érdes fatörzshöz vágódott, majd érezte fenekén a hosszú ujjakat, amik még jobban odaszorították.
- Ne vegyem... - nyögte ki kiszáradt szájjal, ajkát megnedvesítve, de már felesleges volt minden szó.
Érezte a hideg levegőt a lábain, ami egyre feljebb kúszott, és amitől fázósan megremegett, majd pár pillanat múlva az erőteljes lökést, aminek váratlanságától a foga is összekoccant. Forró dorong nyomult belé, mélyen, heves lökésekkel, és eleinte fájdalmasan, mert korántsem volt felkészülve a viharos hirtelenségre.
Ura vadsága ellenére is kezdett felhevülni, átforrósodott arcát a kérges törzsön nyugtatta és szinte már fuldoklott a levegő után, ami dermesztő, rothadás és hullaszagú volt.
Még egy és még egy... hevesen, sóvárgón be és azonnal, kegyetlenül ki...
- Ilyet még nem kaptál, ahogy látom - szuszogta kíméletlen ridegséggel Voldemort, és mintegy támasztékot keresve elrántotta Bellatrixot a fától, annyira közelre magához, hogy szinte összesimult az arcuk, majd Bellatrix érezte, hogy valami arra kényszeríti, csak a karjaival támassza tovább magát.
De nem bírta, majdhogynem összecsuklott a nyers rohamtól, karjai remegve tapogatták ki a szilárdnak tűnő fatörzset, testét előrehajtotta, lábait kicsit tágabb terpeszbe csúsztatta, hogy ne inogjon meg még jobban.
Voldemort hirtelen nem mozdult többé, mire Bellatrix zihálva hátrapillantott. Ura gonosz élvezettel futatta végig pillantását az ő megalázó tartásán, izgatottan hullámzó mellkasán, remegő tagjain, izzadtságtól fénylő arcán, csapzottá vált haján, és várakozást sugárzó szemein.
- Nem, még nem kaptál - susogta szinte kéjesen ízlelgetve a szavakat. - Gondolom, csak sötétben és szentimentálisan, ahogy Rodolphus Lestrange - ről lerí... suhancnak is gyenge volt, pitiáner kezdő... egy sellő kivégzésétől már reszketett... épp hozzávaló vagy, Bella.
Bellatrixot elöntötte a düh, szeme szikrákat lövellt mestere rezzenéstelen arca felé, és ki tudja honnan vett bátorsággal és hirtelenséggel köpött egyet Voldemort lába elé.
- Ha nem tetszik, keress mást, Morti, de ne merészelj gyengének nevezni! Én nem vagyok gyenge, nem hat meg senki rimánkodása, még talán a Cruciatus sem fog megtörni, és még ha büntetésül megkínzol is, nem izgat, de soha többé ne merd azt kijelenteni, hogy én és Rod összeillünk! Hozzámentem, mert kellett.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 3.65 pont (17 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 lokil15 2012. 03. 16. péntek 20:42
szar
#5 sztbali 2011. 11. 3. csütörtök 17:42
Ezt nem hiszem el.
#4 suzy 2008. 07. 24. csütörtök 01:25
óóóóóóóóóóóóóó váááááááááááááááááááá nem találok szavakat de nem pozitív értelemben...
#3 Zero_109 2008. 07. 19. szombat 05:56
egyetértek
#2 Ubesz 2006. 11. 20. hétfő 18:28
teeeeeeee jóóóóóóóóóó ééééééééééég
#1 Törté-Net 2006. 09. 30. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?