A+ A-

Más világ

Vannak bizonyos időszakok, amikor az ember elmondhatja magáról, hogy szerencsés. Ilyen például, ha átmegy a vizsgákon, vagy minden sikerül, amit az adott hétre eltervez. De ilyen az is, ha megismerkedhet egy kivételes, gyönyörű lánnyal. Ám, visszagondolva, ez talán nem is nekem volt szerencse, vagy nem csak nekem volt szerencse.
Ritával még középiskolában hozott össze a sors, méghozzá másodikban. Akkor költöztek oda a városba, így csapódott a mi osztályunkba. Viszonylag gyorsan beilleszkedett, bár nem volt az a fajta nagyhangú, menő lány. Jómagam akkortájt, mint erősen serdülő, ilyesformán kissé bezsongott srác leginkább csak testi vonzalmat éreztem iránta, csupán emiatt lettem jóban vele.
Teltek-múltak az évek, szépen felcseperedtünk, de továbbra is csak jóban voltunk. Az érettségi után én fősulira jelentkeztem, ahová sikeresen fel is vettek. Ebben a suliban lepett meg először, egész pontosan azzal, hogy felbukkant ott. Természetesen, mint régi ismerősök, könnyebben szót értettünk egymással, mint az idegenekkel. Így kezdtünk egyre közelebb kerülni egymáshoz, végül már odáig fajult a dolog, hogy nagyon jó barátok lettünk. Érdemes tudni, hogy mindketten informatika szakra jártunk, így egyikünknek sem voltak idegenek a számítógépek, ami fontos momentum. Szóval, teltek az évek, és mi elvoltunk egymással, bár a barátságon sohasem léptünk túl. Az okok különbözőek voltak, ennek részletezésébe inkább nem is mennék bele. A lényeg az, hogy egy idő után észrevettem rajta egy olyan változást, ami miatt aggódni kezdtem.
Mikor visszatértem az ötödik félévre a szünet végén, megtudtam, hogy Rita szülei elválltak a nyár alatt. Rita pedig különköltözött a családjától, így akadályozva meg, hogy választania kelljen az apja és az anyja között. Ám ez a költözés nem hatott rá jótékonyan. Kimaradozott az iskolából, mikor találkoztunk, akkor is olyan volt, mintha a lelke külön világban járna. Először megijedtem, hogy drogozik, de erre utaló jeleket nem találtam. Aztán egyik nap, mikor felmentem a lakására a tananyag átadásának ürügyén, rájöttem mi az, ami drogként hat rá. Egy internetes, többszereplős számítógépes játék, amiben egy általad kreált karakterrel kell hétköznapi életet élni egy fantáziavilágban. Lehidaltam.
Jól ismertem a számítógépes játékok hatásait, saját tapasztalatból. Bár jómagam ritkán játszom, mivel semmi sem tud hosszú időre lekötni, azért megesett már, hogy némelyik játék egy egész napra is elragadott. S mindezt nem is érzékeltem, pedig én csak "megyekaztlövök" játékokkal szoktam játszani, egy MMORPG ennél sokkal nagyobb lélegzetvételű, hiszen a normál játékidő is hónapokat jelenthet.
S bizony Rita egy ilyen játékba menekült a családi viszályok miatt. Döbbenetes volt látni, ahogy belemerül a monitor varázsába. Próbáltam beszélni vele, hiába. Mint minden függő, tagadta, hogy függő. Sok mindent kipróbáltam, ám a helyzet nem javult, olykor beszéd közben is képes volt elszakadni a világtól. Pedig egyszer még vírussal is megfertőztem a gépét, csak hogy egyetlen napra kiszakítsam a digitális világból. Ez sem vált be, mert annyira sajnos nem maradt el a tanulmányaival, hogy ne tudja rendbe rakni a gépet. A pohár pedig akkor telt be nálam, amikor úgy találtam rá egyik este, ahogy előző nap délután otthagytam. Pontosan ugyan úgy, mintha meg sem moccant volna. Ott ült a tévé előtt, a számítógép nem messze tőle már-már nyögdécselt a nyüstölés végett, a hangszórókból meg áradt a digitális piac zsibaja. És ő meg sem mozdult, mintha szoborrá változott volna.
Ráköszöntem, nem volt reakció. Megböktem, megráztam, és akkor, mintha felébredt volna, rám nézett, s azt mondta:
- Hol tartottam?
Majdnem lementem az agyamról. Fel se tűnt neki, hogy eltelt több, mint egy nap.
- Passz, régen volt már tegnap délután - mondtam legyintve. Ekkor már úgy voltam, kár a gőzért. Aki idáig süllyedt, azt egyedül nem fogom tudni kirángatni. Elhúztam a konyhába és összeütöttem neki némi ennivalót, hogy legalább éhen ne haljon.
- Már másnap van? - Kérdezte, miközben egy másodpercre sem tette le a billentyűzetet.
- Már a másnapnak is a vége - feleltem szarkasztikusan.
- Hogy elrepült az idő.
- A te világodban lehet, az enyémben kicsit lassabban szárnyal - tértem vissza néhány szendviccsel. - Egyél, a digitális kajától még éhen halhatsz, ettől nem.
- Köszi - vette át és tette le maga mellé a tálcát. Az egyik zsömlének máris nekilátott, de csak egy kézzel, a másikkal tovább zongorázott a klaviatúrán.
- Mi a jó ebben? - Nyögtem fel kisvártatva, mert nem tudtam tovább nézni, ahogy eszik, játszik, a világról pedig megfeledkezik.
Egyszerűen nem fért a fejembe, hogyan juthatott ide az a szép és okos lány, akit megismertem másodikban. Mert azért a kamaszkorból kinőve már nem csak a teste érdekelt. Bizony okos volt, nálam mindenképpen okosabb. S kreatív, sokkal gyorsabban és célravezetőbben oldott meg bonyolult problémákat, mint én valaha is fogok.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.28 pont (25 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 AlexHun 2014. 04. 18. péntek 12:10
Gyönyörű, szép és megható...
#2 Teknősbika 2009. 03. 31. kedd 23:44
nagyon szép és jó történet
#1 Törté-Net 2006. 08. 13. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?