A születésnapi ajándék

Pont a 18. születésnapomat ünnepeltük.
Hatalmas családi összejövetel, és az első születésnapom, amikor nem vagyok egyedül. A barátommal (Zolival) több mint 5 hónapja jártam már, de még nem feküdtünk le egymással. Ami addig a napig volt köztünk, nem volt komolyabb szenvedélyes vad csókoknál, gyengéd simogatásnál, és összebújva alvásnál. (Ez persze csak a jól bevált "barátnőmnél alszok" story beadása után történhetett. )
Éreztem, hogy ezen változtatnom kell. 1 – 2 nappal előtte mondtam neki, jöjjön el a vasárnap ebédre, mert be szeretném mutatni a családomnak. A kapcsolatunkról csak a húgom és a bátyám tudott, a szüleim nem. Ez így is lett. Eljött aznap szépen be is mutattam mindenkinek. Persze a család nagyon megörült annak, hogy végre 18 éves koromra bemutatok nekik valakit. Persze mindenki egyből össze is házasított minket, és persze hallgathattam az olyan bunkó beszólásait a bátyámnak, hogy mikor lesz az esküvő?
Apum fél délután faggatta a drágámat. Este felé lassan elkezdtek fogyni a vendégek. Apumtól megkérdeztem, hogy ott aludhatna-e ma nálam Zoli. Ő csak annyit felelt mosolyogva, hogy nem kényelmes a kanapé a nappaliban, de ha elférünk valahogy a szobámban, akkor megengedi. Ennek nagyon megörültem és a nyakába ugrottam.

Kósza gondolatok támadtak rögtön a fejemben. Zoli épp bátyámmal beszélgetett, amikor a karjaiba bújtam. A fülébe súgtam, hogy ma itt alhat nálam. Bátyám kiborult, hogy ha már sugdolózni kell, akkor nehogymár őmiatta csináljuk és kettesbe hagyott minket. Szép lassan esteledett, kiültünk a kertbe megnézni a naplementét. Olyan boldognak éreztem magam, mint még soha. Tudtam hogy eljött a nap, hogy odaadjam magam neki. És ő ebből mit sem sejtett. Amikor nem láttak minket a szüleim mindig lopott 1 – 1 csókot. Sokáig kint beszélgettünk a kertben és csak arra lettünk figyelmesek, hogy a házból már semmi fény sem szűrődik ki.