A+ A-

Hungarian fever 1. rész - Ébredő vágyak

A vonat zakatolva szelte át az erdőt. Alma csöndben ült egy üres kabinban és az ülés karfájára könyökölve bámulta az elsuhanó tájat. Milliónyi gondolat cikázott át az agyán. Most múlt el 25 éves. Éppen egy hónapja. Nemrég fejezte be az egyetemet és most a friss orvosi diplomájával a zsebében, száguld a szép jövőt ígérő Budapest felé. Ő volt az évfolyam legjobbja. Amikor lediplomázott az egyik professzora, akivel különösen jóban volt szerzett neki egy jól fizető állást a fővárosban. A lány nagyon megörült a hírnek, hiszen pár éve lediplomázott ügyvéd nővére, Anett is Budapesten lakott, méghozzá meglehetősen közel újdonsült munkahelyéhez. Így hát elfogadta az állást, megbeszélte a nővérével hogy hozzá költözik és nem sokkal később már száguldott is, a Duna királynőjének is nevezett nagyváros felé.
Negyed óra múlva a szerelvény befutott. Alma reményekkel telve felállt az ülésből, megigazította vállig érő szőke haját, kisimította széldzsekije ráncait és leszállt a vonatról. Hajába rögtön belekapott a peronon süvítő szél. Hiába kutatott tekintetével nem látott ismerős arcot, az egész pályaudvart elárasztó tömegben. Feltekintett a szemközti falon lógó órára. Most döbbent csak rá hogy korán jött. Úgy volt, hogy csak az egy órával, későbbi vonattal jön. Nagyot sóhajtva megmarkolta bőröndjeit és elindult a kijárat felé.
Szerencsére tudta Anett címét és a pályaudvar előtt fogott taxival gyorsan oda is ért. Amint kiszállt az autóból egy külvárosi kis utca tárult elé. Hangulatos hely volt. Kifizette a sofőrt és elindult. Hamarosan el is érte célját. Egy ideig keresgélt a zsebében majd egy apró kulcscsomót vett elő. A nővére legutóbbi hazalátogatásakor ott felejtette a pótkulcsát így ezzel most könnyedén be tudott jutni. Az ajtó halkan kattanva kinyílt és Alma belépett rajta. Egy pár négyzetméteres előszoba nyílt meg előtte. Lepakolta csomagjait és elindult befelé. Már járt itt úgyhogy tudta, hogy mi merre van. A házat átszelő folyosó végén lévő szobából fény szűrődött ki. - Á biztos ott van. - gondolta magában. Megragadta a kilincset és egy mozdulattal kinyitotta az ajtót. Ám ami ott fogadta arra soha még csak nem is gondolt volna. Anett ott feküdt az ágyon teljesen meztelenül egy másik lány karjaiban. Alma megtántorodott. Az ajtó nyikorgására a két lány is felkapta a fejét.
- Hu-hugi!? - hebegte Anett kisöpörve szőke tincseit az arcából. - Te... te... mit keresel itt. Nem úgy volt, hogy csak egy óra múlva jössz? És... és egyáltalán hogy jutottál be.
Eközben gyorsan kikászálódott az ágyból és felvette a földön heverő köntösét.
Alma egy pillanatig néma csöndben állt és tátott szájjal bámult hol Anettre, hol arra a másik barna hajú lányra, aki a takarót magára tekerve nézett vissza rá az ágyból.
- Alma... hugi... szólalj, meg kérlek! - kérlelte Anett könnyező szemmel és karjait kinyújtva közeledett húga felé.
- Ne érj hozzám! - kiáltott fel Alma és félre lökte nővére kezeit melyek épp hozzá értek volna.
- Hugi... kérlek, hagyd, hogy megmagyarázzam...
- Nincs mit megmagyarázni. - szakította félbe a lány azzal sarkon fordult, felkapta a hátizsákját és elviharzott.
Anett szipogva visszaült az ágyra. A barna hajú lány oda ült mellé és átölelte.
- Nem kéne utána menned? - kérdezte halkan.
- Nem. - válaszolta Anett és megtörölte a szemét. - Majd visszajön.
A főváros utcáira már ráborult az est. A kora őszi csípő szelek bejárták az utcákat. Alma leszegett fejjel és zsebre dugott kézzel sétált egy félreeső utcán. Szemei könnyesek voltak.
- Hogy tehette ezt? Hogyan? - kérdezte magától.
Szomorúan nézte sportcipője orrát, ahogy az a járdát tapossa. Amikor meglátta a nővérét azzal a másik lánnyal teljesen elborult az agya. Belesem gondolt hogy milyen következményekkel jár, hogy így elviharzik. Nem volt hova mennie. Nem ismert itt senkit. Nem is járt még itt, csak amikor a szüleivel jöttek fel Anettet meglátogatni. Fájdalmában beült egy bárba és rendelt egy martinit. Egy ideig csak üldögélt ott. Leöntött már vagy két üveg piát mire elege lett. Fizetett és nagy robajjal elindult az ajtó felé. Egy pillanat alatt a fejébe szállt a megivott alkohol és megtántorodva feldöntött egy befelé igyekvő vendéget.
- Hé! Mit művel?! - kiáltott fel a meglepett vendég. - Alma! Te vagy az!
Alma felemelte a fejét de nem, mert hinni a szemének.
- Zita! - nyögte. - Te meg mit keresel itt?
- Itt lakom kétutcányira. - válaszolta a lány meghökkenve. - De te?
Almának csak most esett le hogy Zita tényleg pesti. Még az egyetemről ismerte a lányt. Mindig is jóban voltak.
- Semmit! - válaszolta miközben feltápászkodott.
- De mégis hogy kerülsz Pestre?
Alma nem válaszolt.
- Na gyere! - karolta át Zita. Gyere fel hozzám! Gondolom úgysincs hol aludnod.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.6 pont (20 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#5 listike 2014. 12. 2. kedd 10:50
Mivel nincs meg a 2. rész így hiányos.
#4 papi 2014. 05. 19. hétfő 10:59
Egész jó
#3 A57L 2014. 04. 26. szombat 07:31
Ez jó lett.
#2 bloodaxe 2006. 01. 10. kedd 14:46
egész jó.

grat.
#1 Törté-Net 2006. 01. 9. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?