A+ A-

A rég várt randevú

Vonat néhány perc múlva befut az állomásra. Szívem a torkomban dobog, türelmetlenül várom, hogy a peronon megpillanthassam Őt, akit még sosem láttam. Már majd egy éve különböző kommunikációs csatornákon boldogítottuk egymást, de a személyes találkozó mindeddig váratott magára. Annyit volt hajlandó elárulni magáról, hogy barnahajú, mosolygós szemű. Én bezzeg küldtem képet. Na nem kérkedésből, hanem félszből. Telt idomaim inkább meghökkentik, mint vonzzák a teremtés koronáit.
A vaskígyó csigalassúsággal csúszott be a fedett pályaudvarra.
Mélán bámultam kifelé, miközben vártam, hogy végre én is leszállhassak. Talán ő az!? -hasított belém, mikor szemem megakadt az egyik férfiemberen . Barnának barna hajú, mosolygósnak mosolygós szemű, kezében virág... - De kedves- gondoltam magamban - nem is mondta, hogy virág is lesz nála. Szemem bepárásodott, szívem táján aprócska szorítás. - No lám, vannak még úriemberek. Végre elérkezett a pillanat hogy leszállhassak. Termetemet meghazudtoló kecsességgel - legalábbis én azt gondoltam - ugrottam le a vonatról. Mosolyogva furakszom át a tömegen, hogy vélt lovagomhoz közelebb juthassak. Mikor már csak néhány lépésnyire voltam tőle, örömöm lelohad. Csalódottan vettem tudomásul, hogy virág egy nyafka cicababának lett szánva, ki affektálva nyugtázza, hogy tulajdonképpen imádják őt.
Szemem cikázva fürkészi az emberáradatot. Vajon akkor hol lehet Ő? Egy szakadt, szakállas fazon érdeklődve néz, egy tétova lépést tesz felém. - Ó Istenem, add hogy ne Ő legyen az -rebegek el egy halk fohászt. Ebben a pillanatban lép mellém egy unalomig átlagos, magas, kissé mackós testalkatú srác. Ő az - dobbant furán a szívem.
- Elnézést - szólít meg - te vagy Eszter?
- Én lennék teljes valómban - hangzik idétlenül , és majdhogynem idiótán vigyorgok rá, annyira megkönnyebbültem, hogy nem a szakállas várt rám.
Ez az egész szituáció olyan izé... Elveszi a csomagomat, s szállásunk felé vesszük az irányt. Hétköznapi témáról beszélgetve igyekszünk zavarunkon túl lenni. A kollégiumban bejelentkezve megkaptuk a közös szoba kulcsát. Spórolás címszó alatt javasoltam Péternek a személyes találkozó előtt, hogy kétágyas szobát vegyünk ki, így olcsóbb.
A csomagok elhelyezése után nyakunkba vettük a várost. A cél eredetileg városnézés volt, de időközben eleredt az eső, így bőrig ázva tértünk be egy pizzériába. Míg arra vártunk, hogy elkészüljön az étel, igyekeztünk minél többet megtudni egymásról. Bőbeszédűen ecseteltük egymásnak élményeinket. - Jaj, csak nehogy kínos csend telepedjen közénk. Mire a pizza elfogyott, már egyáltalán nem tartottam őt unalmasan átlagosnak. Szeme valóban mosolygós, de mennyire. Egész idő alatt próbáltam apró kis női praktikákat bevetni, hogy hozzá érhessek. - Nézd, ez itt a kutyám, - mutatom mobilom kijelzőjét, ezzel közelebb húzódva hozzá.
Elérkezett a távozás ideje. Az eső csak zuhogott, mintha minden csak azt akarta volna, hogy térjünk vissza a kollégiumi szobába. Néhány méter után dühös szél csavarja ki kezéből az esernyőt, mely szárnyaszegett madárként repült tova. Péter utána vetette magát, majd egy laza csuklómozdulattal a közeli szemetesbe hajította a póruljárt ernyőt. Huncutul rám nézve közölte: - Akkor most kénytelen leszek a tiéd alá húzódni, szabad?
Nem szóltam semmit csak belé karoltam. Közben az égre nézve, vigyorogva, egy hangtalan köszönetet súgtam a komisz szélnek. Útközben betértünk egy kis diszkontba, ahol két üveg jóféle vörösbort, és kólát zsákmányoltunk. A bor az ő javaslata volt. Én tudtam mi célt fog szolgálni.
A szálláshoz érve első dolgunk volt beállni a forró zuhany alá - most még persze külön-külön. Miután mindketten részesültünk a zuhany álmosító melegében, tovább folytattuk a beszélgetést egy-egy pohár vörösbor társaságában. A bor megtette a hatását. Arcom kipirult, a fejem kellemesen zsibogott. Az ő szeme pedig egyre csillogóbb, egyre fürkészőbb lett. Az ablakhoz sétáltam, s magamban fohászkodtam ugyan jöjjön már utánam, s karoljon át. Az igaz hogy utánam jött, de csak mellettem állt, nem nyúlt hozzám, pedig a levegőben érezni lehetett a feszültséget. Istenem, érj már hozzám - sugallta minden porcikám.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.75 pont (12 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 Andreas6 2017. 12. 13. szerda 06:58
Érdekes megközelítésű leírása az egyéjszakás kalandnak.
#5 papi 2014. 01. 7. kedd 04:57
Nem rossz
#4 listike 2013. 12. 14. szombat 19:25
Nwm volt rossz.
#3 v-ir-a 2012. 04. 8. vasárnap 20:48
hát ez téll szar ügy, és igen a csajok is hasonlóan látják....
#2 banurr 2005. 10. 27. csütörtök 07:04
Szar ügy!! És még szarabb ezt a túloldal szemszögéből látni. A csajok is ugyanígy látják az ilyen szitukat??

Lehet, hogy kezdek cinikussá válni...
:)

#1 Törté-Net 2005. 10. 26. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?