A rég várt randevú

Vonat néhány perc múlva befut az állomásra. Szívem a torkomban dobog, türelmetlenül várom, hogy a peronon megpillanthassam Őt, akit még sosem láttam. Már majd egy éve különböző kommunikációs csatornákon boldogítottuk egymást, de a személyes találkozó mindeddig váratott magára. Annyit volt hajlandó elárulni magáról, hogy barnahajú, mosolygós szemű. Én bezzeg küldtem képet. Na nem kérkedésből, hanem félszből. Telt idomaim inkább meghökkentik, mint vonzzák a teremtés koronáit.
A vaskígyó csigalassúsággal csúszott be a fedett pályaudvarra.

Mélán bámultam kifelé, miközben vártam, hogy végre én is leszállhassak. Talán ő az!? – hasított belém, mikor szemem megakadt az egyik férfiemberen. Barnának barna hajú, mosolygósnak mosolygós szemű, kezében virág... – De kedves – gondoltam magamban – nem is mondta, hogy virág is lesz nála. Szemem bepárásodott, szívem táján aprócska szorítás. – No lám, vannak még úriemberek. Végre elérkezett a pillanat hogy leszállhassak. Termetemet meghazudtoló kecsességgel – legalábbis én azt gondoltam – ugrottam le a vonatról. Mosolyogva furakszom át a tömegen, hogy vélt lovagomhoz közelebb juthassak. Mikor már csak néhány lépésnyire voltam tőle, örömöm lelohad. Csalódottan vettem tudomásul, hogy virág egy nyafka cicababának lett szánva, ki affektálva nyugtázza, hogy tulajdonképpen imádják őt.

Szemem cikázva fürkészi az emberáradatot. Vajon akkor hol lehet Ő? Egy szakadt, szakállas fazon érdeklődve néz, egy tétova lépést tesz felém. – Ó Istenem, add hogy ne Ő legyen az – rebegek el egy halk fohászt. Ebben a pillanatban lép mellém egy unalomig átlagos, magas, kissé mackós testalkatú srác. Ő az – dobbant furán a szívem.
– Elnézést – szólít meg – te vagy Eszter?
– Én lennék teljes valómban – hangzik idétlenül, és majdhogynem idiótán vigyorgok rá, annyira megkönnyebbültem, hogy nem a szakállas várt rám.
Ez az egész szituáció olyan izé... Elveszi a csomagomat, s szállásunk felé vesszük az irányt. Hétköznapi témáról beszélgetve igyekszünk zavarunkon túl lenni. A kollégiumban bejelentkezve megkaptuk a közös szoba kulcsát. Spórolás címszó alatt javasoltam Péternek a személyes találkozó előtt, hogy kétágyas szobát vegyünk ki, így olcsóbb.