A+ A-

Kaland Karolával

Berci a villamosmegállóban szedte fel Karolát, aki épp egy madzaggal kötött újságpapír köteget szállított az átvevőhelyrc, hogy nagy valószínűséggel mindennapi pálinkára valót megkeresse. Leszólította a nőt:
- Hello, Berci vagyok.
- Szia - mordult feléje a nő -, én meg Karola.
- S hová a sok papírral, Karola?
- Leadom, mert kell a pénz.
- Aztán, ha nem vagyok indiszkrét, mire kell az a temérdek pénz, amit ezért a kis kötegért kapsz?
- Hát, valami piát vennék a hétvégére.
- Na, azt hiszem, hogy ennek az árából nem nagyon veszel te semmit!
- Hát, valami kis pénzt még hozzáguberálok.
- Tudod mit? Gyere el az irodámba, kitakaríthatnál, én meg adnék ezért egy lilát meg egy flaska házipálinkát is! Akkor marad pénzed, meg piád is lesz. Sőt, ha ügyes vagy, még egy babgulyásra is vendégem lehetsz. Vélemény?
- Legyen - egyezett bele a nő gondolkodás nélkül. - S aztán hová kell mennem?
- Nem messze, ide három megálló.
- Rendben! - véglegesítette válaszát Karola. - Aztán mi lesz a dolgom?
- Mondtam, takarítani kell, meg esetleg körülöttem is rendet raksz.
- Maga, körül? - álmélkodott Karola. - Mit kell maga körül rendbe rakni?
- Nos, te ügyes lánynak nézel ki, rendbe rakhatnád a szexuális életemet.
- Gondolja? - merengett el a nő. - Az bizony nekem se tenne rosszat ...
Ezzel a végszóval szálltak fel az éppen beérkező villamosra.
A férfi önmagának sem tudta megmagyarázni, hogy az effajta nőkhöz miért is vonzódik, ám kétségtelen, hogy bármilyen csinos, kívánatos is volt az éppen soros barátnöje. egy valamirevaló útszéli cafka bizony jobban fel tudta izgatni, mint bármelyikük, s ha csak tehette, nem is hagyott ki közülük egyet sem.
Lehetséges, hogy ezekben a nőkben elsősorban szeretetéhségüket, mérhetelen ügybuzgalmukat, s alázatukat szerette, de biztosan hatással volt rá az érezhető kiszolgáltatottságuk is, amellyel - bár megtehette volna - soha nem élt vissza. Az ilyen típusú emberek helyzetük miatt szinte védtelenek voltak, ám ez benne szánalmat, s nem agressziót keltett.
Ezekben a kapcsolatokban mindig csak annyi történt, amennyit a nő akart, előfordult már nemegyszer, hogy csak egy közös zuhanyozás, vagy egy kis piálás lett a dologból, ám Berci ezt sem bánta. Egyszerűen szerette e kétes hölgyek átmeneti társaságát.
Soha nem ígért nekik semmit - legfeljebb "utána" egy jó ebédre hívta őket valami eldugott kiskocsmába -, a nők azonban kivétel nélkül vállalták az ismeretlen férfi ajánlkozását, s a gyors beteljesülést ígérő emberi kapcsolatot.
Persze, a siker ugyanúgy szólhatott a hölgyek szemében jó kinézésű úriembernek, vagy a nagydumás, lehengerlő stílusú férfinak egyaránt, az eredmény azonban minkét esetben ugyanaz volt: valamennyien elmentek vele, rendszerint a férfi irodájába, először beszélgettek s ittak egy keveset, aztán megtették, amit a férfi kívánt. Nem történt ez másképpen most sem.
Az úton Karola és Berci szinte egy szót sem váltott egymással, mert -magunk közt szólva - miről is beszélgethettek volna! Aztán az irodához érve Berci kinyitotta a fél tucat zárat, majd elnézést kérve előre ment. Az iroda folyosóján villanyt gyújtott, s benyitott saját helységébe.
- Parancsolj - tessékelte beljebb a nőt -, helyezd magad kényelembe, én meg nézek valami harapnivalót, meg egy kis búfelejtőt.
Amikor visszatért, a nő még mindig az iroda ajtajában állt, talán kissé ijedt volt. Valószínűleg végigfutott rajta a gondolat, hogy hátha ez a kedves pasas a sorozatgyilkos, aki megerőszakoja, majd megcsonkítja az egyedülálló nőket. Rémületét azzal próbálta eloszlatni, hogy a férfi barátságos arcát, meleg szavait idézte fel magában. Ennek ellenére összerezzent, amikor a férfi az irodába érve rászólt
- Mi van, meggondoltad magad? Nem baj, azért egy kortyot igyál velem! Karola lehiggadt a barátságos szavakra.
- Nem, ugyan, hová gondol? - lódította. - Maga egy finom úriember, megtiszteltetés, hogy szóba állt velem! Ám munkát is ajánlott, így előbb takarítanék...
- Hát persze, el kellett nyernem a bizalmadat - vallotta be a férfi. - De takarítani máskor is lehet, én meg borzasztóan kanos vagyok. A nő elmosolyodott, erre a férfi az asztalra mutatott:
- Ha kérhetlek, ide feküdj.
Karola szó nélkül engedelmeskedett, felült az asztalra. Mélyen a férfi szemeibe nézett, bíztatást várt, reményt, hogy semmi rossz nem fog vele történni. Bátran meghúzta a vizespohárba kitöltött italt, s a férfi őszintén csillogó szemeit figyelte. A nő megnyugodott, lassan hanyatt dőlt. Csapzott, szőke haja szétterült az iratoktól sebtében megtakarított íróasztal poros lapján. Feje alatt néhány dosszié maradt párnaként, kezében az ismét teletöltött poharat szorongatta. Ujabb matrózkortyot gurított le a torkán, s már érezte a fejében meginduló kellemes zsongást.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.25 pont (16 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 deajk2008 2016. 11. 26. szombat 14:36
mindenesetre érdekes egy történet lett... folytasd és ment a 8p
#1 Törté-Net 2005. 06. 3. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?