A+ A-

Egy lány emlékei 2. rész

Tehát, miután a hívatlan banda megzavarta izgalmasnak induló szeretkezésünket, elsétáltunk a parton, amely teljes sötétségbe, s a nyári éj titokzatos hangjainak és illatainak kavalkádjába burkolódzott. Távoli célként a strand lebegett előttünk, de nagyon lassan haladtunk, meg-megálltunk apró csókokra, simogatásokra, akárcsak idefelé jövet. Korábbi gerjedelmünk természetesen nem múlt el, úgy éreztem, mintha egy kis, forró nap égne az altestemben. De én akkor már elhatároztam magamban, hogy most övé lesz az elsőbbség...
Az események elmosódnak emlékezetemben. Valahogyan letértünk a sétányról, a part felé, ahol a hold átragyogott a fák sűrű lombján, és tisztán lehetett érezni a víz szagát. Egy fának dőlve csókolództunk, teljesen elmerülve egymásban. Éreztem, hogy mennyire keményen feszül a férfiassága, és kapkodó csókjaiból is kikövetkeztettem, hogy nagyon jól esne neki a megkönnyebbülés. Ezen ne múljon, gondoltam mosolyogva, és szépen lassan leguggoltam előtte. Felnéztem rá, láttam a sötétben ragyogó, meleg, kíváncsi tekintetét.
Lehúztam a cipzárt a nadrágján, a hang nagyon hangosnak tűnt az este csöndjében, amelyet csak a tücskök zenéje, a békák kuruttyolása és a lombok sóhaja szellőborzolta sóhajai törtek meg. Zoli ujjai a hajammal kezdtek játszani szelíden. Én remegő kezekkel húztam le a nadrágját, az alsóját, s megfogtam kőkeményen pulzáló, méretes péniszét.
Megnyaltam az ajkam a vágytól. Zoli felnyögött, s a mi közös szóhasználatunkkal élve, tovább "birizte" a hajamat, egyenként ujjai köré csavarva fürtjeim. Ezt nagyon szerettem. Akárcsak azt a testrészét, ami itt meredezett az arcomnál...
Végsimítottam rajta a kezemmel, s éreztem, már feltört makkjából az első örömkönny. Óvatosnak kell lennem, hogy kiélvezhesse, amit teszek vele, gondoltam. Apró puszikat adtam pénisze oldalára, ujjaimmal körülfontam a tövét, és simogatni kezdtem a zacskót. Zoli felnyögött, és a fának dőlve teljesen átadta magát nekem. Én hosszan, érzékien végnyaltam farkának sima, forró oldalát, körbe-körbe, mintha egy csigalépcsőn haladnék fölfelé. Amikor a makkjához értem, merész mozdulattal ajkaim közé kaptam, hátrahúztam a bőrt, és nyelvem hegyét erősen a nyílásra szorítva szívni kezdtem. Kedvesem felhördült, s én megijedtem, hogy ez talán kissé túl gyors... de ő szavak nélkül is tudatta velem, hogy jó neki, ne hagyjam abba. Én pedig ütemesen, szapora nyelvmozdulatokkal szopni kezdtem, kezemmel húzogattam közben a bőrt a péniszén. Egyre vastagabb lett a számban, finom volt, s amikor görcsösen a hajamba markolt, éreztem, közel jár már. S rövidesen bekövetkezett.
Mély torokhangon felnyögött, összerándult, s egész testében remegni kezdett. Erősen rászorítottam ajkaimmal a farkára, amely úgy éreztem, szinte felrobban. Egyik kezemmel pumpáltam rángatózó hímtagját, másikkal a derekát, fenekét karmoltam, érezve az alattuk rángó izmokat. Mindig elkápráztatott az a gyönyörű, de félelmetes erő, amely orgazmus közben felszabadul a testből: Zoli önkívületi hangjai az éjszakában, forró, finom nedve a torkomban, vibráló izmok, az örömszerzés csodája... s a tüzes lávaként feltoluló izgalom saját testemben. Mennyire imádtam ezt, mennyire imádtam őt!
Amikor elcsitult a kéj kedvesem testében, s én nyelvemmel megtisztogattam már lankadó férfiasságát, fölálltam, és némán átöleltem. Ő is megölelt, és így álltunk néhány percig. Éreztem illatát, kielégült nyugalmát. Utána gyengéden megcsókolt, nem zavartatva magát saját ízétől a számban. Hát, vannak dolgok, amiket talán le sem lehet írni: azt a bensőséges boldogságot, tökéletes harmóniát, amit akkor éreztem, bizonyosan nem. És kérdések is vannak, amiket nem lehet megválaszolni...
Eszembe jut egy Beatles-dal: "Ennek a szerelemnek évekig kellett volna tartania". Nos, nem tartott... de nem engedem, hogy emiatt sötétebb színűre festődjenek az emlékek, amelyek szomorúság rájuk ereszkedő fátyla alatt szépségükből mit sem veszítenek.
Miután visszaballagtunk a sétányra, folytattuk szórakozott tempójú sétánkat a strand felé. Volt ott egy vendéglő, ahová úgy gondoltuk, betérünk, mert igencsak megszomjaztunk az izgalmakban. A teraszon ültünk le, nagy, sejtelmes fényű üvegburák alatt, melyet körülzsongtak az éjszaka bogarai. Zoli vörösbort rendelt mindkettőnknek, s én nem tiltakoztam: mindössze egy ásványvizet kértem mellé. Fogtuk egymás kezét, és mindenféle dolgokról beszélgettünk. Kihozták a bort, s nagyon finomnak találtuk: kértünk még egy pohárral. Ennyitől még nem csiccsentem be, de azért megtette a hatását: új forróságot gyújtott testemben. Az asztalon égő gyertya átragyogott a bor vörösén, különös színt adott neki. Elbűvölten simogattam a pohár metszett élét, s a benne tündöklő ragyogás felett Zoli arcát figyeltem, ahogy szokása szerint gesztikulálva, teljes beleéléssel magyarázott valamit. Hátradőltem, s közben belül mosolyogtam, az enyhe alkoholmámor és a szerelem egészen elbódított.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.8 pont (10 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 papi 2014. 05. 24. szombat 05:51
Nem rossz
#2 A57L 2013. 10. 20. vasárnap 04:13
Egész jó.
#1 Törté-Net 2004. 09. 29. szerda 00:00
Mi a véleményed a történetről?