A porta

Szavazás átlaga: 6.12 pont (17 szavazat)
Megjelenés: 2004. szeptember 21.
Hossz: 11 965 karakter
Elolvasva: 2 365 alkalommal
Már vagy egy félórája ülök a vonaton. Legalább ennyit álltam is már. Természetesen tele van Szolnokig mindig a vonat, különösen így hétvége előtt. Millió ember a peronon, aztán ember-emberhátán lépdel, a vécére és vissza, ki a fülkéből és be. Valaki elől bokáig lehúzta az ablakot, vág be a hűvös, eső illatú nyár szél. Talán ettől retteg minden idősebb ember, hogy bevág a nedves huzat, de akkor ott nekem nagyon jól esett. Egy idő múlva már azért fázott a fejem nekem is, éreztem a fejbőrömön, hajam minden ide-oda csapódását...
– Ne haragudj, az ablakot nem lehetne...
Tökig fölnyomja az ablakot, és jelentőségteljesen rám néz, hogy kérem szépen itt az a szuka, aki miatt itt most mindannyian meg fogunk fulladni, de hát ha, ha ő így akarja... – volt a pillantásában. Na akkor jött ki egy férfi a hátam mögötti fülkéből, és bőröndjét maga előtt tolva a levegőben, lépdelt át, a folyosón álldogálók lábfején, csomagján, hátizsákján, és lassan araszolt a kupé kijárata irányába.
– Üljön le kisasszony, én úgy is leszállok – mondta előttem elhaladtával.
Hát így kerültem be a helyére, háttal a menetiránynak, ezt utálom, de most ez se nagyon érdekelt. Bambultam a rohanó tájat. Fák legelők, megint fák, közben a villanypóznákról lógó vezetékrendszer adott egy alapritmust is minden változó háttérnek... Elálmosodtam.

Mikor felébredtem teljesen egyedül voltam a fülkében. Úristen ennyire elaludtam volna. Kint a folyosón se tartózkodott senki már. Telefonomon láttam hogy erős negyven percet vészeltem így át. Csomagom megvan, baj nincs. Előrementem, a WC felé, és hát itt is ott is kornyadozott néhány utas.
Kisség megnyugodva foglaltam el helyem ismét. Eszembe jutott Sanyim, meg hogy most nem szóltam neki arról, hogy jövök. Nagyanyám persze, leszúrt, hogy: "egy férfihoz fiam soha se állíts be váratlanul".

Hát én bizony nem szóltam neki. Párszor behívtam a számát a telefonomba még az út során is álltomban, de valahogy felhívni... nem vitt rá a lélek. Nagyon vágytam már rá, nem dumáltunk vagy egy hónapja rendesen, szex se volt már rég, gondoltam most lesz, ami lesz. Titkon abban bíztam, hogy azt az őszinte örömöt amit kedvesének látványaként előcsalok belőle, örökre belémívódva vénségemig erősíti majd szerelmünket.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 6 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft */5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft */7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft */14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
A szavazáshoz VIP-tagsági szükséges!
Szavazás átlaga: 6.12 pont (17 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
én55
2021. október 14. 23:39
#6
Bunkó egy pasas.
1
z
zoltan611230
2019. augusztus 10. 03:52
#5
Nem is jó......
1
f
feherfabia
2015. szeptember 13. 07:08
#4
Nem rossz!
1
p
papi
2014. június 7. 09:49
#3
Nem rossz
1
a
A57L
2013. október 8. 04:40
#2
Egész jó.
1
T
Törté-Net
2004. szeptember 21. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1