A+ A-

Kiküldetés

Ez a nap az enyém volt az állásra jelentkezők fogadására. A főnököm boldogan passzolta át nekem ezt a nem túl kellemes feladatot. Túl voltam már néhány jelöltön. Eléggé lehangoló volt az eredmény, és megint kopogtak... Ez legalább kopog -gondoltam-, már az is valami.
- Tessék, szóltam ki kelletlenül. És felkészítettem magam az újabb megpróbáltatásra, de akkora a meglepetésre nem számítottam, mint amilyen akkor ért.
Az ajtón belépő lány lélegzet elállítóan szép volt. Magas, vékony, szinte már törékeny, de mégis különbözött, a megszokott ropilányoktól. Hosszú fekete haja hátul összefogva. Kedves mosolyú arcán halvány smink, mélytüzű barna szemei mosolyogva tekintettek felém. Ruházatában semmi kihívó nem volt. Úgy tűnt inkább elrejteni, mint mutogatni akarta szinte tökéletes alakját.
"Fel van véve", gondoltam, mielőtt még megszólalt volna.
Azonnal megfogott a megjelenésével és szerény, de mégis határozott fellépésével. A beszélgetésünk során aztán kiderült, hogy jól döntöttem. Már csak a főnökömet kellett meggyőznünk, de szerencsére ez sem okozott gondot.
Nagyon hamar összebarátkoztunk. Nyílt, közvetlen stílusa jó kedélye hamar átragadt az egész társaságra. Egyetlen bibi volt csak, szinte teljesen megközelíthetetlen volt. A magánéletéről azon kívül, hogy igen vallásos családból származik és, hogy van egy vőlegénye (akit, mint később megtudtam a szülei választottak neki) nem-igen tudtunk meg egyebet. Soha nem vett részt a társaság időközönként megtartott, néha kissé szabad szellemű bulijain, és azonnal kitalált valami sürgős feladatot, ha valami sikamlósabb téma került elő pl. az ebédlőben vagy a reggeli kávézás közben.
Azt hiszem első látásra, beleszerettem, de nagyon igyekeztem, hogy ezt senki ne vehesse észre, legfőképpen pedig ő ne.
Nagyon kellemes légkörben dolgoztunk kb. fél évig. Közben a lány sajna férjhez ment, de ezen kívül szinte semmi sem változott. Mindenki meg volt elégedve mindennel, míg egy szép napon a cég nagyfőnököt váltott. Az új főnöknél pedig behízelegte magát az egyik kollégánk, akit egyébként nem sokan szerettek nálunk. Meg is lett az eredmény. A mi főnökünket kirúgták, engem leváltottak, a társaság nagyobb fele behódolt az utálatos fickónak, minket meg a lánnyal kitettek szinte állandó külső munkára. Ez többnyire abból állt, hogy az ország különböző, viszont rendszerint alig-alig megközelíthető helyen be kellett gyűjteni a cég által kihelyezett készülékek adatait, kicserélni az adatrögzítőket és elvégezni néhány rettentően felesleges mérést. Hogy-hogy nem szinte mindig minket küldtek. Kapcsolatunk továbbra is nagyon jó volt, de valami megváltozott. Már egyikünk se volt olyan jó kedélyű, mint korábban. Én megpróbáltam vidámkodni időnként, de rendszerint csak egy kósza mosol vagy fintor volt csak a válasz. Úgy éreztem, több van e mögött, mint a munkahelyi mellőzés, azonban soha egy szót sem tudtam kiszedni belőle, azon kívül, hogy:
- Minek örüljek, teljesen mellőzöttek lettünk, semmi szükség ránk, bármikor az utcára kerülhetünk.
- Na és? Majd kitalálunk valamit,
De eddig még semmit se sikerült kitalálnom. Ráadásul elhagyott a barátnőm is, mert szerinte én egy lúzer vagyok, és nem volt annyi eszem hogy kinyaljam a seggét annak a baromnak. Szóval csupa vidám dolog történt velünk.
Pár hete egy újabb "fontos" kiküldetésre kellett mennünk, valahová egy a pokol feneke mögötti helyre. Volt ott egy telephelyünk. Villany nincs, vizet egy kútból kellett húzni. A mobilok se működtek. Fűtés viszont volt. Egy ócska vaskályha, amire júniusban rendszerint nincs szükség. A "telephelyet" természetesen nem lehetett még a terepjáróval sem megközelíteni. Mert egy vizenyős rét vette körül, ezért amilyen közel lehetett, leparkoltunk, és a cuccokkal a hátunkon megindultunk a ház felé. Úgy terveztük, hogy a gyalogtúra közben elvégezzük a munka egyik felét. A házban megalszunk és másnap a munka befejeztével jövünk csak vissza az autóhoz.
Egész nap dögletes meleg volt, rendesem megizzadtunk, amíg a buckáktól teli mezőn a magas fűben caplattunk. Persze a nehezebb részben felszerelésekkel, részben a saját ruháimmal teli hátizsákot a hálózsákokkal, én cipeltem, de az ő cuccait és a kaját tartalmazó sem volt semmi. Becsületére legyen mondva, egy szó nélkül cipelte. Szerencsére vagy talán nem is, elég gyakran meg kellett állnunk, hogy a munkánkat elvégezzük. Addigra már csuron víz volt az ingem, ezért le is vettem magamról sürgősen. Jól láttam, hogy az ő inge sem sokkal intaktabb, mint az enyém, és a melltartó vonala is szépen kirajzolódott az izzadt ruhaneműn, de nem szóltam egy szót sem. A második megállásunknál már teljesen vizes volt az inge, úgy, hogy ekkor már nem álltam meg szó nélkül.
- Kéne valamit csinálnod azzal az inggel, mert bármilyen furcsa is, ebben a rohadt melegben is meg lehet fázni egy vizes ruhában, ha egy kicsit feltámad a szél. Ha meg nem, akkor kimarja a bőrödet az izzadtság.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 8.38 pont (40 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2013. 11. 17. vasárnap 06:41
Nem rossz.
#3 papi 2013. 06. 2. vasárnap 12:00
Tetszik
#2 kill 2004. 08. 3. kedd 00:11
nem is rossz:)
várom a folytatást
#1 Törté-Net 2004. 08. 1. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?