Koromsötét

A történet néhány évvel ezelőtt történt. Egyetemista voltam és csóró. A szüleim támogattak, de nem várhattam el tőlük, hogy túl sok pénzt adjanak. Maradt az, hogy igyekezzek jó eredményt elérni az ösztöndíjhoz, illetve egyéb forrásból egészítsem ki a jövedelmemet. Ez az egyéb forrás magánórák tartása volt. Tanítottam mindent (magyar, történelmet, nyelveket) mindenkinek (fiatalnak, öregebbnek) és nagyon élveztem. Pénzt kerestem, de úgy, hogy még tetszett is. Lassacskán minden időmet a magántanítványok tették ki. Egyszer egy tőlem 10 évvel idősebb hölgy (Kriszti) jelentkezett nálam, hogy engem ajánlottak miszerint felvételire nagyon jól fel tudom készíteni. Kriszti nagyon szép volt, vékony, de sportos test, gyönyörű hosszú szőke haj és ami tetszett, hogy szinte soha nem használt semmi sminket. Teljesen természetesen volt szép. És persze most is az. Hát nem sok idő volt (alig 2 hónap) és enyhén szólva voltak foltok a tudásában, de belevágtunk. Nem is vették fel, de nem csodálkoztunk, hanem folytattuk a munkát. Közben jó barátság alakult ki köztünk. Megtudtam, hogy éppen elvált. Nem volt semmi extra. Első nagy szerelme vette el, de az évek alatt a láng kihunyt és valahogy egyszerre úgy érezték már nem egymáshoz valók. Szépen megbeszélték és különösebb lelki megrázkódtatás nélkül elváltak. Nem sokkal utána a volt férje újra megnősült és Kriszti még az esküvőre is elment.

Folytak az órák, hetente egyszer, kétszer mikor hogy értünk rá. Egy külvárosi részen lakott, egy hosszú utca végén, ahol nem volt világítás és a busz elég messze állt meg a házától. Ezért aztán ha télen sötétben mentem hozzá, akkor a buszhoz autóval kijött elém és vissza is vitt legalább a buszig. Így történt egy nevezetes szép napon. Eljött elém, hazavitt, megkezdtük az órát. Teázgattunk és közben beszélgettünk. A szokásos kellemes hangulatú óra volt. Nagyon jól éreztük magunkat. Egyszer csak áramszünet lett hirtelen. Sebaj! Beszélgettünk tovább. De az áramszünet hosszabbra nyúlt a vártnál és mondta, hoz gyertyát. Elindult ki, nagyon lassan tapogatózva, mert koromsötét volt. Kintről sem szűrődött be fény, mert utcán amúgy sem volt világítás mint mondtam. Már a nappaliban járt, amikor egyszer csak nagy robaj, valamiben megbotlott, elesett. Utána mentem, hogy segítsek, de én is csak tapogatóztam. A kanapét hamar megtaláltam, de aztán Őt is.