Anna, a szűzek rendjéből

Anna napok óta küzdött a belső démonaival. Huszonhét éves volt, és két évvel korábban, egy nagy, nyilvános templomi szertartáson fogadalmat tett Istennek: örök szüzességet. A közösség előtt, a kamera előtt, könnyes szemmel ígérte meg, hogy a teste szent marad, senki férfi nem érintheti meg úgy. Azóta sokan csodálták, blogokban írtak róla, és ő maga is gyakran prédikált a fiataloknak a tisztaságról. De a teste egyre hangosabban lázadt. Az éjszakák forrók voltak, az álmai zavaróak, és a magányos pillanatokban egyre nehezebben bírta.
Aznap este különösen erős volt a kísértés. A szülei elutaztak, a lakás üresen kongott. „Csak friss levegőre van szükségem” – mondta magának, miközben felment a társasház tetőteraszára, ahova csak ritkán járt fel valaki. A nap már lenyugodott, a város fényei kezdtek kigyulladni. Senki sem volt ott. Legalábbis ő így hitte.
A tető szélén állt egy ideig, a korlátra támaszkodva, és mélyeket lélegzett. A szél finoman borzolta hosszú, sötét haját. A ruhája – egy egyszerű, könnyű nyári ruha – hirtelen túl szorosnak, túl melegnek tűnt. A mellbimbói már a szöveten keresztül is mereven nyomódtak ki, a lába között pedig egyre kellemetlenebbül lüktetett a vágy.
„Csak egy kicsit... csak magamnak” – suttogta, és körülnézett. Teljesen egyedül volt. Remegő kézzel lehúzta a ruha pántjait a válláról. A könnyű anyag lassan lecsúszott a testén, felfedve a mellét. A hűvös esti szél azonnal megcsapta a bőrét, amitől a sötét bimbói még keményebbé váltak. A ruha a derekára csúszott, majd egy mozdulattal teljesen leengedte a földre. Most már csak egy kis fehér bugyi volt rajta.
Anna egy pillanatra megállt, kezeit a mellére tette, finoman simogatta őket, mintha még mindig bizonytalan lenne. Aztán lehajolt, és a bugyit is lehúzta a bokájáig. Kilépett belőle, és teljesen meztelenül állt a tetőn. A hosszú haja a vállára és a mellére omlott, a szél játékosan emelgette. A város fényei megvilágították a puha bőrét, a szeplőit, a szép, természetes melleit és a sötét szőrzetet a lába között.
Leült a széles kőkorlátra, hátát a korlátoszlopnak támasztotta, és széttárta a lábait. A keze először csak a nyakán és a vállán kalandozott, majd lassan lejjebb vándorolt. Ujjai finoman köröztek a mellein, végigsimítottak a puha bőrön, majd a merev bimbóira. Megfogta őket, finoman meghúzta, csavargatta, amitől halk, elfojtott nyögések törtek fel belőle.