Édes bűn

Szavazás átlaga: 6.71 pont (31 szavazat)
Megjelenés: 2003. augusztus 11.
Hossz: 9 276 karakter
Elolvasva: 2 977 alkalommal
Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
Feszülten készülök a bulira. Ő is ott lesz. A kedvesével. Egy nagy, közös társaságunk van, és ma este lesz a szokásos összejövetel. Nem is tudom, mibe menjek, elmenjek-e egyáltalán? Végig ezen tűnődöm, míg zuhanyozom, s amíg a megfelelő ruhát keresem ki a szekrényből. Végül egy világoskék inget, és egy fekete nadrágot veszek fel. Kisminkelem magam, ez is véd a fürkésző tekintetek elől.
Késve érkezem a megbeszélt pubba, s ki is lehetne más, aki a nyakamba ugrik először, mint az Ő kedvese, Klári. Keserves mosolyra húzom a számat, de próbálok uralkodni magamon. Sorra üdvözlök mindenkit, kedves, és kevésbé kedves ismerőst, köztük Őt is. Iszonyú nehezen viselem, hogy vissza kell fognom magam, futólag érintem arcom az arcához, s próbálok nem túl közömbös lenni.
Mikor én is leülök közéjük, újra felveszik a társalgás fonalát, persze Klári egyből mellém ül. Kétségbeesve keresem a kedves szemét, de ő nem néz rám, mással beszélget épp. Beletörődve kezdek beszélgetni a párjával, és még pár lánnyal, akik körülöttünk ülnek. Fél óra
k
alf
ín
alf
sz
alf
en
alf
vedés
után, a fiúrészleg odahív magához, s én megkönnyebbülten kérem a lányok bocsánatát, akik látszat-húzzák a szájukat, majd nevetgélve elvonulnak táncolni. A fiúk pont mellette szorítanak nekem helyet. Teljesen hozzápréselődöm, suttogva kérek bocsánatot. Az asztal alatt a kezem után nyúl a tenyerébe veszi, és simogatja, szorongatja. Melegség jár át érintése nyomán, nem merek ránézni, de megszólalni sem. A többiek nem értik, miért vagyok hallgatag, megdöbbennének, ha elmondanám, mennyire felizgultam már csak attól, hogy valaki simogatja ujjbegyével a csuklómat, aki nem is az én kedvesem. Összefolynak a hangok, a vidám nevetéssel, a zenével, és a beszéddel. Velük nevetek, ha nevetni hallom őket, közben minden porcikámmal, arra koncentrálok, hogy a kedves keze a combomra téved. Figyelmeztetően ránézek, de Ő felém sem fordítja a fejét, így hát lefogom a kezét, látom, mint mosolyodik el, miközben a többieknek egy történetet mesél. Tovább simogat, hiába fogom le a kezét, fészkelődni kezdek, de hangosan rám szól, valami frappáns megjegyzést tesz, s bezsebeli érte a többiek elismerő nevetését. Páran piáért mennek közben, megint mások biliárdozni, esetleg táncolni a lányokhoz. Öten maradunk az asztalnál, senki nem figyel ránk, s ő kihasználva az alkalmat, hozzám hajol:
– Hiányzol – ajkai érintik fülcimpám, mélyet sóhajtok, és elhúzódom kicsit.
Nem válaszolok, csak ránézek, tekintetünk összefonódik, szinte olvasunk egymás gondolataiban.
Nem beszéljük meg, egyszerre állunk fel, és megyünk hátra a mosdók felé. Van egy harmadik ajtó is, a kilincs enged nekünk, se már benn is vagyunk egy raktárféleségben. Egymásnak esünk.
Ahogy letépi rólam az inget, pattognak le az anyagról a gombok. Nem érdekel a ruha, érezni akarom a bőrét, a száját, a nyelvét a bőrömön. Még sosem voltunk talán ilyen hevesek. Kapkodva vetkőztetjük egymást, mintha csak pár percünk lenne arra, hogy kiélvezzük a másik adta gyönyört. Hevesen kap bele a számba, s én is hasonló vehemenciával viszonzom a csókját. Hangosan szedjük a levegőt, nem is igazán tudjuk, csókolózzunk-e vagy inkább máshol becézzük egymást. Nagy tenyere bejárja a hátam, a csípőm, a fenekem, útja nyomán lekerülnek rólam a ruhadarabok. Megcsuklik alattam a lábam, elkap, egy pillanatra magához ölel, majd a falnak támaszt.
Lenéz rám, csillog a szeme, ahogy végigpásztáz perszelő tekintetével. Megborzongom, s ha lehet, még hevesebben kívánom, mint pillanatokkal előtte. Ajkam elnyílva vár rá, Ő letérdel elém, apró csókokkal hinti tele a hasam, néha-néha kidugva a nyelvét, a nedves érintésektől összerázkódok. A hajába markolok, szorítom a fejét magamhoz, s hangosan lihegek. Még mindig a hasam csókolgatja, mikor a keze is elindul rajtam. Egyikkel a melleimet simogatja felváltva, a másikkal céltalanul barangol rajtam, kényeztetve kicsit a combom, az ölem, a fenekem, a karom. Nő az izgalmam, ahogy szája egyre lejjebb téved, hiába támaszkodok a falnak, remegő térdeim mind kevésbé bírnak el. Mikor észreveszi, két kezével keményen megfogja a csípőmet, hogy megtartson, de elhagyom magam. Sikoltva tolom el a fejét, mikor megérzem ajkát, nyelvét a szeméremdombomon. Keze besiklik a combjaim közé, s én engedelmesen nyílok meg neki, hiszen én sem akarok semmi mást, csak érezni őt, magamban, rajtam.
Széthúzza szeméremajkaimat, és egy végtelen pillanatig csak néz, s közben suttog valamit, nem értem szavait, olyan hangosan veszem a levegőt.
Aztán az ajkaim közé nyal, az egész testem belerándul az érintésbe. Mikor nyelve ficánkolni kezd a csiklóm és a hüvelyem között, felsikoltok. A kedves abbahagyja, rám néz:
– Kicsit halkabban, élet, nem lenne jó, ha valaki ránk nyitna. Túlharsogod a zenét.
– Jó-jó – lihegem vissza, remegős-magas hangon – csak csináldd már.
– Te kéjsóvár, te – neveti el magát, majd nyelve és szája újra belém merül. Végigbecézi a combtövemet, aztán a nagy-, majd a kisajakaimat. Ujjbegyével hátranyúl, az ánuszomat izgatja, én pedig már alig állok a lábamon.
Mikor nyelve belém merül, érzem, ahogy nedveim az arcára spriccelnek, aztán már csak a nyelvére koncentrálok, arra a forró, édes, mozgékony nyelvére, ami engem egyre elkerülhetetlenebbül a csúcs felé hajszol. Mozgatni kezdem a csípőm, az Ő nyelvét is felváltja az ujja, ajka feljebb siklik, nyelve hegyével simogatja körbe-körbe a csiklóm, egészen addig, amíg remegve,
k
alf
áb
alf
ul
alf
ta
alf
n
feloldódóm az orgazmusban. Vérem együtt dübörög a kiszűrődő zenével, együtt lüktetek a ritmussal, ahogy hosszú-hosszú pillanatokig élvezek.
K
alf
áb
alf
ul
alf
ta
alf
n
, kimerülve csúszok le fal mentén, már Ő sem próbál állva tartani. Egy vonalba kerül a szemünk, végigsimít az arcomon, hátrasimítja csapzott hajam, majd hozzám hajol, és megcsókol.
Gyönyörnedvem összekeveredik a szánkban, szomjasan iszunk egymás szájából. Keze a mellemre téved, kéjeset sóhajtok a szájába, a vállába markolok, újra forr a vérem.
Kezdem kigombolni az ingjét, de lefogja a kezem:
– Nincs rá idő, vissza kell mennünk – tolna el magától, de nem engedem. Hozzásimulok, ráfonódok, hogy ne tudjon ellökni magától. A nyakára tapad a szám, csókolom, nyalogatom, érzem, hogy hol ellazul, hol megfeszül a teste. Elégedetten elmosolyodok, már az én kezemben az irányítás.
Engedelmesen ellazul, lehunyja szemét, átengedi magát a szeretetemnek. Kibujtatom a pulóveréből majd az ingjéből is, nyakán át, a mellkasáig siklik az ajkam, lágyan simogatja forró bőrét a nyelvem. Magához szorít, de kibújok az öleléséből. Kezem célratörően lefelé siklik, megérzem, duzzadó farkát a farmer durva anyaga alatt. Kicsit megszorítom, majd masszírozni kezdem a ruhán keresztül. A kedves felnyög, a kezem után nyúl, és még jobban a farkához szorítja a tenyerem. Elmosolyodok, megcsókolom, vadul viszonozza. Kiszabadítom a farkát a nadrág, és az alsónadrág rabságából. Megejtő, a látvány, finoman végigsimítom hegyét, majd a heréit. A kedvesre nézek, szeme csukva, a csendet hangos zihálása töri meg. Lehajolok, megnyalom a makkját, először lassan, majd egyre gyorsabban, miközben kezem hol a farkát, hol a golyóit masszírozza végig.
– Benned – sóhajtja – most benned szeretnék elélvezni.
El is tol magától, villámgyorsan letolja térdig a nadrágját, majd felnéz rám:
– Gyere, élet, gyere az ölembe – nyújtja a karját felém.
Felé guggolok, megtámaszkodom a vállán, s egész lassan beleülök duzzadó farkába. Centiméterről centiméterre fogadom magamba, s mikor teljes egészében bennem van, megállunk, egymás szemébe nézünk, kiélvezzük a pillanatot, majd megfogja a csípőm, s megmozdít. Körözni kezdek, előre-hátra ringatózom, lehunyom a szemem, és átadom magam a gyönyörnek. Érzem a száját az arcomon, apró csókokkal hint tele, majd rátalál a számra. Nyelvünk összefonódik, ahogy karunk is, mellem az övéhez préselődik. Ki-be siklik bennem, hol lassabban, hol gyorsabban, így növelve a kéjünket. Elvállnak ajkaink, sóhajaink lihegésbe csapnak át, s egymás szemébe nézve oldódunk fel az orgazmusban. Még erősebben érzem, szinte beleszorítom őt a hüvelyembe, ami össze – összerándul az orgazmustól.
Lassan lazul el testünk, levezetésképpen simogatja a hátam, és a hajam.
– Nem lenne szabad mondanom – suttogja nyakamba-, de..
– Akkor ne mondd – suttogom vissza.
Tényleg nem szabad semmit mondania, majdnem felsírok a csodától, amit az előbb éltünk meg, a boldogságtól, és a bűntudattól.
Kibújok szorításából, a melltartómért nyúlok, Ő segít bekapcsolni, meleg ujjainak érintése nyomán újra láz terjed szét testemben, elhúzódom tőle, nem szól semmit, megért.
Amikor az ingem venném fel, veszem észre, hogy le vannak pattogva a gombok róla. Ránézek, kicsit szemrehányóan, kicsit cinkosan.
A pulóverét nyújtja felém. Óriási rám, de nem bánom, mire felveszem, Ő is menetkész. Visszamegyünk a többiekhez, újra sokan vannak az asztalnál, köztük ül Klári is.
Kérdezik hol jártunk, én válaszolok nekik:
– Nem éreztem jól magam, ki kellett mennem a friss levegőre.
– Kikísértem, fázott, és ráadtam a pulóverem – szólalt meg a kedves is.
Klári aggódva néz rám:
– Valóban, nem nézel ki jól, menj inkább haza. Hazakísérjünk?
Aljasnak érzem magam.
Rémülten hárítom el az ötletét, majd kapva kapok az alkalmon, hogy megszabaduljak innen: igazat adok neki, valóban nem érzem jól magam. Sorra köszönök mindenkitől, Klári felajánlja, hogy vár velem egy taxit, de hevesen elhárítom. Egyedül. Egyedül szeretnék lenni.
Bot-ok részére nme engedélyezett a szavazás!
Szavazás átlaga: 6.71 pont (31 szavazat)
Rakd a kedvenceid közé!
Oszd meg másokkal is! Facebook Twitter

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
cscsu50
2022. május 1. 14:54
#9
Jó közepes.
1
a
angel234
2022. február 22. 04:13
#8
Nem rossz írás,van benne érzelem.
1
én55
2021. június 11. 21:08
#6
Nálam egy hatos.
1
z
zoltan611230
2019. május 26. 04:52
#5
Jó ez ...
1
a
A57L
2016. június 7. 05:41
#4
Közepesnek értékelem.
1
p
papi
2013. december 18. 07:47
#3
Nem rossz
1
v-ir-a
2013. június 27. 22:47
#2
nem értem miért nincsenek Ők együtt...
1
T
Törté-Net
2003. augusztus 11. 00:00
#1
Mi a véleményed a történetről?
1