A+ A-

Édes bűn

Eredeti: Index - Erotikus fantáziáink
Feszülten készülök a bulira. Ő is ott lesz. A kedvesével. Egy nagy, közös társaságunk van, és ma este lesz a szokásos összejövetel. Nem is tudom, mibe menjek, elmenjek-e egyáltalán? Végig ezen tűnődöm, míg zuhanyozom, s amíg a megfelelő ruhát keresem ki a szekrényből. Végül egy világoskék inget, és egy fekete nadrágot veszek fel. Kisminkelem magam, ez is véd a fürkésző tekintetek elől.
Késve érkezem a megbeszélt pubba, s ki is lehetne más, aki a nyakamba ugrik először, mint az Ő kedvese, Klári. Keserves mosolyra húzom a számat, de próbálok uralkodni magamon. Sorra üdvözlök mindenkit, kedves, és kevésbé kedves ismerőst, köztük Őt is. Iszonyú nehezen viselem, hogy vissza kell fognom magam, futólag érintem arcom az arcához, s próbálok nem túl közömbös lenni.
Mikor én is leülök közéjük, újra felveszik a társalgás fonalát, persze Klári egyből mellém ül. Kétségbeesve keresem a kedves szemét, de ő nem néz rám, mással beszélget épp. Beletörődve kezdek beszélgetni a párjával, és még pár lánnyal, akik körülöttünk ülnek. Fél óra kínszenvedés után, a fiúrészleg odahív magához, s én megkönnyebbülten kérem a lányok bocsánatát, akik látszat-húzzák a szájukat, majd nevetgélve elvonulnak táncolni. A fiúk pont mellette szorítanak nekem helyet. Teljesen hozzápréselődöm, suttogva kérek bocsánatot. Az asztal alatt a kezem után nyúl a tenyerébe veszi, és simogatja, szorongatja. Melegség jár át érintése nyomán, nem merek ránézni, de megszólalni sem. A többiek nem értik, miért vagyok hallgatag, megdöbbennének, ha elmondanám, mennyire felizgultam már csak attól, hogy valaki simogatja ujjbegyével a csuklómat, aki nem is az én kedvesem. Összefolynak a hangok, a vidám nevetéssel, a zenével, és a beszéddel. Velük nevetek, ha nevetni hallom őket, közben minden porcikámmal, arra koncentrálok, hogy a kedves keze a combomra téved. Figyelmeztetően ránézek, de Ő felém sem fordítja a fejét, így hát lefogom a kezét, látom, mint mosolyodik el, miközben a többieknek egy történetet mesél. Tovább simogat, hiába fogom le a kezét, fészkelődni kezdek, de hangosan rám szól, valami frappáns megjegyzést tesz, s bezsebeli érte a többiek elismerő nevetését. Páran piáért mennek közben, megint mások biliárdozni, esetleg táncolni a lányokhoz. Öten maradunk az asztalnál, senki nem figyel ránk, s ő kihasználva az alkalmat, hozzám hajol:
- Hiányzol - ajkai érintik fülcimpám, mélyet sóhajtok, és elhúzódom kicsit.
Nem válaszolok, csak ránézek, tekintetünk összefonódik, szinte olvasunk egymás gondolataiban.
Nem beszéljük meg, egyszerre állunk fel, és megyünk hátra a mosdók felé. Van egy harmadik ajtó is, a kilincs enged nekünk, se már benn is vagyunk egy raktárféleségben. Egymásnak esünk.
Ahogy letépi rólam az inget, pattognak le az anyagról a gombok. Nem érdekel a ruha, érezni akarom a bőrét, a száját, a nyelvét a bőrömön. Még sosem voltunk talán ilyen hevesek. Kapkodva vetkőztetjük egymást, mintha csak pár percünk lenne arra, hogy kiélvezzük a másik adta gyönyört. Hevesen kap bele a számba, s én is hasonló vehemenciával viszonzom a csókját. Hangosan szedjük a levegőt, nem is igazán tudjuk, csókolózzunk-e vagy inkább máshol becézzük egymást. Nagy tenyere bejárja a hátam, a csípőm, a fenekem, útja nyomán lekerülnek rólam a ruhadarabok. Megcsuklik alattam a lábam, elkap, egy pillanatra magához ölel, majd a falnak támaszt.
Lenéz rám, csillog a szeme, ahogy végigpásztáz perszelő tekintetével. Megborzongom, s ha lehet, még hevesebben kívánom, mint pillanatokkal előtte. Ajkam elnyílva vár rá, Ő letérdel elém, apró csókokkal hinti tele a hasam, néha-néha kidugva a nyelvét, a nedves érintésektől összerázkódok. A hajába markolok, szorítom a fejét magamhoz, s hangosan lihegek. Még mindig a hasam csókolgatja, mikor a keze is elindul rajtam. Egyikkel a melleimet simogatja felváltva, a másikkal céltalanul barangol rajtam, kényeztetve kicsit a combom, az ölem, a fenekem, a karom. Nő az izgalmam, ahogy szája egyre lejjebb téved, hiába támaszkodok a falnak, remegő térdeim mind kevésbé bírnak el. Mikor észreveszi, két kezével keményen megfogja a csípőmet, hogy megtartson, de elhagyom magam. Sikoltva tolom el a fejét, mikor megérzem ajkát, nyelvét a szeméremdombomon. Keze besiklik a combjaim közé, s én engedelmesen nyílok meg neki, hiszen én sem akarok semmi mást, csak érezni őt, magamban, rajtam.
Széthúzza szeméremajkaimat, és egy végtelen pillanatig csak néz, s közben suttog valamit, nem értem szavait, olyan hangosan veszem a levegőt.
Aztán az ajkaim közé nyal, az egész testem belerándul az érintésbe. Mikor nyelve ficánkolni kezd a csiklóm és a hüvelyem között, felsikoltok. A kedves abbahagyja, rám néz:
- Kicsit halkabban, élet, nem lenne jó, ha valaki ránk nyitna. Túlharsogod a zenét.
- Jó-jó - lihegem vissza, remegős-magas hangon - csak csináldd már.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.91 pont (23 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#4 A57L 2016. 06. 7. kedd 05:41
Közepesnek értékelem.
#3 papi 2013. 12. 18. szerda 07:47
Nem rossz
#2 v-ir-a 2013. 06. 27. csütörtök 22:47
nem értem miért nincsenek Ők együtt...
#1 Törté-Net 2003. 08. 11. hétfő 00:00
Mi a véleményed a történetről?