A+ A-

A szigorú főnöknő

Az új titkárnő
Elmélyülten rendezgettem néhány iratot az íróasztalomon, és látszólag nagy vehemenciával dolgoztam valamit a számítógépemen, de szemem sarkából végig az iroda sarkába beállított asztalka mellett ülő lányt figyeltem.
Ő volt az egyik az öt jelentkező közül, akik a háromlépcsős felvételi rosta utolsó állomásáig eljutottak. Talán nem is sejtette, mekkora szó ez: az előzetes jelentkezők száma meghaladta a kétszázat is. Ezek közül a fiatal, agilis, jól képzett lányok közül csak egyetlenegy volt, aki az elkövetkezendő időben Jessica Edwards titkárnőjének mondhatja magát.
Rengeteg feltétel volt, aminek meg kellett felelnie annak, aki eséllyel akart pályázni: gyors- és gépírás, számítógépes ismeretek, nyelvtudás, jártasság a divatszakmában, dekoratív külső és még számos egyéb apróság szerepelt a listán.
No és persze az én speciális igényeim, amelyekről nagyon-nagyon kevesen tudtak...
Rebecca McFerris minden hivatalos követelménynek megfelelt. A sajátjaim legtöbbjének is; már csak néhány kérdést kellett tisztáznom vele. Néhány fontos kérdést.
A karcsú, szőke lány divatos kiskosztümben ült a szándékosan alacsony széken, és a feszélyezettség legkisebb jele nélkül töltögette a kérdőívet, amit adtam neki. A papíron számtalan idióta kérdés szerepelt, amelyek csak arra szolgáltak, hogy összezavarjuk vele a jelöltet, és ezek között a töltelék-adatok közé voltak a fontos dolgok becsempészve.
Körülbelül negyedóra telt el teljes csendben: csak a papírok zizegése, a klaviatúra kattogása hallatszott a tágas helyiségben. Éreztem, ahogy néhány verejtékcsepp végiggördül a hátamon - talán jobban izgultam, mint Rebecca. Szerettem volna ezt a lányt titkárnőmnek.
Aztán a lány letette a tollát, odajött az asztalomhoz - kecses, iskolázott mozgása volt - és letette elém a paksamétát.
- Kész vagyok, Mrs Edwards - mondta.
- Miss... - javítottam ki. - Foglaljon helyet, amíg átnézem ezeket! - mosolyogtam rá, végigsimítva a lapokon.
Bólintott, majd visszalibegett a székhez. Elmélyülten szemléltem a vékony szoknya alatt domborodó fenekét, és megpróbáltam felfedezni a vékony anyag alatt a bugyi vonalát, de nem láttam semmit. Leült az asztalka mellé, keresztbe tette a lábait, és türelmes mosollyal nézte, ahogy elkezdem átböngészni a tesztjeit.
Hümmögve haladtam végig a kérdéseken, úgy tettem, mintha gondosan mérlegelnék minden egyes választ, pedig már majd megevett a fene, hogy eljussak az utolsó pontig.
Néhány percig azért még türtőztettem magam - nem rombolhattam le az első napon a komoly főnöknő-képet leendő beosztottamban. Aztán elérkeztem a várva-várt kérdéshez.
Hajlandó-e - indokolt esetben - a munkahelyén testi fenyítésnek alávetni magát?
Mosolyogva néztem az igen válasz melletti rubrikában lévő ikszet.
- Jöjjön közelebb! - néztem a széken ücsörgő lányra. - Van még néhány kérdésem magához, mielőtt felajánlanám az állást.
Rebecca megkönnyebbülten elmosolyodott, mintha most szabadult volna meg az összes feszültségtől, ami a hosszas felvételi procedúra alatt felgyülemlett benne. Megállt az íróasztalom előtt, és kérdőn nézett rám.
- Azt hiszem, önnél alkalmasabb jelöltet keresve sem találtunk volna - kezdtem. - Részemről nincs akadálya, hogy hétfőtől ön legyen a személyi asszisztensem. Néhány dolgot azért el kell mondanom, mielőtt belevág - ne mondhassa, hogy nem figyelmeztettem.
- Parancsoljon - mondta a lány magabiztosan. Szexi hangja volt, érzékien, búgva ejtette a szavakat.
- Nos, bizonyára hallott már néhány pletykát rólam, és azok nem voltak feltétlenül hízelgőek. Valóban, kissé talán teljesítménymániás vagyok, és a munkatársaimtól is megkövetelem, hogy maximális erőbedobással dolgozzanak. Nem olyan szörnyű ez: az évben csak néhány hét van, amikor bemutatók előtt fejre áll a világ, különben nincs túl nagy hajtás. Abban a pár hétben viszont sokszor fogunk itt aludni az irodában. Vállalja ezt?
- Hogyne - felelte.
- Remek. Ha így lesz, jól kijövünk majd egymással. Még egy fontos dolog: rosszul tűröm a hibákat. Mindenki hibázhat, de nem tűröm, hogy ez a teljesítmény rovására menjen. Viszont a jó munkatársaktól nem szívesen válok meg, szívesebben alkalmazom a büntetés egyéb formáit. Érti, mire gondolok?
- Azt hiszem, igen... - nyögte ki néhány másodperc múlva. - A fenekelésre gondol?
- Arra. Keményen büntetek, és nem tűrök engedetlenséget. Gondolja meg a dolgot, és ha még mindig érdekli a dolog, hétfőn reggel nyolckor kezdhet is.
- Köszönöm - bólintott Rebecca, és az ajtó felé indult. - Viszontlátásra!
- Viszlát! - köszöntem én is.
Bezárult az ajtó a lány mögött, és egyedül maradtam az irodában.
- Remélem, tényleg látjuk még egymást... - mormogtam magam elé, aztán sóhajtva visszatértem a monitoromat betöltő költségelemző-táblázatokhoz.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.41 pont (39 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#11 cscsu50 2017. 12. 30. szombat 11:02
elég gyenge
#10 vakon53 2015. 12. 19. szombat 15:24
A főnökasszony úgyviselkszik mintha ő nemhibázottvolna.

Az ő hibáitnéznék a dolgozói akkorszeríntemmár fenekesem lenne a főnökasszonynak.
#9 pet 2004. 08. 31. kedd 14:45
A történet elvileg igenis jó. Két baj van vele:
1. igy nem reális. Egy ilyen munkahelyi dolog lehetetlenség, mert elöbb utóbb kitudódik, botrány lesz és a hatóság bezárathatja az irodát. A dolog különben legalább is "olvasói levelezési szinten" Németországban állitólag megtörtént és a válasz a beirónak ugyanez volt, vigyázat, a hatóság közbelép. Persze ez megoldható: magán ház esetében stb. Smaster-nek van egy 1. részes novellája (a második rész csak ne akar megjelenni, legalább is ingyen nem...)egy (ékszer?) tolvajláson kapott hölgyről, akit nem jelent fel a tulajdonosnő, de kb annyi ideig, mig börtönben lenne rendszeren veri....kitünik nem is ő az egyetlen, aki ebben a megtiszteltetésben részesül...
2. nincs befejezve. Ez csak kezdet... mi minden történhetne még, miért unta meg a szerző?Pl. Miért feledkezett meg a 2. sz. hölgyről, aki otthagyta az egészet?
Hogy a stilus csak a lényet meséli, hát akinek tetszik annak elinditja a fantáziáját, akinek közömbös az ötlet, annak Jókai, vagy Dumas stilusában irt mü is rosz!!!
#8 Hardmaster 2003. 05. 14. szerda 08:25
Hmmm... A fenekelés ugyan hozzátartozik az s/m-hez, sokan nem is mennek túl rajta. De akkor hol a folytatás? Ha meg a főnöknő pusztán attól elélvez, hogy jól elfenekeli a lányokat, akkor hol van ennek a leírása? Szóval gyenge s/m-nek is, erotikusnak is.
#7 kokusz 2003. 05. 9. péntek 00:36
gyenge, nevetséges, mint a Való Világ. Nem munkahelyi törte-net, hanem egy ocska kupiba való
#6 Teknösbika 2003. 05. 5. hétfő 15:19
nem teccett!
ez nem fenekelés, ez kegyetlenség, aminek minden formáját elutasítja a tisztességes ember.
ha a barátnőmmel csinálta volna ezt, akkor saját kezűleg miskárolom ki és
ha legalább az egyik szenvedő egy kicsit is élvezi, akkor semmi baj
így azonban gyalázatos
1 pont, azért, mert nincs 0 pontra lehetőség
#5 Asker 2003. 05. 4. vasárnap 23:08
Hát elég gyengus. Ez még a softnál is softabb.
#4 Csajszi 2003. 05. 4. vasárnap 18:54
Én is Baluhoz csatlakzozok, ez ugymond semmi volt, csak fenekelés. azt hittem valami extra is lesz.. nah mind1 1 pontot sem ér.. szerintem
#3 TheChronic 2003. 05. 3. szombat 20:30
Szerintem nagyszerű történet.Könnyed eleganciával és megnyerö egyszerűséggel ír egy enyhén s/m témáról.Semmi fölösleges melléduma,részletezés,mégis teljes a kép.A kategória csúcsa stílus szempontjából.
Sam,akkor is gratulálok,ha ez csak fordítás,mert akkor nagyon jól választottál.Ha a tied,akkor még inkább.
#2 Balu 2003. 05. 3. szombat 18:07
De ez mi? A fenekelés és a s/m nem ugyanaz sztem :) No mind1, legalább elment 10 perc az életemből ;>
#1 Törté-Net 2003. 05. 3. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?