A fia halloweeni bulija

Sziasztok, Rachel Marks 34 éves egyedülálló anya vagyok. Apró termetű nő, mindössze 165 cm magas. 56 kg vagyok és rövid szőke hajam van. Az egyetlen dolog, ami miatt valaha is zavarban voltam, a kis melleim. Elég nagyok ahhoz, hogy legyen egy kis dekoltázsom, de mindig irigykedem, amikor másokat látok, hogy kibújik a blúzából a melle.
Mindig népszerű voltam a gimiben, talán túl népszerű is. Választhattam, hogy kivel randizzam és végigküzdöttem magam az osztályban, amíg végül megtaláltam az igazit. 16 évesen beleszerettem, de végül teherbe estem és férjhez mentem. Kiderült, hogy csak azért vett feleségül, mert a szülei kényszerítették és a 17. születésnapom után röviddel elváltunk.
Egyedül maradtam, hogy felneveljem a fiunkat, Markot, egyedülálló anyaként. Egyedülálló anyaként nem könnyű randevút találni, ezért az elmúlt tizennyolc év nagy részét egyedül töltöttem a családom gondjaival.
A fiam 18 éves és elsőéves a helyi főiskolán. Még mindig itthon lakik, miközben gyűjt egy lakásra.
A történetem a minap kezdődött, amikor a fiam megkérdezte, hogy rendezhetne-e egy halloweeni bulit.
Azt mondta, hogy meg akarja hívni néhány egyetemista barátját és megígérte, hogy nem fog megfeledkezni a rendről.  Mindig nehezen tudtam nemet mondani neki, de végül meggyőzött, amikor emlékeztetett rá, hogy megígértem neki, hogy miután betölti a tizennyolcat, rendezhet egy bulit.
Miután egy kicsit gondolkodtam rajta, azt mondtam neki, hogy így rendben lesz, de meg kell ígérnie, hogy nem törnek össze semmit. Mivel idén szerdára esett a Halloween, a buliját Halloween előtti hétvégén szerette volna megtartani. Mondtam neki, hogy úgyis elmegyek az éves jelmezbálra a Johnsonékhoz az utcánk túloldalán azon a szombaton, szóval így az egész ház az övék lesz.
Mindig is rettegtem ezektől az évenkénti jelmezbáloktól, mivel mindig ugyanaz az unalmas társaság volt. De Sara Johnson a legjobb barátnőm volt és sok nehéz időszakon segített át, így nem utasíthattam vissza. Szokás szerint megpróbált összehozni az egyik barátjával a bulin.
Utálom a vakrandikat. Mindenki azt hiszi, hogy valami magányos jótékonysági ügynök vagyok. Nem járok sokat randizni, de az évek során megtanultam önellátó lenni és már régen rájöttem, hogy nincs szükségem férfira ahhoz, hogy boldog legyek.