A labirintus

Thészeusz visszafojtott lélegzettel állt Daidalosz labirintusa előtt, kezében egy lándzsával. Izmos, napbarnított, csupasz férfiúi testének intim részeit csupán egy ágyékkötő takarta.
Egyetlen egy céllal volt most itt. Elpusztítani a bent rejtőző fenevadat.
Nála volt a fonál, amit szíve választottja, Ariadné adott neki titokban. A fonál segítségével könnyen megtalálhatja a kiutat, ha a szörnyeteget sikerült megölnie.
A bejárathoz közeli fa vékony törzséhez kötözte a végét, a fonálcsomót pedig magával hozva elindult a labirintus útvesztőjében, a rettegett félszerzet felkutatása céljából.
A labirintus falai rendkívül magasak voltak, a nap sugarai már nem juthattak be, így nyomasztó félhomály volt bent. Thészeusz teljesen egyedül, kezében görcsösen szorongatva a lándzsát haladt előre, keresve a megfelelő utat a Minótaurusz rejtekhelyéhez, Daidalosz labirintusának az origójához.
Nyomasztó csend volt. Minden egyes percben készen állt egy hirtelen érkező támadásra.
Nem is sejtette, hogy lépteit valaki... vagy valami figyeli. A szörnyeteg hangtalanul osont mögötte, fedezékekből leste a hős Thészeuszt. Rutinosan mozgott a labirintusban, hiszen már évek óta az volt az otthona.
Alávaló, ugyanakkor meglepően rafinált módon elvágta a fonalát, ezáltal a gyanútlan görög harcos egy hosszú madzag csonkkal haladt egyre beljebb és beljebb.
Két órás útkeresés után Thészeusz elért az útvesztő belsejéhez, az origóhoz, ahol a fenevad börtöne volt. Egy hatalmas, kör alakú helység, aminek a közepén egy hatalmas oszlop volt. Ahhoz volt kötözve a Minótaurusz még valamikor, ám azóta már mindenki jól tudta, hogy a szörnyezet az ősi építmény falain belül már szabadon járt.
A fal mentén emberi csontok hevertek szanaszét. Thészeusz elkezdett a fejében támadási stratégiát felállítani, csakhogy ne járjon úgy, mint az előzőek. Az esélyei nem voltak rózsásak, ugyanis csupán egy vékony és életlen lándzsát adtak a kezébe, minden mást, például pajzsot vagy éles kardot, esetleg sisakot nem adtak mellé. Ez nem véletlen, hiszen a könyörtelen Minósz király, végtére is meghalni küldte ide, Daidalosz labirintusába.
Lépteket hallott maga mögött. Nehéz, patás lépteket, súlyos, vad fújtatásokat, állatokra jellemző szagot.
A Minotaurusz.
Azonnal hátra fordult, lándzsája hegyes részét a fenevad felé tartva. A lény azonban azzal a lendülettel kikapta a kezéből, majd egy mozdulattal kettétörte, és elhajította a darabjait.
Megragadta a görög harcos torkát, felemelte, és a falhoz szorította. Thészeusz kezeivel és lábaival eszeveszetten kapálózni kezdett, de hasztalanul, továbbá a szörny egyre erősebb fojtása miatt ereje kezdte őt elhagyni.
Magassága több volt, mint két méter, a feje egy bikáé, a teste többi része pedig egy emberé. Testét éjfekete, rövid szőr borította, ám a mellkasán, a háta felső részén és az ágyéki részénél hosszabb és dúsabb, hosszú karjain, törzsén, valamint az altájékon lévő izmok tekintélyesek, kidolgozottak, mintha egy valódi, kifejlett bika izmaival rendelkezett volna az emberi anatómia határain belül. Lábai patákban végződtek. Amint már mondtam, a feje egy bikáé, hatalmas, görbe és hegyes szarvakkal, hosszabb orri résszel, és oldalt ölő, meglepő módon értelmes, de továbbra is vad és vörös szemei voltak.
Az eddig bátran előre menetelő görög ifjú legyőzve, a falnak szorítva várta a halált, meglepő módon azonban az nem jött el.
Ami akkor történt, azt senkinek sem tanították volna a történelem órákon.
A Minótaurusz közel hajolt hozzá, és szaglószervével végigszagolt Thészeusz pőre és ifjú testén, miközben az fuldokolva ficánkolt a falnak szorítva. Ezek után pedig megjelent egy jól látható, de addig még mellőzött testi képlet. Hosszú volt és nagy, az ágyék alól és a két izmos láb közül lépett ki.     A lény pénisze megduzzadt, felállt neki, és makkjával elkezdte a fogoly meztelen és izmos combjait súrolni. Síkos volt, sima felszínű.
Thészeusz megdöbbent.
A lénynek látszólag teljesen másak voltak a tervei a lefegyverzett ifjúval.
Azzal az emberszerű kézzel, amivel éppen nem a férfi nyakát fojtogatta, kissé tétován próbálta leszedni a görög harcos testéről az ágyékkötőt. Thészeusz próbálta rémülten eltolni a kezét onnan, de nem sikerült neki.
A fehér ágyékkötő a földre esett, a görög harcos izmos és fiatal, feszes testét már semmi sem takarta. Izmos mellkasa és hasa rémült lélegzetvételei miatt tágult és süllyedt, kezeivel a lény vastag, szőrös karját szorította, azt, amivel az a torkát fogta. Pénisze ernyedten lengedezett, ő sem szégyellhette a méreteit. A félszerzet másik, hűvös kezével végigsimított az ifjú forró testén.
A szörny szemeibe nézett. Hiába volt állat feje, a tekintete félreérthetetlen üzenetet közölt.
Társaságra volt szüksége. De nem akármilyenre.
Valakinek ki kellett elégítenie vad ösztöneit.
A következő percekben a szörny rúdja már fiatal férfi ánuszában volt. Az éppen felcsinált görög harcos továbbra is a falhoz volt szorítva, nyakán a szörny gyengéd fogása, lábai széttárva és kinyújtva, bokái a bikafejű vállain pihentek, az ég felé nézve. A hatalmas, szőrös monstrum szüntelenül és egyenletes tempóban, hatalmasakat taszított Thészeuszon ágyékával, az ifjú végbélnyílását kíméletlenül pumpálva és tágítva roppant nagy farkával, hangos csattanások közepette, amit két nedves bőrréteg folyamatos ütközése váltott ki. Az állat közben végignyaldosta a férfiú nyakát.     Halk morgások, magas férfihang sikolyai és nyögései, mély zihálások egyvelege visszhangzott a labirintus összes járatában.
Nem tiltakozott az ellen a vad, a kétségtelenül bestiális közösülés ellen. Nem is olyan sokára elkezdte élvezni, ahogy a Minotaurusz hatalmas dorongjával belé hatolt. Igen meglepő volt, hogy Thészeusz eddig még érintetlen végbélnyílása képes volt kibírni ekkora terhelést.
Rendkívül sokáig csinálták, egészen sokszor, és sokféleképpen. Talán négy órán keresztül, de lehet, hogy még annál több ideig is közösültek. Volt olyan, amikor a lény hanyatt feküdt a földön, a görög ifjú pedig rajta lovagolt, de olyan is, amikor a bikafejű négykézláb állva, kidomborított tomporral hagyta, hogy a betévedt férfi hátulról megrakja. Nem maradhatott el az sem, amikor egymásnak fordított pozícióban hevertek egymáson (Minotaurusz alul, Thészeusz felül), és egymás farkát szopták le.
Persze a kint lévőknek fogalmuk sem volt róla, hogy pontosan mi is zajlott odabent, de az biztos volt, hogy Thészeusz többé nem jött ki a labirintusból.