Építkezés 2. rész

A lány visszament a rendelőjébe, álmodozva ült le a székre. Nagyon tetszett neki Thomas és a csókja mindent felülmúlt. Szeretett volna odamenni hozzá folytatni, amit elkezdtek, de nem tehette. Kinézve az ablakon látta, ahogyan a férfi járkált a területen, magyarázott, mutogatott, majd, amikor fölnézett oda, ahol ő állt a lány beleremegett. Anna észrevette, hogy a férfi mondott valamit a többieknek és elindult a rendelő felé. Anna elindult az ajtóhoz, amikor a férfi belépett ő már ott várta. Thomas rögtön a karjaiba zárta és csókolta.

– Látod ettől féltem. Képtelen vagyok másra gondolni. Állandóan az jár a fejemben, hogy téged akarlak csókolni, ölelni – a lány nevetett, miközben a férfi a nyakába csókolt – nem érdekel semmi most már, veled akarom tölteni az éjszakát.
– Ez nem fog menni, mert éjjel nem érek rá – mondta és a férfi szemébe nézett.

Thomas mérgesen nézett rá.

– Miért nem érsz rá? – a hangja megváltozott.
– Dolgozom. Egy kórházban vagyok éjszakás a sürgősségin – a férfi alig kapott levegőt.
– Éjjel dolgozol, és reggel idejössz?
– Igen. Ezért voltam kicsit fáradt – a férfi eltolta magától és nézte a lányt.
– Hogy bírtad?

A lány nevetett.

– Bírtam.   A vezér tudta és azért küldött haza – mondta a lány halkan. – Ma is mennem kell éjjel dolgozni.
– Vissza kell fognom magam. Nem tehetek rád ilyen terhet. Ne gyere be reggel, menj haza és aludj
– Vállaltam. Jövök. Nem olyan vészes. Otthon tizenkét órát dolgozom egy nap.

A férfi újra megcsókolta és aztán elbúcsúzott.

– Most menned kell, mert lejárt a munkaidőd. Holnap találkozunk. Nem is tudom, hogy fogom addig kibírni.

A lány összeszedte a dolgait és elindult a kapu felé, közben benézett az irodába elbúcsúzni, ahol az idősebb Thomassal találkozott. A férfi ott ült a lányok között és éppen egy történetet mesélt, amit aztán gyorsan befejezett, és már állt is föl és a lányhoz lépett.

– Jól tudom, hogy végeztél? Na és azt, hogy még nem ebédeltél?

A lány nevetve mondott igent neki.

– Igen most végeztem és igen, még nem ebédeltem.

A fiatal Thomas megállt mögötte az ajtóban.

– Egy pillanatra elrabolhatom még Annát? – fordult a nagyfőnökhöz.
– Természetesen – fordult oda a férfi és visszaült. – Itt várlak – szólt oda a lánynak, aki belépett Thomas után az irodába.
– Van még valami? – kérdezte úgy, hogy a többiek is hallották.