Beácska és Én

Az egész nagyon régen kezdődött. A történet előzményeként tudnotok kell, hogy a szüleink elváltak mikor 14 voltam. Van egy öcsém és két iker húgom. Gondolom sejtitek, hogy velük fognak történni a dolgok, de ne higyjétek, hogy ez egy egyszerű történet. Ráadásul még igaz is.

Az egyik nyári szünet volt amikor elkezdődött a dolog. Én 14 voltam a hugaim 10 évesek. A házunktól nem messze egy régi agyagbánya van, amit nádas vesz körül. Az öcsémmel elhatároztuk, hogy levágunk egy csomó nádat és abból nádkunyhót építünk. Néhány nap alatt el is készült a kunyhó és akkora lett, hogy négyen kényelmesen elfértünk benne.

A húgaim akkoriban még nyugodtan mászkáltak egy szál bugyiban, nem sok látnivaló volt rajtuk. Az egyikük, Zsuzsi, akkor is így volt öltözve, mikor bejött a kis nádkunyhóba, amikor épp egyedül voltam benn. Meglátta, hogy meztelen vagyok és az álló farkam húzogatom, fel – le. Eléggé meg voltunk szeppenve mindketten, de azért ő megkérdezte, hogy fáj – e, azért csinálom?

Mondtam, hogy nem fáj, inkább nagyon jó.

– Milyen? – Kérdezte.

– Kipróbálhatod te is magadon.

– Nekem nincs is kukim!

– Te a punciddal csinálhatod – mondtam.

Mikor odaült mellém, mondtam, hogy vegye le a bugyiját. Kicsit vonakodott, de végül belement. Nagyon nézte a farkam, kérdetem tőle, hogy meg akarja-e fogni, de csak undorral teli grimaszt vágott rá.

Mikor végre letolta a kis virágos bugyit, kissé feszengve ült vissza mellém. Mondtam, hogy nyissa szét a lábait – addig erősen összeszorította őket – mert így nem lehet csinálni. Amikor széttárta a combjait, akkor láttem először életemben pinát élőben.

– simogasd az újaddal – tanítottam a kishúgomat – érezni fogod, hogy hol jó.

Szegényes női anatómia ismereteimmel próbáltam elmagyarázni neki, hogy hol lesz igazán jó, de nem nagyon értette.

– nem érzek semmit – mondta, miután egy ideje már próbálkozott.

– Megmutathatom? – kérdeztem tőle, erősen akarva, hogy ne utasítson el.

– De csak egy kicsit – suttogta.