A+ A-

Tanulás

A szombat délelőttöm rendrakással telt, vendéget vártam. Megbeszéltem egy munkatársnőmmel, hogy feljön délután, mert elakadt a tananyaggal a főiskolán és én tudtam benne segíteni.
Pakolászás közben azon gondolkodtam, hogy vajon mi fog kisülni a délutánból. Nem készültem semmire, de mindenre nyitott voltam. Krisztit már majdnem két éve ismertem, bent gyakran beszélgettünk, de soha nem kerültünk közelinek mondható kapcsolatba, amolyan kellemes munkatársi viszonyban voltunk. Igazából nem volt az esetem, bár csinos huszonéves lány volt. Barna haj, barna szem, csinos, de hétköznapi arc. Ezt az összképet némileg javította a formás, arányos alakja, alacsony volt ugyan, de mindene pontosan a kellő mennyiségben állt rendelkezésre.
Egy óra felé érkezett meg. Rövid üdvözlés után leültünk az étkezőben és a tárgyra térve elmerültünk a marketing rejtelmeiben. Körülbelül két órán keresztül abba sem hagytuk, a végén már megfájdult az állkapcsom a sok magyarázástól. Ekkor javasoltam egy kis szünetet, amit örömmel fogadott. Amikor jobban megnéztem magamnak, rájöttem, hogy ő is elfáradt, én pedig annyira bele voltam merülve az okoskodásba, hogy eddig észre sem vettem. Szabadkozni kezdtem:
- Bocs! - mondtam - Szünetet kellett volna tartanunk, máskor szólj!
- Semmi gond! - nevetett a zavaromon - Tanulni jöttem, és olyan aranyos voltál, ahogy magyaráztál!
Az utolsó mondatában volt valami fura kis mellékzönge, amitől még inkább zavarba jöttem, ezért gyorsan eltereltem a szót.
- Kávé? - kérdeztem
- Kérek, köszönöm.
- Ok! Addig nézz körül nyugodtan, hátha találsz valami érdekeset - ajánlottam a kezemmel körbemutatva a lakáson.
- Rendben - mondta és elindult, én pedig a konyhába mentem elkészíteni a kávét. Magamban még mindig az előző mondatán gondolkodtam.
- Vajon mit jelentett az a hangsúly? - Már ha jelentett valamit, illetve, már ha volt bármilyen nem odaillő hangsúly. Az ilyen jellegű - női praktikák - értelmezésében soha nem voltam biztos, sajnos nem vagyok túl jó abban, hogy dekódoljam a nők finom kis célzásait, utalásait. Szinte mindig félre szoktam értelmezni és a végén csak baj van belőle. Úgy döntöttem most sem fogok semmilyen következtetést levonni, ha akar valamit tőlem, akkor - remélhetőleg - ad valami egyértelműbb célzást is, ha pedig amúgy sem akart semmit, akkor a baráti viszonyunk megmarad.
Míg ezen morfondíroztam a kávé is elkészült, kitöltöttem és a hozzávalókat egy tálcára téve a keresésére indultam.
A teraszon akadtam rá, épp a kilátásban gyönyörködött.
- A legjobb helyre jöttél - közöltem vele - Itt szeretek kávézni!
Úgy láttam neki is tetszett az ötlet, mert rögtön helyet is foglalt a kint levő asztal mellett.
- Nos, találtál valami érdekeset? - kérdeztem
- Igen! Tetszik a könyvtárad. Ha nem baj, szívesen kölcsönkérnék egy - két könyvet. - mondta mosolyogva.
- Csak tessék. Melyikekre gondoltál?
- Nem jut eszembe a címe, de megmutatom!
Egyelőre ennyiben maradtunk, a továbbiakban a figyelmünket a kávénak szenteltük, miközben a munkahelyi - pletykákat - osztottuk meg egymással. Miután végeztünk a szobámba indultunk.
A könyvespolc előtt megállva leemelte az egyik kedvencemet és felém nyújtva kérdezte:
- Erre gondoltam, szerinted tetszene nekem?
A könyv az egyik kedvenc fantasy íróm műremeke volt, de ránézve elbizonytalanodtam.
- Olvastál már ilyesmit?
- Őszintén szólva nem igazán, de mindig szerettem volna kipróbálni, csak nem tudtam mivel kezdjem. Segítesz?
- Oké! Viszont kezdésnek ezt nem ajánlom, keressünk valami jobbat. - válaszoltam és leguggoltam a polc elé, mert a régebbi, inkább egy kezdő fantasy olvasó számára való könyveket alul tartom.
- Legyen mondjuk ez, ha neked is tetszik - emeltem ki egyet a többi közül és felé nyújtottam.
Szorosan mellém guggolt és úgy kezdte el nézegetni. Amikor felé fordultam a reakcióját lesve az arcom majdnem az övéhez ért.
- Hát nem tudom - mondta mikor felnézett
- Jó, keressünk mást! Válaszoltam és most együtt kezdtük nézegetni a könyveket. Ahogy az egyik kiszemelt könyvért nyúlt egy picit hátra húzódtam, hogy hozzáférjen. Kriszti azonban, ahogy levette a polcról egy pillanatra elvesztette az egyensúlyát és a következő percben már egymásba gabalyodva feküdtünk a földön. Én hanyatt feküdtem, ő pedig a két lábam közé beesve a mellkasomon landolt féloldalt fekve.
Mindkettőnket elkapott a nevetés. Amikor végre abba tudtuk hagyni hasra fordult és rám könyökölve, sejtelmes vigyorral a következőket mondta:
- Ezt a könyvet akarom! Megküzdöttem érte!
Én csak megadóan széttártam a karom.
- Győztél! - mondtam és újra kitört belőlem a nevetés. Ez ismét ragályosnak bizonyult, mert újabb három percig nem bírtuk abbahagyni. Amikor abbahagytuk rámnézett és hirtelen egy puszit nyomott az arcomra.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.94 pont (67 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 vakon53 2016. 05. 11. szerda 13:34
10 Pont!
#5 zsuzsika 2014. 12. 17. szerda 07:08
Nem rossz.
#4 papi 2013. 08. 11. vasárnap 19:14
Tetszik
#3 a 2002. 10. 8. kedd 21:28
Nagyon jó! Főleg az eleje, a kibontakozás...
#2 GutBesserWasser 2002. 10. 6. vasárnap 17:53
Kellemes, de semmi különleges. 5pont.
#1 Törté-Net 2002. 10. 6. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?