Szerelmem, Piroska

Ötven június tizenkettedikén a postavonattal jöttem Budapestre. Este indult, minden görbefánál megállt, de hétfőhajnalban a Nyugatiban voltam. Reggeliztem, és hatkor, a parancs felolvasásakor már ott álltam a Terézvárosi szakasz tagjai közt.

Szatmárból jöttem: ott régen is alig volt munka, de most a szövetkezeti csoportok szervezése idején semmi! Kellett a segédmunkás az építkezéseken, a bányákban. Akinek nem volt igazolt jövedelme, azt közveszélyes munkakerülés (KMK) miatt letartóztatták: bányába, építkezésre, esetleg kubikosnak került!

A környékünkön állandó munkát csak a vasút , tehát ide jelentkeztem. Itt még érvényben volt a régi rend: előbb próbaidősként kellett bizonyítani! Tehát: napidíjas állandó helyettes pályamunkásnak vettek fel. Tanulni akartam: csak álltalánost végeztem, ezért előmunkás tanfolyamra mehettem. Viszont jelentkeztem a Budapesti Út-Vasút Építő Technikumba. Hiába voltam kitűnő tanuló, hiába a hibátlan felvételi, az egyéves gyakorlatom, a pályamester úr támogatása: kollégiumi helyet nem kaphattam, mert anyám „HTB” azaz háztartásbeli volt. Négy húgom mellett a TSZ-ben munkát nem kapott, a kertben termelt, amit tudott. Megtudtuk: Pesten kevés a pályamunkás, a Terézvárosi PFT fogad. Kaphatok szállást, és tanulhatok is.

Félhétkor magához rendelt a vezetőmérnök, Földy tanácsos úr. Alaposan kikérdezett, megnézte a szolgálati lapomat, és a technikum levelét:
– Látom, az előmunkás vizsgát teljesítette, az oktatások is rendben! Nyári gyakorlatra iskolások is érkeznek. Kevés az előmunkás, napidíjasként vezesse őket. Amíg a diákokra vár, Rátky kolléga tájékoztatja. Zoli! – hívta be a fiatal mérnököt – Rád bízom, vidd körbe!

Közel tízóra volt, mire minden diák megérkezett: Rátky Zoli bemutatott, kiosztottam a „”, kezdték a felkörözést, azaz a belépést!

Következtek az oktatások: forgalmi, titkos ügykezelés, balesetvédelmi és a többi. A káderes (személyzetis) ellenőrizte az anyagunkat, kitöltötte a munkaszerződéseinket, és mindenki esküt tett. A gyakorlatos diákok csodálkoztak: hattól ötig dolgozunk, de minden szombat szabad! Ők nyolctól négyig, nem, mint másutt kettőig!

Előmunkásként 32 forint volt a kezdőnapibérem, azaz havi nyolcszáz! Az egyetemisták egész hónapra (évfolyamuk függvényében) száz-ötszáz forintot kaptak.

Kevés volt a szállás, nyárra kaptam egy ágyat. Igaz pályamunkásként, jogos voltam egy szobára, de mint egyedülálló, a sorvégére kerültem.