A+ A-

Az antageldi kurtizán

Rettegésben élt Nara várának népe már másfél hónapja. Már csak négy nap, és lejár a határidő, amikor ki kell fizetni a váltságdíjat szeretett urukért, akit a gonosz Hay - on - Wye elflovag ejtett foglyul, gazul kihasználva annak jóhiszeműségét! Hisz miből gondolhatta volna, hogy győztes hadvezérként hazatérve legjobbnak hitt barátja fogja tőrbecsalni? Miért számított másra egy elftől? Hay - on - Wye mindig féltékeny volt Roaz - an - Carh népszerűségére és sikereire, de ez volt az utolsó csepp a pohárban. Nem is nyugszik, amíg tönkre nem teszi, látható ez a kikötéseiből is! Szabadon bocsátása fejében két feltétel közül választhatott az öreg Galad - la - Mez, Roaz - an - Carh nagyúr palotamestere, egyben legfőbb bizalmasa: vagy megvív a nagyúr valamelyik gyermeke vagy legjobb vitéze Hay - on - Wye - jal, vagy kifizet neki Nara népe harmincezer aranymangát két hónapon belül. Ha nem teljesítik egyik feltételt sem, a nagyúr a tömlöc mélyén fog elpusztulni. Galad - la - Mez az utóbbit választotta - mert, bár lehetetlen összeszedni akkora összeget, mint harmincezer aranymanga, ráadásul két hónap alatt - de Hay - on - Wye - jal, akiről azt tartják, a Gonosz maga nemzette, megvívni még lehetetlenebb vállalkozás lett volna. Főleg, hogy Roaz - an - Carh nagyúr legjobb katonái mind odavesztek a háborúban. Az, hogy a nagyúr gyermekei közül küldenek valakit, szintén szóba sem jöhetett - lévén, hogy csak egyetlen gyermeke volt, az az istenadta is csak lány - Lothwen - an - Carh hercegnő.
Igaz, hogy kemény lány - anyja a Hegyekből származott, határozott, erős asszony volt, aki nemegyszer vezetett sikeres várvédelmet a háborúk alatt, s lányának is kötelezővé tette, hogy megtanulja a kardforgatást, a lovaglást, az íjászatot és a lándzsavetést. Anyja erős szívén túl a szépségét is örökölte: magas, karcsú leánnyá serdült, drágakő - zöld szeme szenvedélyes szikrákat szórt, vörösesbarna haját fiúmód mindig rövidre vágva hordta. A nagyúr büszke volt bátor, gyönyörű lányára, de hitvese halála után lassan elhidegült tőle. Túlzottan emlékeztette imádott feleségére. Lothwen járhatta a maga útjait, mindene megvolt, amit kívánt - csak az apját nem láthatta olyan gyakran, ahogy szerette volna. Pedig az ő rajongó szeretete mit sem változott apjával szemben. Mikor megtudta, mi történt vele, azonnal jelentkezett: megvív az apjáért! Megszokta, hogy minden kívánságát teljesítik, így annál felháborodottabban vette tudomásul, hogy bejelentését csak kinevetik. A hegyek leánya nem ajánlotta kétszer magát. Ha ő nem kell, a pénzt akkor is összegyűjti. Másnap reggel már csak hűlt helye volt Nara várában.
- Jól hallottam, kicsim? - nézett a madám csontig hatolóan a lányra. - Még hogy belépnél? Nem vagyunk ám mi olyan ház, ahova válogatás nélkül bejöhet minden utcai ringyó! Hozzánk csak előkelő emberek járnak!
Rhia - el - Rhamar, Nara szomszéd városa, Antageld legelitebb bordélyának madámja - ötvenes éveiben járó, napsütötte bőrű, világosbarna, még nem őszülő hajú asszony - nem gondolta komolyan a szavait. Igazság szerint határozottan örült a lány jövetelének - ilyen szépségekből nem tizenkettő egy tucat, mindig sokat lendítenek az üzleten - kár, hogy olyan kevés van belőlük. Csupán az volt a célja, hogy felmérje a lány képességeit. Butácska kis liba, aki csak az ágyban képes valamit kezdeni a kuncsafttal, vagy alkalmas lesz - e intellektuális beszélgetésekre is az idősebb vendégekkel, akik nem mennek azon túl, hogy az áttetsző ruhán keresztül bámulják a nők mellbimbóit?
- Én nem az utcáról jöttem, madám. Úrilány vagyok. - felelte Lothwen kétértelműen. Kezdte úgy érezni, nem volt túl jó ötlet idejönnie. De máshol nem kereshet ennyi pénzt. Az antageldi bordélyról legendák jártak. Azt tartották, olyan forgalmas, hogy még egy csúnyácska kéjhölgy is simán összekeres húszezer aranymangát egy hónap alatt. Nemhiába tartották Antageldet a birodalom legpazarlóbb nagyvárosának.
A madám bólintott - elértette mindkét jelentést. Okos lány. Nem a lába közével gondolkodik.
- Beléphetsz - döntötte el diadalmas mosollyal. - A lányaim majd felvilágosítanak az árszabásról; a bevételed fele az enyém. Ha meglátlak egy olyan férfival akár csak szót váltani, aki nem képes fizetni, neadjisten, ha egy másik lánnyal kaplak rajta az ágyban, repülsz. Ha megbetegedsz, vagy megjön a havid, nem kell dolgoznod, de ha lehet, egy hónapban csak egyszer jöjjön meg. Olvasnod, gyakorolnod a mírán, énekelned naponta egy - egy órát kötelező. Nem csak késő éjszakai műszakra szánlak. - A madám hátradőlt a székében. - Szűz vagy még?
Lothwen halványan elpirult, amíg bólintott.
- Gondoltam. - csettintett Rhia asszony. - Akkor ezt is megoldjuk. Még ma éjszaka át kell esned az első alkalmadon. Ne aggódj, nem halsz bele. - vigasztalta őszinte együttérzéssel a holthalványra vált Lothwent. Bár közben azért alig állta meg, hogy ki ne törjön nevetésben.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 6.69 pont (36 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#9 Ulysses 2017. 03. 11. szombat 18:56
Micsoda cím! Érdekes írás...
#8 A57L 2017. 03. 11. szombat 03:46
Érdekes történet.
#7 vakon53 2015. 12. 22. kedd 14:11
egyszerűen remek
#6 listike 2015. 11. 9. hétfő 13:21
Ez nagyon jó volt.
#5 genius33 2013. 02. 11. hétfő 09:52
Hm jóféle smile
#4 girnyau 2002. 09. 25. szerda 07:54
jó a story csak mintha egy kicsit szoftos lenne 8p
#3 Liquid 2002. 09. 24. kedd 23:20
jah jók ezek a fantasy cuccok , mondju ka gy?rük ura kép egy kicsit gáz de azért jót nevettem :) 10
#2 nagydee 2002. 09. 24. kedd 22:52
egyszerűen remek
#1 Törté-Net 2002. 09. 24. kedd 00:00
Mi a véleményed a történetről?