Szombat éjjeli szituáció

Péntek este végre hazaérvén a punnyadásból, örömmel telve fekszem le: holnap buli lesz, és én leszek az egyik szervező...

Másnap, lévén, hogy ez az első nap a héten, amikor kitudtam aludni magam, 14óra felé kelek fel... na nem azért mer kialudtam magam, hanem mert a telefon... az, aki ilyenkor fel mer hívni nagyon közeli kapcsolatban van, mer emberek közt szombaton csak este látnak, nem véletlen... meglátva a kijelzett számot, bebizonyosodik, tényleg ismerős keres...

– Igen? – szólok bele lelkesnek távolról sem mondható hanggal, amit csak azért merek megengedni magamnak, mert nagy az arcom, hogy bulit szervezek.
– Te még ilyenkor alszol? – összerezzenek, ahogy meghallom a hangot... egy ember, akinek a cégével én munka kapcsolatban álltam, állok, és így őt is ismerem. Ez egy kisebb vállalkozás, pont elég nagy ahhoz, hogy megérje csinálni, de mindenkit elég jól ismerek, talán dolgoztam is együtt mindenkivel.
– Ugyandehogy... én?? Most lopnám szerinted az isten szép napját?
– Persze
– Hát jah, igazad van – szólok bele halvány félmosollyal, ahogy az ablakon át kitekintek a számomra, legalábbis egyenlőre, idegen városra.
– Te, úgy halottam, hogy te jársz bulizni szombatonként...
– Jah
– És hogy most neked lesz bulid.
– Én vagyok az egyik szervező, jah. Mér, jössz? – És bele gondoltam, ahogy az 40-50es cégvezető ott nyomul a 13-18 évesekkel... hihi :D
– Én nem...
– De?
– De Dórit elkéne vinni bulizni, nem volt még soha, és fél, hogy ha lemegy egy diszkóba nem fogja jól érezni magát, ezért gondolt rád... És én is nyugodtabb lennék, hogy ha tudnám, hogy a lányom veled van, és nem vadidegenek közt...
– Akkor mér nem ő hív? – tettem fel a logikus kérdést
– Mer nem mer
– Mer? hívjon föl, ha akar valamit, ennyire lehetne neki is fontos. – Dóri is ott volt, amikor egyik alkalommal kimentem a céghez, és hallottam, hogy beszélnek róla. Beszéltem is vele párszor, tehát semmi féle indokot nem láttam, amiért ne beszélne velem.
– Jó gondolat – mondja, mintha most jutott volna eszébe... Hallom, ahogy kezével eltakarja a telefont, és hangosabban átszól, vélhetőleg a szomszéd szobába.
– Dóri!
– Mi van? – hangzik a nyűgös válasz
– Zsac akar veled beszélni
– De én nem akarok beszélni vele... – és egy ajtócsapódást hallok.
– Figyelj kicsit megijedt, nem számított rá, hogy beszélnie kell veled.