A+ A-

Egy hosszú nap után

Lármás, ideges, hajszolt nap volt. Engedelmesen fordul a kulcsod a zárban, ismerős tárgyak jönnek eléd. Eltelt ez a hétköznap is.
Hazaértél.
Beveted a szokott rutinokat: bekapcsolod a tévét, felteszel egy cd - t, vagy csak elmerülsz a szokott fotelodban. A recept megbízhatóan működik. Az otthon nyugalma lazít a reggel óta feszülő húrokon.
Estére már minden rendben van. S ami mégis megmaradt, azt az ágy, a párnád illata mossa el. Az álom az éjszaka szeszélyes gyermeke, rggelre csak egy különös érzés, vagy még annyi sem. Pedig ő mindig ott van. És figyel. Néha a múlt elnyelt haragos vitáin hajszol át megint, ám ha kedve tartja, vágyaidnak ad formát: ízt, színt és ízeket.
Még hallod a fürdőszoba nyitva hagyott ajtaján át a vízcsap monoton cseppjeit, a kinti óra halk ketyegését. Egyre távolabbról jönnek a zajok. Még néha visszaragad egy - egy gondolat: Ki lehetett az ott, a járdánál? Nem számít! Csak egy idegen.
Lomha hullámokban ringat, vonz az álom tovább.
Felülsz a csukott szemhéjak mögött, így is látod miért nyúl a kezed. Ujjaiddal át sem éred akkora, de ott lüktet keményen. Igen, mert mindig így szeretted volna! Egyszer kipróbálni, hogy milyen az, amikor Te vagy karmester.
Nem kapni, de adni a vágyat, és uralni az ütemet. Most itt ez az álom... A gyors mozdulattól megrezzen ágy. Átfordulsz és te vagy felül! Alattad elnyúlva sötéten, ez nem várt de vágyott alkalom. Nem számít ki ez az idegen! Nem számít, mert már csak a vágyat érzed, a feszülő inas combokat a feneked alatt. Nem számít, hisz ez csak álom és holnapra már... De most itt van! Olyan jó birtokolni a férfi test minden rejtett szögletét! A csiklandós sűrű drótszálakat a mellén, a hasán és tovább...A súlyuktól függő heréket, az ágaskodó hímvesszőt. A vértől lüktető ereket, a hátra feszülő bőrt a vöröslő makk körül. Nyelvelni a végét, a kis hasítékot, amitől kicsordul a nyál. Eltelni vele a torokig.
Most pedig a forró nedves punciba illeszteni, ahová való... Mindent lehet! Ráülni, majd megállni a mozdulattal: ott a peremén. Ahol a legvastagabb. Lassan csúszni beljebb... Aztán érezni a méhszájon a tompa nyomást, amitől már őrületig nő a kéj. Apró rezzenések a csípővel, egyre gyorsabb, mélyebb mozdulatok. Igen! Mindig is ezt akartad! Rádőlni a hullámzó széles mellkasra, átvenni a kapkodó lélegzetet. Felszívni az erőt, ahogy küzd a feltörő ondóval...
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.97 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#2 papi 2013. 07. 23. kedd 05:41
Rövid
#1 Törté-Net 2002. 01. 17. csütörtök 18:00
Mi a véleményed a történetről?