A+ A-

Megérdemelt jutalom

Már legalább tíz perce bíbelődtem azzal az átkozott lakáskulccsal, míg végre, nagy nehezen sikerült beletalálnom a zárba. Hajnali háromkor persze, a kivilágítatlan udvar mélységes sötétjének kellős közepén, ittas állapotban, remegő kézzel nehéz az embernek felülkerekednie a saját bénaságán. Az más kérdés, hogy fényes nappal, színjózan állapotban sem mindig sikerül két suta kezemnek uralnia a helyzetet...A legnagyobb ballépés persze nem az, ha kiejtek valamit a kezemből, hanem ha egyáltalán meg merik tenni, hogy a kezembe adjanak bármit is...Ügyetlenségemhez rendszerint hozzájárul még a béka segge alatt leledző önbizalmam is, s olyankor aztán én vagyok maga a két lábon járó szerencsétlenség.
Kicsit elkalandoztam, azt hiszem, ideje lenne a lényegre térnem. Tehát, éppen sikerült kinyitnom a lakásom ajtaját, beperdültem az előszobába, s az első mozdulattal rúgtam is le a lábamról azt a fránya magas sarkú cipellőt. Repült is a sarokba, annak rendje, s módja szerint. A cipőszekrénybe természetesen már semmi kedvem nem volt berakni, ehelyett betántorogtam a konyhába, majd enyhe túlzással élve jóízűen kiittam az egész csapot. Rettenetesen ki voltam száradva, az előző éjszaka elfogyasztott alkoholmennyiség dacára. Vagy talán éppen azért.
Ezt követően a fürdőszobába battyogtam, ledobtam magamról füstszagú ruháimat, és már meg is rohamoztam a hálószobát. Elégedetten ugrottam be a meleg, puha franciaágyba, bevackoltam magam a takaró alá, s már vártam is az álommanót. Természetesen álommanóra nem sokat kellett várnom, jött az pár percen belül. Úgy leragadtak a szemeim, mint a bélyeg. Már éppen kezdtem a hetedik mennyországban érezni magamat, amikor váratlanul megcsörrent a mobilom. Az a fránya mobil, itthon hagytam megint, hiszen a buliban úgysem hallottam volna meg, ha hívnak. Így hát most ott figyelt az éjjeliszekrényen, s azon mesterkedett, hogy minden áron megzavarja a nyugalmamat. Nagyot sóhajtottam, s úgy az ötödik hangjelzés után hajlandó voltam végre felvenni. Rekedt hangon csak ennyit nyögtem a telefonba:
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.55 pont (31 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 vakon53 2016. 03. 16. szerda 16:58
Nagyonjó írás.
#5 zsuzsika 2014. 11. 6. csütörtök 11:09
Jó.
#4 listike 2014. 03. 14. péntek 10:16
Ez tetszett.
#3 genius33 2012. 02. 5. vasárnap 07:53
Szerintem is jó lett smile
#2 v-ir-a 2012. 01. 29. vasárnap 22:07
kissé rövid, de jó
#1 Törté-Net 2012. 01. 27. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?