Kedvesemmel

A hideg szél, ami az arcomat érte a szemetes belvárosi utcában felfrissített, és elterelte a gondolataimat a felgyűrt aszfaltról, és a járda mellett ülő mocskos szagú csövesekről. A télhez egyre közeledő napok korábban sötétedtek, a szürkésfehér őszi felhők pedig csak egyenletes derengésnek látszottak. Finom esőillat keveredett a város szagával és zajaival. Az egyik udvarból az egymáshoz túl közel lakók végeérhetetlen perlekedése szűrődött ki, egy színes vászonnal takart ablakból pedig – ami előtt elmentem, – a kávéfőző szörcsögése. A szúrós kávéillatot talán csak a képzeletem varázsolta az orromba, nem tudom.
Barnássárga lepusztult régi bérház volt az, ami előtt megálltam. Semmiben nem különbözött a többitől, de nekem egy nagy ékszerdoboznak tűnt. A fekete sokszor szögelt fa ajtót, ha akarták volna se tudták volna bezárni: a kilincs még benne volt, de se zárszerkezet, se vasalat nem volt már a vele szemközti kitört odvú ajtófélfában. Beljebb a sokszor mosott de mindig piszkos köveken lépkedtem, és nem akartam meggyújtani a hámló plafonról lógó csupasz izzót, annyira nem volt sötét. A sok láb koptatta ferde lépcsőn felfele már a lányra gondoltam, a várakozás remegése futott át rajtam újra, meg újra. Erős vasrács védte az ajtajukat, mint szinte mindegyiket a folyosón, és csöngetésemre már hallottam is a bentről jövő motozást. A hullámos üvegű kisablak kinyílt, majd szinte azonnal be is csapódott, és hallottam, ahogy a retesz csattan, fordul a zárban a kulcs. Kinyílt a belső faajtó. Nem láttam a hajától az arcát, de tudtam, hogy zavartan mosolyog, és idegességét akarja leplezni azzal, hogy láthatóan csak arra figyel, hogy a rácsot kinyissa. Az előszoba mindig tükörfényes fehér járólapja kiemelte karcsú alakját, amit csak a nőiesedő csípője szakított meg. Átlagos magassága, és félhosszú barna haja nem tette különlegessé, csak az én számomra. Csak egy halk "Szia! " futotta összeszorult torkomtól, többre nem voltam képes, de éreztem, hogy Ő is ugyanolyan feszült, akár én. Nem volt még nagykorú, de már messze nem gyerek. Fiatal lány könnyedségével hajolt le nyitni a zárat, de már egy ifjú nő eleganciájával egyenesedett fel.
Amint bezárult mögöttünk az ajtó átöleltem, megemeltem és csókba fojtottam mindkettőnk zavarát.