A+ A-

A tehetséges balerina

Mindene fájt. Már nem tudta rendesen rakni a lábát, de a tánctanár csak hajtotta és hajtotta őket. Nina tudta, hogy ez kell a sikerhez, de már végtelenül unta. Úgy érezte, hogy kilépve a karból, az unifomizált világból meghódítaná a közönséget és a szakmát is.

Fájó tagokkal állt a zuhany alatt. Nem volt kedve részt venni a többi lány fecsegésében, nevetgélésében. Nem értette magát. Pár napja jött rá ez a levertség. Talán akkor, amikor Frida bokája kificamodott, és a Mester nem őt emelte ki, hanem Yvont. Tudta, hogy miért. A lányok nevetve mondták:

- Yvon jó szögben tartja a lábát. Na nem a piruettnél, hanem lovaglás közben...az ágyban.

Akkor még ő is nevetett, aztán éjjel, az ágyban eszébe jutott a tavalyi karácsonyi buli. A Mester félig részeg volt, és elkapta a WC mellett a folyosón egy andalító lassú szám után. Jól megfogdosta, és már a bugyit varázsolta le róla, amikor sikerült kibújnia a szorításából. A férfi tombolt, és megígérte neki, hogy amíg ő itt a vezető, Nina nem fog előlépni. De a lány csak egy részeg alaptalan fenyegetésének tartotta a dolgot, és mikor a következő napokban nem történt semmi, azt hitte, hogy a Mester nem is emlékszik már az incidensre. Rájött, hogy a férfi szép csöndesen, de betartotta az ígéretét. Teljesen nekikeseredett, és ez látszott a munkáján is. Olefet, a barátját is folyton megsértette. Dúlva - fúlva ment el az este is, hogy saját lakásába aludjon.

Tulajdon kép nem értette, miért nem feküdt le a Mesterrel. Tetszett neki a férfi. Markáns arca volt, és szeme pont úgy villant, mint Alain Deloné. Ha nem lett volna részeg, és szépen udvarol, talán összejöhetett volna a dolog. Aztán a férfi keskeny, művész kezére gondolt, amivel a tánctermi zongorán szokott játszani, és beleborzongott. Rájött, hogy kívánja az érintését. Keze felhúzta a hálóinget, szeme szorosan lecsukódott. A szürke plafon helyett a férfi arcát látta. Ujjai a csiklóját kezdték izgatni. Hallotta a férfi barna hangját, érezni vélte az arcszesze illatát. Egyik ujja becsusszant nedves ölébe, és hatalmasat élvezett, miközben a mester keresztnevét suttogta:

- Egon! Még, még...

Furcsa kielégületlen kielégültséggel aludt el végül.

Egon Wolf elégedetten ült az irodájában, és telefonált.

- Mi van rajtad?

- Csak egy melltartó - mondta ketteske. Yvon Löngrenstöm volt az, a koppenhágai balett legújabb üdvöskéje, aki a második számú szeretője lett a mesternek, és a karból előlépett, hogy kisebb szerepeket táncolhasson.

- És alul?

- Semmi - nevetett a lány.

- Hol vagy? - nyelt egyet a férfi.

- Az ágyon fekszem - búgott a lány.

- Akkor most simogasd meg a combodat - nyalta meg a szája szélét a férfi. A telefonban halk sustorgás hallatszott, és Yvon halk sóhaja. Három hete játszották már ezt a játékot, és Egon egyre jobban élvezte. Most is lehúzta a sliccét, és ép a gatyájába kezdett kotorászni, amikor kopogtak.

- A fene, várj egy kicsit - mondta Yvonnak, és visszahúzta a sliccét. - Szabad! - szólt végül. Nina dugta be az ajtón csinos kis fejecskéjét. Az az idióta Nina.

- Mit akar? - kérdezte durván, kezében még mindig ott tartotta a telefonkagylót.

- Beszélni akarok önnel - lépett be a lány az ajtón. Lábán balettcipő, dereka körül tütü.

- Üljön le - mondta bosszúsan a férfi, és a füléhez emelte a kagylót.

- Drágám, ne mozdulj, mindjárt visszahívlak - mondta és letette a kagylót.

- Nos, a téma tárgya? - kérdezte a férfi gúnyosan.

Nina nagyot nyelt, és belefogott.

- Szeretnék egy kisebb szerepet.

A férfi éles szemmel végignézett rajta, majd felállt az asztal mellől, és lassan megkerülte a széket. A lány, ahogy tudta, végig követte a szemével. Aztán megállt előtte, és az íróasztalnak támaszkodott.

- Csináljon egy piruettet.

Nina felállt, és ahogy remegő lábai bírták, megcsinálta a figurát.

- Most egy forgást - mondta a férfi, Nina szemében, pedig hamiskás tűz gyulladt, majd pördült egyet. A férfi szeme elkerekedett.

- Nem, nem lehet - mondta magában. Úgy látta, hogy a lányon nincs bugyi. Arra gondolt, hogy már megint csak szédíti, ahogy ott, az ünnepségen is.

- Menjen át az Állami Filharmóniába. Nálam eltáncolta már a tehetségét.

- Tudom - ült le a lány szomorúan. - Higgye el, nem akartam megbántani akkor, de megijedtem a lehetőségtől.

- Az, pedig elszállt - nézett rá gonoszul a férfi, és elhatározta, hogy minél jobban megalázza a lányt. Úgy, mint ő azon az estén. Még most is a fülében csengtek a lány szavai:

- Ne merészelje még egyszer. Maga részeg disznó!

- Biztos, hogy elszállt a lehetőség? - kérdezte csillogó szemmel a lány, és felemelte a tütüt. Kivillant alóla gyönyörű szemérme. Tényleg nem volt rajta bugyi. Borotvált puncija csábítóan nedves volt. A férfi meghökkent a felkínálkozás ilyen nyíltságától, még jobban, mint annak idején az elutasítástól.

- Maga teljesen megbolondult? - mondta felháborodottan, és közben már azon járt az esze, hogy milyen pózban csinálja a lánnyal. A lány felállt, és hozzá lépett. Tenyerét a férfi sliccére rakta, és érezte, hogy odabent a szerszám meredten áll már. Lehúzta hát a cipzárt, letérdelt, és elnyelte a vörösödő rudat. A férfi kéjesen felnyögött. Belemarkolt Nina hajába, és irányította a mohó mozdulatokat. Aztán felrántotta a lányt, visszalökte a székre, durván beléhatolt, és szinte azonnal elévezett.

- Ne haragudj, ne haragudj - csókolgatta a trikó alatti kerekedő mellecskéket. Nina, pedig nem tudta, hogy miért kér elnézést, a korai magömlésért, vagy a kiszúrásért. Lenyúlt a petyhüdt szerszámért, és játszani kezdett vele megint. Kívánta, akarta, hogy kielégítse a másik. A mester, pedig ismét nyögdécselni kezdett. Szeme becsukódott, és Nina vállába fúrta az állát. Újra merevedni kezdett, Nina pedig értette a dolgát. Mikor ismét harcra kész lett, felemelte a pehelykönnyű lányt, és leverve írószert, telefont, iratokat, az íróasztalra fektette, és most már gyöngéden beléhatolt. Nina szélesre tárta a lábait, hogy minél jobban magába fogadhassa a férfit. Most már valóban simogatta az a testét, mely lángokban égett. A férfi, pedig rádőlt, és megfeledkezve a barátnőjéről, aki a telefonnál várta, boldogan elégítette ki Ninát.

- Hülye vagy! Totálisan! - Kiabált Olef. Nina az ablakban állt, előtte a fiú holmiait tartalmazó táska.

- Ne veszekedj Olef. Menj el. Kérlek - szinte már könyörgött. Valami nagyon rossz érzés fogta el, de nem tudta mi volt az.

- Figyeld meg, hogy pár hónap után kidob, mint egy használt zsebkendőt - sziszegte a fiú, és hihetetlen fájdalom ült a szemében.

- Lehet - vont vállat a lány.

- Nina, értsd meg, hogy szeretlek. Én tényleg szeretlek - fogta meg a lány kezét a fiú.

- De, én nem szeretlek - mondta Nina. Szeme megtelt könnyel, és maga is csodálkozott, hogy úgy gondolja, ahogy mondta.

- Soha nem is szerettél? - kérdezte a fiú fájdalmas kíváncsisággal. Nina megrázta a fejét, aztán összeszedte minden erejét, és kinyögte:

- Talán... a legelején, egy kicsit. Olef elengedte a kezét, felvette a táskáját, a kulcsát az asztalra dobta, és az ajtóhoz ment.

- Tudod, hogyha most kimegyek, többet nem látsz?

- Isten veled! - fordult az ablak felé a lány, majd hallotta, ahogy az ajtó csapódik, aztán meglátta az utcán Olef tagbaszakadt alakját, barna haját és szakállas arcát. Szeretett volna utána kiáltani, de azt akarta, hogy életének ez a szakasza lezáruljon. Ökölbe szorította hát a kezét, és könnyes szemmel nézett a távolodó alak után.

Nem értette, nem foghatta fel, hogy hogyan is tudott mással is lefeküdni. Egon hihetetlen volt. Egyszerre volt gyöngéd és durva. Miközben vadul lökdöste, a haját és arcát simogatta, vagy a nyakát csókolgatta. Szenvedélyük nem csitult a három hét alatt, amióta a mester hozzá ment haza. Köztudott volt már, hogy Nina miatt nem csak az összes szeretőjét, de a feleségét is otthagyta. Nina pedig úszott a boldogságban. Három szerepet is kapott, és mind a hármat a mester segítségével tanulhatta. Szinte egész nap együtt voltak, este, pedig az ágyban szenzációs volt. Ötször, hatszor is a csúcsra tudott érni, a férfi, pedig élvezettel szolgálta ki.

- Alszol? - hallotta a mély, búgó hangot.

- Nem - remegett meg Nina teste a várható gyönyörtől. Egon, pedig felé fordult. Keze a lány combjára csúszott, aztán végigszaladt a combján, majd szemérméhez ért. Nina felnyögött.

- Te, drága, hogy kívánsz engem - nevetett a férfi, aztán hanyatt döntötte kedvesét, és állával a lány állához dörzsölődött.

- Csókolj - lihegte az, és a férfi hosszan megcsókolta, közben keze Nina lábai közt maradt. A nedves kis ajkakat simogatta, ingerelte. Nina majd meg fulladt a csóktól. Azt akarta, hogy ismét magában érezze a férfit. Lenyúlt a merev péniszért, és a bejárathoz illesztette, de a férfi még nem akarta, hogy egyesüljenek, Kínozta, hogy aztán a gyönyör minél elementárisabban törjön rá.

Nina könnyei eleredtek, a férfi, pedig mohó szemmel nézett rá, aztán lassan, szinte már kínzóan betolta kemény szerszámát a kútként benedvesedett melegségbe. Nina az ajkába harapott, és belemarkolt a férfi fenekébe, kényszerítve a gyors rohamra. Az, pedig nem maradt el. Lihegve, izzadva mentek el ismét, aztán a férfi fáradtan lecsusszant a lányról és mindketten elaludtak.

- Milyen tehetséges ez a lány - súgta oda Jensenné a férjének a Giselle előadásán.

- Igen, drágám. Egon Wolf eddigi legjobb felfedezése. Milyen átéléssel táncol. Előbb még sírt is.

- Én is láttam - nyugtázta az asszony, és már a pezsgőre gondolt, amit a szünetben fog szürcsölni. Nina pedig boldogtalan volt a színpadon első főszerepének premierjén. Nem az átéléstől sírt, hanem eszébe jutott a reggel. Egon ott állt előtte. Táskája pont úgy összecsomagolva, mint annak idején Olefé, csak azt nem ő pakolta be. A legrosszabb időpontot választotta, hogy megmondja neki, kénytelen visszamenni a feleségéhez, mert az, különben kiforgatja mindenéből. Meg, hogy nem találkozhatnak egy darabig. Nina szomorúan gondolt Olefre. Milyen igaza volt, eldobták, mint egy használt papír zsebkendőt, annyi szenvedélyes éjszaka után.
Szavazz Te is!

Átlag: 7.11 pont (38 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#3 feherkalman1 2016. 11. 27. vasárnap 00:28
Jó történet. De ez is csak agy kurváról szól aki a szerepért feküdt le.
#2 barbi81 2016. 06. 19. vasárnap 09:15
Egesz jo smile
#1 Törté-Net 2008. 03. 29. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?